Julija Szviridenko ukrán miniszterelnök-helyettesnek, gazdasági miniszternek olyannyira kiváló a zenei érzéke, hogy úgynevezett abszolút hallása van. Vagyis amint meghall, akár egy számára ismeretlen dallamot, azonnal képes lejátszani a zongorán. Nem hétköznapi képességét nem is rejti véka alá: „tudományával” nem egyszer bűvölte már el a hivatalos delegációkat a tárgyalások során.
Az ukrán miniszter asszony tehetsége azonban nem merül ki ennyiben. A hangsebességet is megszégyenítő gyorsasággal emelkedett felfelé a politikai ranglétrán, kezdve Petro Porosenko 2014-től 2019-ig tartó elnöksége idején, és jutott mára odáig, hogy nagy eséllyel ő lehet Ukrajna következő miniszterelnöke. Úgy, hogy tíz éve még egyszerű tisztviselő volt az egyik ukrán vidéki hivatalban.
Legalábbis Julija Szviridenko neve mint lehetséges jelölt, egyre többször röppen fel ukrán közéleti körökben a jelenlegi ukrán miniszterelnök leváltása körüli vitákban. Hiszen mint az már egy ideje nyílt titok, Volodimir Zelenszkij meglehetősen elégedetlen Denisz Smihal munkájával. Sőt, az Ukrajinszkaja Pravda szerint Zelenszkij az ügyben már többször is tárgyalt Julija Szviridenkoval.
Sőt, a lap egyenesen úgy fogalmaz, hogy mára Julija Szviridenko maradt lényegében az egyetlen potenciális jelölt az ukrán miniszterelnöki pozícióra.
Julija nem korrupt
A 38 éves Julia Szviridenko végzettségét tekintve közgazdász, aki tanulmányait a kijevi egyetemen végezte. A diploma megszerzése után, édesapja kapcsolatai révén 2011-től a csernyihivi állandó képviselet vezetője lett a kínai Wuxiban, ahol feladatai közé tartozott, hogy kínai befektetéseket vonzzon a közel 300 ezres lakosú észak-ukrajnai városba, valamint segítsen kínai üzleti partnereket találni a csernyihivi vállalkozásoknak. Itt figyeltek fel Julia Szviridenko ígéretes tehetségére, aki Ukrajnába hazatérve 2015-ben a csernyihivi „kormányhivatal” gazdaságfejlesztési főosztályának vezetője lett, ahonnan először hivatalvezető-helyettessé, majd egyenesen hivatalvezetővé nőtte ki magát.Akkori munkatársai az ukrán sajtónak Szviridenkót művelt, felelősségteljes és következetes karakterként jellemezték, aki hogy bizonyítson, képes volt éjt nappallá téve dolgozni. Valamint azt is kiemelték, hogy sosem keveredett korrupció gyanújába, a helyi vállalkozók hiába próbálták nem egyszer megvesztegetni. Majd mindössze néhány hónap hivatalvezetői karrier után a Porosenko-kör a saját „megbízható” emberét ültette Julia Szviridenko helyére, aki ezt követően az üzleti szférában talált menedékre operatív vezetőként egy észt-ukrán takarmánygyártó vegyesvállalatnál.Aki eloszlatta a gazdasági ködöt Zelenszkij agyában
2019 nyarának végén nevezték ki az új miniszteri kabinetet, ahová az új gazdaságért, a kereskedelemért és a mezőgazdaságért felelős miniszternek, Timofij Milovanovnak kerestek helyettest, ahová az eredeti jelölt maga helyett csernyihivi régi jó ismerősét, Julia Szviridenkót ajánlotta be. Az állásinterjúra sor került, jól is sikerült, Julia Szviridenko megkapta a pozíciót.
A frissen kinevezett gazdasági miniszterhelyettes eleinte ukrán mezőgazdasági kérdésekkel foglalkozott, majd később a munkajogi reformban is részt vett. Akkori kollégái szerint Julija Szviridenko kivételes gyorsasággal simít el konfliktusokat és talál megoldást a problémákra. Ugyanakkor kezdetben a médiával igen meggyűlt a baja: első televíziós interjúján az izgalomtól kis híján „szívrohamot” kapott.
Majd kellő rutinnal és az idő múlásával a sajtóstressz alábbhagyott, ám ami ennél is fontosabb, hogy Szviridenko egyre közelebb került Zelenszkij elnökhöz. Szigorúan politikai értelemben. Főként azért, mert főnöke egyre többször őt küldte maga helyett az elnöki találkozókra, miután Szviridenko a legbonyolultabb gazdasági kérdéseket is képes volt közérthetően elmagyarázni Zelenszkijnek.
A Honcsaruk-kormány 2020-as tavaszi menesztése után Julia Szviridenko megtarthatta minisztériumi pozícióját, és munkájával kezdte egyre inkább felkelteni egy fontos személy érdeklődését. Végül így lett az elnöki adminisztráció vezetőjének, Andrej Jermaknak az első embere, akiről annyit érdemes tudni, hogy Zelenszkij legfőbb bizalmasa, árnyéka, jobbkeze.
Jelentés az ukrán árnyékvilágból: Zelenszkij jobbkeze lehet a végzete?
Egyre többen és egyre többször beszélnek egy bizonyos Andrij Jermakról, akiről lassan szintén önálló filmsorozatot lehetne forgatni. Nem egyszer Zelenszkij elnök jobbkezeként vagy épp árnyékaként említik. Mások szerint ő a szürke eminenciás, aki a háttérben keveri a lapokat és ha kell, elsimítja a szálakat. Sőt, újabban már elnöki babérokra tör. De ki is valójában Andrij Jermak és mekkora a tényleges hatalma?A részletekről ITT írtunk bővebben.
Julia Szviridenkót az elnöki főhadiszálláson azonnal bedobták a mély vízbe, miután 2020 elején a Covid-kitörésekor ő lett Ukrajna egyes számú maszk-és orvosi felszerelés felelőse, hogy a védekezés eszközei megfelelő mennyiségben érkezzenek és álljanak rendelkezésre az országban. Bár a szimpátia eddig is élt, kemény munkájával Szviridenko lett Jermak „kedvenc kollégája.”
2021 őszén Jermak másik pártfogoltja, Olekszij Ljubcsenko gazdasági miniszterként végül szakított a kormánnyal, akinek helyére tökéletes választásnak tűnt a személy, aki folyton jegyzetfüzettel követte az ukrán elnököt, hogy leírja Zelenszkij parancsait, majd azokat kérdés nélkül végrehajtotta. Julija Szviridenkót 2021 novemberében nevezték ki miniszterelnök-helyettesnek és gazdasági miniszternek.
Az emberarcú gazdasági döntések minisztere
Szviridenko eleinte kissé elveszett volt az új, az eddigi legnagyobb feladatban, ám fokozatosan elkezdett magának összerakni egy csapatot, akik működtették, működtetik a gépezetet. Kritikusainak, sőt, még szövetségeseinek is máig az egyik legfőbb kifogásuk vele szemben, hogy a tárcavezető azóta sem szűnt meg Andrij Jermak hűséges helyetteseként is funkcionálni.
A lapnak nyilatkozó ukrán parlamenti képviselők közül többen példaként említették, hogy a döntéseket hajlamos addig halogatni, míg zöld utat nem kap Jermaktól. Az ilyen történetek miatt pedig sok, mondhatni Szviridenko-szkeptikus ül az ukrán kormányban. Mindezek mentén elhangzott olyan vélemény is, hogy „Julija túlontúl óvatos, ami lassítja a kormányzás folyamatát.”
Ellenlábasai az eredmények hiányát is előszeretettel számon kérik a gazdasági miniszteren. Ugyanakkor Szviridenko támogatói pont azt emelik ki előnyként, hogy Jermak „helyetteseként”, feltétlen lojalitásának hála Zelenszkijnél bármit ki tud járni. Ilyen projekt volt például az ukrán kisvállalkozásoknak nyújtott támogatások rendszere, amit az elnöknél maga Szviridenko lobbizott ki.
A miniszterelnök-helyettes kezében az is jelentős ütőkártya, hogy Szviridenko reputációja és hitelessége máig makulátlan, vagyis azóta sem keveredett korrupciós ügyekbe. Az szintén mellette szól, hogy minisztériuma számos „emberarcú” kormányzati intézkedést mutathat fel. Ilyen, az ő nevéhez fűződő gazdaságélénkítési intézkedés volt többek között:
- az induló és a „veterán” vállalkozásoknak nyújtott támogatási program;
- a nők átképzéséhez és az új munkahelyek teremtéséhez nyújtott támogatások;
- a „veszélyeztetett” szakmák képviselőinek nyújtott jelzáloghitelek;
- ezen túl az unió 50 milliárd eurós Ukraine Facility támogatási programjának megszerzése is nagyrészt Julija Szviridenko és az ukrán gazdasági minisztérium érdeme.
Aki nem bírja a kritikát
Bár banálisnak tűnhet, Julija Szviridenkóval kapcsolatban az ukrán sajtó az egyik fő aggályként azt fogalmazta meg, hogy a miniszter ennyi közéleti tapasztalattal a háta mögött, máig rettenetesen nehezen viseli a kritikát, és hajlamos megsértődni, dühöngeni a közösségi médiában megjelenő negatív posztok és kommentek miatt. Az őt negatív szemben feltüntető cikkek pedig a rémálmai.
Mint a miniszter köreiből kiderült, Szviridenko attól is retteg, hogy elmarasztalják majd öccse miatt, aki szinte egyből az orosz invázió után lemondott csernyihivi területi képviselői mandátumáról a Nép Szolgája párt színeiben. Az egykori zelenszkij-párti politikus testvér azonnal el is hagyta Ukrajnát, Londonba költözött, és most és épp az ott vásárolt ingatlanban él.
Képes lesz-e Julija Szviridenko miniszterelnökként megemészteni mindazt, amivel szembesíti a jövőben a média? És mit kezd majd azzal a várható gyűlölethullámmal, amit a háborúban álló ország szegényei zúdítanak rá az egyre gyakoribbá váló áram-és fűtéskimaradások után? Illetve hogyan dolgozza majd föl a fronton naponta elszenvedett veszteségeket, a sok halált és szenvedést?
Egyelőre záporoznak a költői kérdések az ukrán miniszterelnöki cím várományosával szemben.