A kétállami megoldás röviden annyit jelent, hogy a Jordán folyó és a Földközi-tenger keleti partja közötti földterületen egy önálló palesztin és egy önálló zsidó állam is területet kap. 1947-ben az ENSZ részéről a kétállami javaslat volt az, amely mentén egy évvel később megalakult a modernkori Izrael, míg a palesztin államalakítás helyett az arab-izraeli háborúk sorozata kezdődött el (1948-1982). A háborúk során nemhogy nem alakult meg a palesztin állam, de Izrael még területét is képes volt növelni. Ebben a tekintetben és a palesztin-izraeli konfliktus rendezése szempontjából az 1967-es hatnapos háború kulcsfontosságú, hiszen ekkor szerezte meg Izrael az 1948-as határain túl Kelet-Jeruzsálemet, Ciszjordániát, a Gázai övezetet és a Golán-fennsíkot is. Ezek azok a területek, amelyeket előszeretettel neveznek megszállt területeknek, az izraeli-palesztin tárgyalások és a kétállami megoldás visszatérő eleme pedig, hogy kiindulási alapként követelik Izrael visszavonulását az 1967 előtti, úgynevezett zöld határ mögé.

Egyre távolabb a megegyezéstől

A kétállami megoldás az elmúlt évtizedekben számos, főként az Egyesült Államok által előterjesztett béketervezetben öltött már testet, és a felek legközelebb talán 1993-ban, az oslói békefolyamat során voltak ahhoz, hogy Izrael mellett valóban megalakulhasson egy önálló palesztin állam. A békefolyamat azonban többek között az izraeli miniszterelnök, Jichák Rabin meggyilkolásával teljesen zátonyra futott.

A kétállami megoldáson alapuló megegyezésre később is voltak kísérletek, és annak ellenére, hogy Izrael területi engedményeket is tett a palesztin vezetés számára, a Palesztin Hatóság vezetője, Jasszer Arafat 2000-ben, majd Mahmoud Abbász 2008-ban ezeket rendre elutasította. Eközben egyre gyakoribbak és súlyosabbak voltak az Izrael ellen elkövetett terrorcselekmények (például a 2000-es palesztin intifáda, a 2008-as és 2014-es gázai események), az izraeli kormány hallgatólagos beleegyezésével pedig újabb és újabb zsidó települések épültek a béketárgyalások tárgyát is képző Ciszjordánia (Júdea és Szamária) területén. Nem csoda, hogy 2014-ben már egyik fél sem tűnt érdekeltnek az Egyesült Államok által közvetített megállapodásban, Donald Trump stábjának 2020-ban nyilvánosságra hozott kétállami megoldást javasló béketervét a Palesztin Hatóság pedig már tárgyalási alapnak sem tekintette.

A fiatalok egyre radikálisabbak

A történeti áttekintés világosan megmutatja, hogyan fulladt ki és vált egyre irrelevánsabbá a felek számára is a kétállami megoldás, ezzel együtt pedig került távolabb az izraeli-palesztin békekötés. Ezt még plasztikusabban mutatják meg az elmúlt évek közvélemény-kutatásainak eredményei: szeptemberben a Pew Research Center felmérése szerint az izraelieknek csak 35 százaléka gondolta úgy, hogy „Izrael és egy független palesztin állam békés egymás mellett élésének módja megtalálható” - ez 2013 óta 15 százalékpontos csökkenést jelent. Egy Gallup-felmérés pedig azt mutatta meg, hogy a Ciszjordániában, a Gázai övezetben és Kelet-Jeruzsálemben élő palesztinok mindössze 24%-a támogatja a kétállami megoldást, szemben a 2012-es 59%-kal. Megjegyzendő, hogy a fiatal palesztinok lényegesen kevésbé voltak lelkesek a kétállami megoldás iránt, mint a szüleik.

Gáza: a kétállami megoldás "pilotja"

A negatív közvélekedés mellett végül a Hamász október 7-i terrortámadása tragikus módon mutatott rá a kétállami megoldás megvalósíthatatlanságára a jelenlegi körülmények között. A Gázai övezet esete ugyanis bemutatta, hogy mi történik, ha Izrael teljesen kivonul egy olyan területről, amely megfelelő palesztin vezetés híján feltörekvő terrorszervezetek melegágya. Mondhatni, a Gázai övezet a kétállami megoldás majd’ 20 évig tartó kísérlete, egyfajta megvalósíthatósági tanulmánya volt, igen lesújtó végeredménnyel.

Izrael 2005-ös kivonulását követően ugyanis a Hamász azonnal megszerezte a gázai lakosság többségi szavazatát a Gázai övezet kormányzására, és fegyveres konfliktus során hamar kiszorította politikai riválisát, a Fatahot az övezetből. A Hamász ellenőrzése alatt Gáza a megfelelő közszolgáltatások hiányától, a növekvő munkanélküliségtől és mélyülő szegénységtől egyaránt szenved miközben a terrorszervezet parazitaként élősködik a terrorállammá züllesztett övezet lakosságán. Ez jelenti a területre szánt nemzetközi segélyek eltulajdonítását, a civil infrastruktúra terrorizmus céljaira való használatát (például fegyverraktárak iskolaudvaron, katonai bázis a kórházak alatt), a gázai lakosság radikalizálását (az iskolai oktatáson keresztül már egészen gyerekkortól) és az emberi élet teljes semmibe vételét (elő pajzsként használva a civileket). Míg a Hamász a megfelelő élelem, víz és áramellátást sem tudta biztosítani a gázai lakosság számára, úgy tűnt, egy dologból soha nem tud kifogyni: az izraeli civil lakosságra célzott rakétákból.

Október hetedike Izrael 9/11-e

Ennek ellenére az elmúlt években mégis konszolidálódni látszódott a kapcsolat Izrael és Gáza között, és egy megtűrt egymás mellett élés lehetősége körvonalazódott. A Vaskupola segítségével Izrael egyre hatékonyabban tudta elhárítani a gázai rakétákat, és úgy tűnt, hogy Izrael gazdasági engedményekkel - például egyre több munkavállalói vízum kiadásával a gázaiak számára – képes olyan helyzetet teremteni, amelyben a Hamásznak sem érdeke a konfliktus eszkalálása a zsidó állammal.

Ez az izraeli számítás október 7-én végletesen szertefoszlott. A Hamász brutális támadásával - amelyben legalább 1200 izraeli veszítette életét és 240 embert túszként hurcoltak el – bebizonyította, hogy elsődleges célja a Gázai övezet irányításával mindig is Izrael támadása volt, és nem érdekelt az Izraellel való megegyezésben és a kétállami megoldásban. A Hamász olyan zéró összegű játékot űz, amelyben csakis Izrael teljes elpusztítása lehet a végcél, vagy ahogyan hirdetik, a „folyótól a tengerig” alapíthassák meg a Palesztin államot.

Most nem reális a kétállami megoldás

Mi lehet akkor a megoldás a gázai háború lezárását követően az izraeli-palesztin viszony rendezésére? A kétállami megoldás középtávon semmiképp sem tűnik megvalósíthatónak. Az izraeli-palesztin viszony már a háború előtt is számos konfliktussal volt terhelve, a Hamász által elkövetett brutális terror és Izrael gázai katonai akciója pedig olyan friss és mély sebeket okoztak, amely miatt elképzelhetetlennek tűnik, hogy a közeljövőben tárgyalóasztalhoz üljenek a felek. Ha lesz egyáltalán kivel tárgyalóasztalhoz ülnie Izraelnek. Míg a jelenlegi háború deklarált célja a Hamász teljes felszámolása, a Ciszjordániát irányító Palesztin Hatóság és 88 éves vezetője, Mahmoud Abbasz nemhogy Gáza vezetésének átvételére alkalmatlan, de napról napra veszít hatalmából saját területe felett is. A gyenge palesztin vezetés és az ennek mentén felemelkedő terrorszervezetek miatt a kétállami megoldás érvényesítése jelenleg csak egy Gázához hasonló, gyilkos ideológia által fűtött terrorállamot szülne. Ez pedig nem csak Izraelnek, de a kétállami megoldást hangoztató nyugati politikusoknak sem lehet érdekük.

Szerző: Nagy Dávid, Izrael szakértő, az EuroAtlantic Zrt. tanácsadója