Mindössze egy hét múlva beiktatják Donald Trumpot, és ismét ő lesz az Egyesült Államok elnöke. Hogy ezt Európa milyen állapotban fogadja? Kormányzati tekintetben meglehetősen ingatag helyzetben, tekintve hogy a kontinens számos országában belpolitikai válsághelyzet van, több állam élén sem stabil kabinet áll.

Mindeközben Trump a kampányidőszakban több alkalommal is beszélt többek között arról, hogy megválasztása esetén minden külföldön gyártott termékre 10-20 százalékos vámot vet ki. Kiemelt céljaként emlegette az európai autóipar megszorongatását.

Kapcsolódó

„Az összes kis európai állam együtt utasítja vissza az autóinkat, de nem kellenek nekik a mezőgazdasági termékeink sem. Ellenben autók millióit adják el az Egyesült Államokban. Ezért viszont nagy árat kell majd fizetniük” – mondta.

Az már novemberben is világos volt az Európai Unió előtt, hogy a Trumppal érkező dilemmákkal foglalkozni kell. A transzatlanti kereskedelem – árukat és szolgáltatásokat is beleértve – 1,538 ezermilliárd euró volt 2023-ban, ami rekordértéknek számít – mutatott rá az EU Külügyi Tanácsa.  Nem véletlen tehát, hogy a Trump-stratégia kidolgozása kiemelt téma már egy ideje uniós berkekben.

Kormányválság itt, patthelyzet ott

Miközben azonban uniós egységre lenne szükség, az összhang sokszor még országos szinten is hiányzik. Németország például előrehozott választásra készül az év elején. Azt követően, hogy a kormányzó német koalíció – kibékíthetetlen ellentétek miatt – november elején összeomlott,  Olaf Scholz kancellár lépéskényszerbe került. Német sajátosság, hogy egy kormány és egy kancellár nem mondhat le egyszerűen. Ehhez bizalmi szavazásra van szükség, ahol a képviselőknek név szerint kell dönteni az országvezető további támogatásáról. Ez a Weimari Köztársaság öröksége, egy biztonsági mechanizmus, amely megakadályozza, hogy egy kormány a radikális erők játékszerévé váljon.

Scholz tehát bizalmi szavazást kért maga ellen, és – ahogy arra számítani lehetett – végül el is vesztette a parlamenti képviselők bizalmát. Ezzel eldőlt, hogy a német választók ősz helyett már februárban dönthetnek arról, ki irányítsa a következő négy évben az országot.

Emellett Franciaországban is számítani lehet egy újabb parlamenti választásra – függetlenül attól, hogy idén is volt már egy előrehozott voksolás. A nyári parlamenti választáson összesen három 140-190 fő közötti nagy tömb jött létre a Nemzetgyűlésen belül, ezek a tömbök pedig nem különösebben hajlanak az együttműködésre.

Ez alól persze kivétel, ha a kormányt kell megbuktatni. Michel Barnier szeptemberben kapott miniszterelnöki megbízást. December elején pedig Az Új Népfront nevű baloldali pártszövetség és a Marine Le Pen neve által fémjelzett Nemzeti Tömörülés által kezdeményezett bizalmatlansági indítvány 331 szavazatot kapott az 577 fős alsóházban.

Emmanuel Macron francia elnök leszögezte, hogy mandátuma végéig – tehát 2027-ig – már nem szeretne új parlamenti választást kiírni. Az elemzők szerint azonban ez nem reális elképzelés.

A többség arra készül, hogy jövő nyáron újabb előrehozott parlamenti választást kell kiírni

– nyilatkozta az Economxnak Soós Eszter, a Francia politika szerkesztője, a Milton Friedman Egyetem adjunktusa.

Ausztriában közben megbízást kapott az új osztrák kormánykoalíció megalakítására Herbert Kickl, a radikális jobboldali Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) elnöke, miután a legutóbbi választásokon győztes párt megkerülésével tartott koalíciós tárgyalások zsákutcába jutottak.

A politikai zűrzavar és az ezzel kapcsolatos aggályok nyomán már negatívra is rontotta a korábbi stabilról Ausztria hosszú futamidejű külső államadósság-kötelezettségeinek kilátását a Fitch Ratings.

Ráadásul Írország élén is ügyvivő kormány áll, és a novemberi választási eredmények fényében hónapokig húzódó kormányalakítási folyamat várható.

Egyelőre Trump pontos szándékai is kérdőjelesek

„Az EU-ban a döntéshozatal még a legjobb esetekben is nehézkes. Az országvezetési problémák közepette viszont ez gyakorlatilag lehetetlen lesz. Ennek oka egyszerű: a béna kacsák és az ügyvivő kormányok nem képesek arra, hogy országaikat bármi olyan ügy mellett elkötelezzék, amely akár minimálisan is vitatható” – írja az Euractiv.

Az Economxnak nyilatkozó szakértő alapvetően egyetért a felvetéssel, szerinte azonban az uniós helyzet kilátástalannak semmiképp nem nevezhető. 

Ugyan formálisan az Európai Bizottság felel az EU harmadik országokkal, így az Egyesült Államokkal fenntartott vámpolitikájáért, de közvetett módon a német választás és a francia belpolitikai instabilitás mindenképpen hátráltatna egy EU és az Egyesült Államok közötti kereskedelmi és politikai tárgyalást. A német kormány kérdése egyelőre könnyebben és hamarabb rendezhetőnek tűnik a tavasz folyamán, így remélhetőleg ennek hatása mérsékelt lesz. A probléma tehát nem áthidalhatatlan


– mondta lapunknak Berkes Rudolf külpolitikai szakértő.

„Az ügyvivő kormányok kérdésénél fontosabb kérdésnek tűnik, hogy Donald Trump a következő évben miről kíván majd tárgyalásokat kezdeményezni, és mivel fog pontosan fenyegetni. A kampányban tett ígéretek kapcsolata a valós szándékaival erősen kérdéses. Szerencsére az európai politikusok számára ez a szándékosan kiszámíthatatlan tárgyalási stratégia nem lesz újdonság, hiszen az előző Trump-elnökség is hasonló eszközökkel operált” – tette hozzá.