Koszovó kontinensünk egyik leginkább mozgalmas történelmű része, ahol, mint most láthattuk, ma sincs nyugalom. A terület sorsa talán azért lett különleges, mert egy majdnem teljesen magas hegyektől körülvett, elzárt medencéről van szó a Balkánon, ahol sokszor gigantikus hadseregek csaptak össze, a hosszú török uralom alatt pedig megváltozott a terület etnikai összetétele. 

Kép: Reuters

Rigómező

A területet a történelemből Rigómező néven ismerjük, jogosan, miután ezt jelenti szerbül a Koszovo polje kifejezés, ahol a híres 1389-es csata zajlott. A hódító oszmán-törökök végzetes csapást mértek itt az Európa több országából összegyűlt, de többségében szerb hadseregre, és ezzel megnyílt előttük Európa meghódításának útja,

amely Magyarország történelmére is drámai hatással volt.

Az kevesen tudják, hogy ugyanitt később újabb csaták voltak, melyek a török kiűzésére irányultak, de kudarcot vallottak. Ez csak 1912-ben sikerült, amikor a meggyengült török birodalom maradék európai területét a balkáni országok koalíciója visszaszerezte, és létrejött Törökország mai európai határa.

Jugoszlávia részeként

A terület egészére ráragadt közben Koszovó név, és míg a török hódítás előtt szerbek lakták és Szerbia szerves része volt, a bő 500 évvel későbbi felszabadulásakor már az albánok voltak többségben. A terület mindazonáltal Szerbiához került, ez azonban addig nem okozott nagy gondot, amíg Szerbia Jugoszlávia része volt, hisz így egy soknemzetiségű állam jött létre.

Kép: Reuters

Koszovó azonban nem lett külön tagköztársaság Jugoszláviában, hanem Szerbia része maradt, így amikor Szlovénia, Horvátország, Bosznia és Macedónia sorra elhagyta az államszövetséget 1991-92-ben, az immár 90 százalékos többséget alkotó albánok is önállósulni akartak.

Etnikai tisztogatás

Szerbia megpróbálta letörni az albán elégedetlenséget, de ez nem sikerült, a 90-es évek végére brutálissá vált az albán szeparatizmus és különösen az ennek leverésére bevetett szerb erők fellépése. A NATO végül beavatkozott Szerbia bombázásával, Szerbia pedig ezalatt Koszovó teljes lakosságát kiűzte Macedónia és Albánia felé, ezzel teljeskörűnek szánt etnikai tisztogatást végrehajtva.

Kép: Reuters

Békefenntartó erők

Végül a bombázásokat Szerbia nem bírta, megállapodást kötött a nyugati hatalmakkal, hogy kivonul Koszovóból, és oda többnemzetiségű békefenntartó erők érkeznek, a lakosság visszatérhet, de a szerb közigazgatás is megszűnik. A terület így de facto független lett, de nemzetközi jogilag Szerbia része maradt. A békefenntartó erő a KFOR lett, máig is az, személyi állományát sok nemzet adja,

elsősorban NATO-tagok, így vannak ott magyarok is.

Függetlenség jogi aggályokkal

Ezt az erőt azonban békefenntartásra, a rendőri feladatok megerősítésére hozták létre, nem erőszakos tömegekkel elleni harcra. Kezdetben ezzel nem is volt gond, azonban 2008-ban Koszovó egyoldalúan jogilag is függetlenséget hirdetett egy népszavazást követően, amit rengeteg ország el is ismert, és ezzel máris nemzetközi jogi gondok adódtak, hisz Szerbiával senki nem rendezte a kérdést (erre hivatkozott Putyin a Krím elcsatolásakor: amit lehetett Koszovónak, azt lehet a Krímnek is).

Kép: Reuters

Még így sem lett volna nagy gond, csakhogy Koszovó északi részén van egy terület, amit tisztán szerbek laknak, ők viszont albán uralom alatt nem akartak élni. Célszerű megoldás lett volna ezt a részt egyszerűen visszaadni Szerbiának: az elmúlt években folytak is tárgyalások Szerbia és Koszovó között területcserékről, az etnikai határok szerinti rendezésről, és akkor Szerbia talán el is ismerte volna a független Koszovót. A tárgyalások azonban váratlanul elakadtak, a két ország közti viszony újra feszült lett.

Elnyomottból elnyomó lett

A mostani konfliktus közvetlen kiváltó oka az volt, hogy Koszovó előírta, hogy a szerbek nem használhatnak tovább autóikon szerb rendszámot, kötelesek koszovóira váltani. Ezzel tulajdonképpen a szerbek által élvezett valamilyen szintű autonómiát szimbolikusan sértették meg, a szerbek erre kivonultak a közigazgatásból és a rendőri erőkből, vagyis a koszovói állam intézményeiből. 

Kép: Reuters

A helyhatósági választásokat is bojkottálták, így albán polgármesterek érkeztek: közvetlenül ez okozta a zavargást, melyet a KFOR igyekezett lecsillapítani, de miután nem akartak hatáskörüket túllépve sérüléseket vagy pláne halált okozni, a feldühödött tömeg ezt kihasználva lerohanta őket,

komoly sérüléseket okozva sok magyarnak is.

A koszovói, egyeztetés nélküli fellépés arra utal, hogy most immár az albán többség valósította meg az elnyomást a szerb kisebbséggel szemben, ugyanazt téve, ami ellen korábban ők harcoltak. Ezért a NATO és az EU most megharagudott rájuk, mondván: nem azért szabadították fel őket, hogy aztán ők kövessék el ugyanazokat a cselekményeket. Elvárják tőlük, hogy biztosítsák a szerb kisebbségnek az őket megillető autonómiát.

Nincs kettős mérce

A koszovói miniszterelnök megrettent, hisz állama létét kezdettől gyakorlatilag a NATO garantálja. Kénytelen mérsékelni nacionalista politikáját, ennek részeként első lépésként felajánlotta, hogy megismétlik az önkormányzati választásokat, de ezt a szerbeknek el kell fogadniuk, így megválaszthatják saját testületeiket. A KFOR létszámát ugyanakkor alaposan megnövelik, hisz a hatékony békefenntartáshoz hasonló esetekben nem megy másképp.

Kép: Reuters

A konfliktus hosszabb távú rendezése továbbra is komoly kihívás, ehhez szükség lenne Szerbia és Koszovó tartós megegyezéséhez. Mostantól a nemzetközi közösség részéről a koszovói albánokra is nyomás fog nehezedni az ügyben, kivételezett helyzetük véget ért.