Biztos, hogy finn a Mikulás?

Elindult a finnországi lappföldi otthonából világkörüli ajándékosztó útjára a Mikulás. A finn közszolgálati televízió, az Yle, ahogy 1965 óta teszi, most is megosztotta a világgal az eseményt, amelyet az Egyesült Államokban és a Japánban is rendszeresen sugároznak.

Hogyan lett a Mikulásból finn, aki ha nem járja a világot karácsonykor, akkor az észak-finnországi Korvatunturiban, Lappföldön, a műhelye közelében él?

Ha megkérdezzük a finneket, honnan származik a Mikulás, azt mondják, hogy Korvatunturiból, egy lappföldi vízesésből. Angol nyelvterületen Santa Clausnak, a hollandok Sinterklaasnak hívják, Németországban pedig Weihnachtsmann néven fut. Mi pedig Mikulásként vagy Télapóként ismerjük.

Sokféle nevű ember, és sok nemzet vallja őt a sajátjának. Egy ország azonban egy lépéssel közelebb áll hozzá, hogy a Mikulás hivatalos otthona legyen.

Az első nemzetközi hivatalos elismerés 1950-ben történhetett, amikor Eleanor Roosevelt, az Egyesült Államok egykori first ladyje meglátogatta a Mikulás hivatalos lakóhelyét Rovaniemiben.

Ő egy soknevű ember

Szent Miklós, a nagylelkű középkori keresztény szent, akiről úgy tartják, hogy a mai Mikulás ihlette, a 4. században a mai Törökország területén fekvő Myra római kori kisváros püspöke volt. És bár földi maradványainak holléte vitatott – egyesek szerint az olaszországi Bariban, míg mások szerint Írországban van eltemetve –, 2017 októberében török régészek Antalya tartományban, az ókori Myra romjaitól nem messze, a Szent Miklós-templom alatt egy sírt fedeztek fel, amely szerintük magához Szent Miklóshoz tartozik.

A BBC írása szerint, ha Törökország képes lesz magáénak vallani Szent Miklós végső nyughelyét, akkor a Mikulás-rajongóknak világszerte egy teljesen új zarándokhelyük lesz, de ehhez a finneknek is lesz hozzáfűznivalója.

A rénszarvascsordáknak otthont adó, gyakran hóba burkolózó Korvatunturi-völgy sok finn szerint a Mikulás titkos műhelye. Bár Korvatunturit csak 1927-ben fedték fel a műhely helyeként (Markus Rautio rádiós műsorvezető nevezte meg adásban), a finn Mikulás hagyománya sokkal régebbi.

Ahol Joulupukki mindent hall

Mielőtt a kereszténység a középkorban Finnországba érkezett volna, a finnek a Jule-t, egy pogány télközepi ünnepet ünnepelték, amelyet egy bonyolult lakoma jellemzett. Szent Knut napján (január 13-án), a nuuttipukki – szőrmekabátba, nyírfakéreg-maszkba és szarvakba öltözött férfiak – házról házra jártak, hogy ajándékokat követeljenek. Gonosz szellemek voltak; ha nem kapták meg, amit akartak, hangoskodtak és megijesztették a gyerekeket.

Amikor az 1800-as években Finnországban ismertté vált a jótékonykodó Szent Miklós, az ő képe összekeveredett az álarcos nuuttipukki már meglévő hagyományával, így jött létre a Joulupukki.

Joulupukki ajándékokat osztogatott, ahelyett, hogy követelte volna azokat. A Mikulással ellentétben, aki lemászik a kéményen, a piros köntösbe öltözött Joulupukki bekopogtat az ajtón, és megkérdezi:

Miután átadta ajándékait, Joulupukki visszatért Korvatunturiba; arra a helyre, ahol a finnek szerint mindent hall.

A turizmus kulcsfontosságú

Bár az északi fény kétségtelenül nagy vonzerőt jelent, a Lappföldre látogató turisták többsége a finn Mikulással szeretne találkozni Rovaniemiben, a Mikulásfalunak otthont adó Mikulásfaluban. Mindenki szereti őt és mint ilyen, a finneknek felbecsülhetetlen értéket képvisel.