A „sötét oldalt” választották Orbánék, elköszöntek Magyarországtól a lengyelek

Az EP-képviselő a véleménycikkét rögtön a jól ismert történelmi visszatekintéssel kezdi, emlékeztetve a régi közös múltra, amikor a magyar meg a lengyel, a két bratanki még együtt harcolt, s itta borát. És ami mostanában, legalábbis szerinte igencsak megváltozott. 

Sajnálatosnak nevezi, hogy 2015 után Orbán Viktor szövetségesre talált Jaroslaw Kaczynskiban, a szó rossz értelmében.

A jogállamiság lerombolását olyan geopolitikai döntések egészítették ki, amelyek – különösen Magyarország esetében – ellentmondanak a 20. századi történelem tanulságainak, amikor az ország kétszer is a „sötét oldalon” állt, és nagy árat fizetett érte – nyomatékosítja a szerző a liberális konzervatív Rzeczpospolita hasábjain.

Az első világháború alatt a tengely vesztes oldalán másfél millió halottat, sebesültet és foglyot veszítettünk a különböző frontokon. A trianoni békeszerződés Magyarország számára jelentős áldozatokkal járt. A veszteségek visszaszerzésének reménye Hitler és Mussolini karjaiba lökte a „nacionalista revizionizmustól elvakult” Magyarországot.

Persze az akkor tett lengyelbarát gesztusokat még most sem szabad elfelejteni – szögezte le. Különösen azt, hogy még egy erőteljes náci nyomásnak képes volt ellenállni Magyarország. Lewandowski emlékeztet Teleki Pál miniszterelnök szavaira, aki azt mondta: „Hamarabb felrobbantom a vasútvonalainkat, mintsem hogy részt vegyek Lengyelország inváziójában. Magyarország részéről nemzeti becsület kérdése, hogy nem vesz részt semmilyen Lengyelország elleni katonai akcióban. Magyarország erkölcsi okokból nem tesz semmit Lengyelország ellen ”

Továbbmenve azt is írja a szerző, hogy „a vesztes oldalon zajló II. világháborús kaland ismét kis Magyarországot szült Trianon határain belül, ráadásul traumákba merülve, mint a náci Németországot támogató ország”.

Lewandowski itt lyukad ki arra, hogy szerinte „Orbán Viktor nem vont le tanulságot a múltból”.

Szerinte ezen történelmi félreértések legújabb fejezetét a magyar miniszterelnök írja. Úgy véli, hogy „cinikus, de hatékony mestere az uniós forrásokon keresztüli hatalom megszilárdításának, mindezt vegyítve az elveszett nagyhatalmi fölény iránti örökös nosztalgia gerjesztésével”. Úgy véli, elkerülhetetlenül összeütközésbe hozza Magyarországot a szomszédos Romániával és Szlovákiával, és „a kárpátaljai kisebbség kérdésének feszegetése az orosz agresszió során hátba szúrja a harcoló Ukrajnát”. Ami a szerző szerint még ennél is rosszabb, hogy Orbán Viktor, aki „hivalkodóan baráti kapcsolatot ápol Putyinnal”, blokkolja az ukrajnai segélyeket. – Nem túl nagy ár-e az olcsó gáz, a paksi orosz hitel és a kalandor politika az uniós az elszigetelődésért cserébe?  – feszegeti a kérdést, hozzátéve, hogy ez még akkor is így van, ha Magyarországot adott esetben Robert Fico szlovák miniszterelnök is kisegítheti az eltávolodó lengyelek helyett.

Némi lengyel belpolitikai fejtegetés és párhuzamállítás után a szerző arra jut, hogy az Európai Közösséget alkotó 27 ország együttes erejére kell építkezni, különösen ami a biztonságot illeti. Az integráció védelmi dimenziója elkerülhetetlenné válik, így a tagországok jelentős katonai potenciálja összeadható.

– figyelmeztet.

Lewandowski szerint zűrzavaros idők vannak, de Lengyelország most visszatér a küzdelembe az egyesült Európa jövőjéért. – Nagyon szeretném, ha Magyarország is visszatérne, emlékezve az unokatestvérek történelmi szövetségére. Már csak erkölcsi kötelességből is – zárja véleménycikkét, utalva vissza az egykori magyar miniszterelnök szavaira.