Mi az uniós elnökség szerepe? Milyen hatáskörök léteznek, hol rejlenek a lehetőségek?

Az EU elnökségét betöltő tagállamok hármas csoportokban, az úgynevezett elnökségi triókban, egymással szorosan együttműködve dolgoznak. A jelenlegi triót a spanyol, a belga és a magyar elnökség alkotja. Az elnökségi félévek során a döntéshozatal minden szintjén a soros elnökség vezeti a tanácsi üléseket, így biztosítva az Unió munkájának folytonosságát.

A fél évente egymást váltó elnökségek a politikai napirend elnökségeken átívelő témáit, mint stafétabotot adják kézről-kézre. A folyamat mérföldköveit a tanácsi következtetések mutatják, minősítve egyben az Európai Bizottság, és az éppen soros elnökség munkáját is. E következtetések kormányzási típusú feladatokat, ellenőrzési pontokat jelölnek ki a végrehajtásukért felelős Európai Bizottság számára, amelynek politikai felügyelete szintén az EU elnökségét adó ország felelőssége.

Kapcsolódó

A trió tagjai egy-egy féléves periódusnál rendszerint hosszabb távú célokat tűznek ki, amelyek alapján közös programot készítenek. Ebben határozzák meg azokat a témákat és lényeges kérdéseket, amelyekkel a trió 18 hónapos időszaka során az uniós állam- és kormányfők foglalkozni fognak. 2023 nyarán mutatták be az akkor induló spanyol–belga–magyar soros elnökségi trió programját. Erre támaszkodva a három ország mindegyike elkészíti saját részletesebb féléves tervét. Ennek végrehajtására az adott ország soros elnöki féléve során kerül sor, amikor egy-egy ország törekedhet adott téma lezárására, vagy éppen előrehaladásának késleltetésére, de gyorsítására is a saját elnökségi prioritásait követve.

A program a három érintett tagállam kompromisszumos megállapodása az együttműködésük legfontosabb szakpolitikai kereteire vonatkozóan. Ez azonban nem jelenti azt, hogy akár a magyar elnökség valamennyi, a trió programjában megjelenő célt egyenlő intenzitással fogja képviselni. Érdemes megjegyezni, hogy a tervek mentén folyó elnökségi munkát az előre nem látható történések mindig befolyásolják, amik akár teljesen felülírhatják a napirendet.

A trió programja négy pillér épül

A spanyol–belga–magyar program négy pillérre épít:

  • gazdaság és versenyképesség,
  • az uniós polgárok szabadsága és biztonsága,
  • zöldebb és igazságosabb Európa,
  • valamint érdekek és értékek az uniós külpolitikában.

Lássuk, mit takarnak valójában ezek a programpontok? Az Economx és az EU Monitor cikksorozata egy-egy programpontot mutat be.

Első: gazdaság és versenyképesség

A program értelmében a trió az EU egységes piacának elmélyítésén dolgozik azzal a céllal, hogy megfelelő keretfeltételeket biztosítson egy jövőálló uniós gazdaság számára, fokozva az EU hosszú távú versenyképességét. A trió előmozdítja a nyitott stratégiai autonómiát, a gazdasági rugalmasságot és a versenyképességet az EU iparpolitikájában, különös tekintettel a kettős, zöld és a digitális átállásra. Feladata a bankunió kiteljesítése és a valódi tőkepiaci unió felé történő előre lépés, külön hangsúlyt fektetve a közös áfa-rendszer modernizálására és egyszerűsítésére, valamint az uniós vámkódex felülvizsgálata. A tagállamok erősíteni kívánják a fogyasztók jogainak védelmét, egyúttal ösztönözve a környezetvédelmi szempontból fenntarthatóbb fogyasztási szokásokat.

A fenti célok megerősítésére született meg az Új Európai Versenyképességi Megállapodás. Az Európai Tanács üdvözölte az Enrico Letta, volt olasz miniszterelnök által készített, „Much More Than A Market” (Jóval több mint piac) című jelentés előterjesztését, és felkérte a Tanács jelenlegi belga és következő magyar elnökségét, hogy a 2024. végére mozdítsa elő az abban foglalt ajánlások megvalósítását.

Előrelépést sürgetnek az egységes piac; tőkepiaci unió; ipar; kutatás és innováció; energia; körforgásos gazdaság; digitalizáció; szociális vonatkozások; kereskedelem; jobb és intelligensebb szabályozási keret; versenyképes, fenntartható és reziliens mezőgazdasági ágazat témákban. Az Európai Tanács a 2024. júniusi ülésén, még a belga elnökség során, át kívánja tekinteni az elért eredményeket, és meg fogja vitatni a tőkepiaci unió elmélyítését célzó további lépéseket.

Nagy kérdés, vajon a magyar elnökség milyen konkrét tanácsi következtetések alapján fog dolgozni, ezek milyen meghatározottságokat jelenthetnek a témák bármelyikében, és mit tudunk majd a szabott feladatokból elindítani? Lezárásra nem is gondolhatunk, erre nem elegendő egy féléves elnöki periódus.

Kohéziós források: kiengedik-e a tagállamok kezükből az irányítást?

A gazdasági kérdések közül kiemelkedik a kohéziós politika kérdése, hiszen az EU jelenleg így osztja szét a források legnagyobb részét. Tehát, igen jelentős miképpen változhat ez a gyakorlat a jövőben.

Az Európai Bizottság idén tavasszal publikálta a 9. Kohéziós Jelentését, amelyet a Szerződés 175. cikke szerint háromévente köteles elkészíteni az EU-ban mért gazdasági, társadalmi és területi kohézió előrehaladásáról, és arról, hogy az uniós eszközök ehhez hogyan járultak hozzá. A Jelentés publikálása hagyományosan a Kohéziós Politika következő, 2028-cal kezdődő időszakra vonatkozó jövőjéről szóló vita kezdetét jelenti.

A spanyol-belga-magyar trió programja csupán röviden tér ki a magyar elnökség számára fontos kohéziós politikára. A következő költségvetési ciklus 2028-ban kezdődik, ehhez az ún. tanácsi következtetéseket 2024. végéig lehet kidolgozni, a végrehajtási szabályok megjelenése pedig 2025. nyarára tehető.

A hazánkban is elérhető uniós források nagyságára érdemi hatást gyakorolhat a tervezett bővítési (Nyugat-Balkán és Ukrajna) folyamat. A bővítés mérlegét az is befolyásolja majd, hogy adott tortát feltételezve a Magyarország számára elérhető uniós források nagyságára érdemben hatni fog a tervezett bővítés. Magyar szempontból, de a kohéziós politika felől nézve is kockázati tényező, hogy megjelenik-e a Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszközt (RRF) követően is olyan eszköz (pl. EU versenyképességének támogatása), amely erősen épít az RRF-logikájára (amellett, hogy az kohéziós politika végrehajtási rendszerébe is beépülnének az addigi tapasztalatok).

Összeségében elmondható, hogy kevesebb mai értelembe vett uniós forrásra lehet számítani hosszabb távon kohéziós alapon, amelynek közvetlenül beruházásra fordítható része még kevesebb lehet és valószínűsíthetően a felhasználás szabadsága is korlátozódhat. A magyar uniós elnökség alatt a Tanács kohéziós politikára vonatkozó következtetései 2024. év végén várhatóak (ez főként a demográfiai kihívások és a területiség összefüggésére fog koncentrálni a tervek szerint), amennyiben az uniós tagállamok nem hagynák teljeskörűen a következő Bizottságra a források allokálását.

A cikksorozat következő részeiben megvizsgáljuk a zöld átállás, a bővítéspolitika, a migráció és a mezőgazdaság magyar elnökséggel kapcsolatos kihívásait.

Szerző: Tieger Endre, az EuroAtlantic Tanácsadó elemzője