Csillapodtak a kedélyek a balliberális kormánykoalíció látványos összeomlásának másnapján, amelyet Németországban egész egyszerűen ősrobbanásként emlegetnek.
Habár pénteken is folytatódott az adok-kapok a politikusok között, és több részlet kiderült a kancellár döntését kiváltó, végzetes konfliktusról, körvonalazódik az új forgatókönyv.
A parlamentben várhatóan
január 15-én lesz a bizalmi szavazás Olaf Scholzékkal szemben, ezután március végén tarthatják az előrehozott szövetségi választásokat.
Addig csökkentett üzemmódra váltanak: a Bundestagban nem döntenek új törvényjavaslatokról és a két pártra szűkült koalíciós vezetés (SPD-Zöldek) csak a legszükségesebb feladatokat látja el az ország zavartalan működéséhez.
A választási kampány már magas fokozatra kapcsolt, és egyre többen pályáznak a kancellári székre.
Ám a közvéleménykutatások arra utalnak, hogy
a németek már döntöttek arról, a jövőben kire bíznák az európai kontinens vezető hatalmát.
Leghamarabb januárban oszlik fel a parlament
Engedve a nyomásnak, Olaf Scholz (SPD) kancellár mégis beleegyezett az új választások időpontjáról szóló tárgyalásokba.
A budapesti informális EU-csúcsot követő sajtótájékoztatón kijelentette: a Bundestag bizalmi szavazásának elsőként említett időpontjáról a demokratikus frakciókkal fog egyeztetni.
Megírtuk: a koalíció felbomlása után már szerda este közölte, hogy a bizalmi szavazást január 15-én kérné, annak érdekében, hogy legkésőbb március végéig lehessen országos választásokat tartani.
A konzervatív CDU/CSU Unió ugyanakkor azért szorongatja Scholzot, hogy a választásokat még Donald Trump januári hivatalba lépése előtt bonyolítsák le, amihez a szabályok szerint hatvan nappal korábban, azaz már a jövő héten kellene feloszlatni a parlamentet. Ezt azonban a kancellár elutasítja.
Annál is inkább, mert a Spiegelhez eljutott levél szerint a szövetségi választásokért felelős tiszt figyelmeztette a kormányfőt, hogy ne kapkodjon.
Ruth Brand hatósági felügyelő úgy fogalmazott, hogy az elhamarkodott lépések „beláthatatlan kockázatokhoz vezetnek”, mert sérülhet a polgárok bizalma a választások tisztaságában.
Az alkancellár is előre lépne
A kampány mindenesetre már maximum fokozatra kapcsolt, a politikusok sűrű nyilatkozatai egyre inkább az esélyes kormányzásról szólnak.
Gyűlnek a kancellárjelöltek is: míg Olaf Scholz pénteken megerősítette, hogy potsdami választókerületében pártja színeiben ismét indulni kíván a kormányfői pozícióért, az alkancellár ambíciói is fellángoltak – írja a Berliner Zeitung.
A német gazdaság válságát okozó döntésekről elhíresült Robert Habeck szövetségi gazdasági miniszter az X-en közölte, hogy a Zöldek képviseletében ő is megmérkőzik a vezető helyért.
Eközben az ellenzéki kereszténydemokraták fő jelöltje, Friedrich Merz (CDU/CSU Unió) már szinte kész tényként kezeli, hogy rövidesen ő veheti át Németország szövetségi irányítását, ennek érdekében a pártszövetség nyilatkozatai sorozatos össztűz alá vették a megbukott kormánykoalíció tagjait.
A védelmi miniszter lehet a nyerő
A Forsa november 7-i, reprezentatív felmérése szerint a németek többsége azt szeretné, ha Boris Pistorius lenne az SPD kancellárjelöltje az előrehozott választásokon. A közvéleménykutatásban megkérdezettek 57 százaléka gondolja úgy, hogy az Oroszországgal szembeni markáns felkészülést szorgalmazó, jelenlegi szövetségi védelmi miniszter lenne a legalkalmasabb Németország vezetésére, míg párttársa, Olaf Scholz csak 13 százalékot kapott. De nemcsak a szociáldemokraták hívei, hanem a többi párt támogatói is Pistoriust részesítik előnyben leendő kancellárként, olyannyira, hogy még az ellenzéki CDU/CSU-szavazók körében is elsöprő arányú a támogatottsága – számol be a Berliner Zeitung.Ukrajna miatt szakadt a kormány
A sajtóban számos elemzés is megjelent arról, hogy a kormánykoalíció összeomlása nem is volt annyira meglepő, napok óta a levegőben lógott.
Erre utalt, hogy Scholz és menesztett pénzügyminisztere, Christian Lindner (FDP), illetve Robert Habeck gazdasági miniszter (Zöldek)
hangos viták közepette sem tudtak megegyezni a 2025-ös költségvetésről, ahogy a zuhanó német gazdaság támogatását célzó stratégiáról sem.
Lindner az előző hét végén már megdöbbentette a koalíciós partnereket, akikben erősödött a gyanú, hogy az FDP elnöke kiutat keres a kormányszövetségből – írja a Berliner Morgenpost.
A végső gyújtópont viszont az Ukrajna finanszírozásával kapcsolatos ellentét volt.
Lindner ugyanis azt szorgalmazta, hogy jövőre az ukránoknak szánt 15,5 milliárd eurós segélyt Németország költségvetéséből finanszírozzák a társadalmi kohézió, a nyugdíjak, az egészségügyi ellátás, a tervezett beruházások rovására, míg Scholz külső hitelt vonna be, hogy ne kelljen megszorítani a németek mindennapjait.
A miniszter kirúgásáról végül akkor döntött a kormányfő, amikor alternatív megoldásként Lindner felvetette, hogy pénzügyi támogatás helyett küldjék Ukrajnába a nagy hatótávolságú Taurus rakétákat.
Ez azonban a kancellár szerint
felpaprikázta volna Putyint, háborúba sodorva Németországot.