Csütörtök este a Bundestag költségvetési bizottsága jóváhagyta a 2024-es költségvetést a németeknél, amely a szövetségi kormány számára jelentős fordulat, mivel az alkotmánybíróság novemberi döntése után súlyos válságba került a közlekedési lámpás koalíció. Olaf Scholz kancellár népszerűsége fagyzónába került a németeknél, miután a bíróság törölte azt a 60 milliárd eurós koronahitelt, amelyet a kormány törvényellenes módon akart felhasználni klímavédelmi és gazdasági célokra.

Mivel az eredetileg 17 milliárd euróra becsült hiány többszörösére ugrott, újra kellett tervezni az idei pénzügyeket.

Kapcsolódó

A kormánykoalíció sietősen és hangos viták árán összerakott intézkedéscsomagja a németeknek kellemetlen karácsonyi meglepetésként érkezett, mert többek között adóemelést, a támogatások csökkentését, illetve a polgárok és például a gazdálkodók számára súlyos megszorításokat helyezett kilátásba. Ez utcára hajtotta a mezőgazdaság, a szállítmányozás és több szektor elégedetlen szereplőit – még néhány nappal ezelőtt is hatalmas társadalmi támogatottsággal több ezer fős tüntetések zajlottak országszerte a Scholz-kabinet politikája ellen.

Eközben 2021-es hivatalba lépése óta, illetve a német kancellárok történtében soha nem látott mélységekbe süllyedt a legnagyobb kormánypártot, a szociáldemokrata SPD-t képviselő Olaf Scholz és minisztereinek népszerűsége, ami a koalícióban is éles ellentéteket szült.

Most úgy tűnik, a németek elsöprő felháborodására némiképp meghátráltak a politikusok, és a szigorú idei költségvetés egy váratlan lazítással zöld utat kapott.

Pozícióféltés? Papíron előkerült pár milliárd

A Süddeutsche Zeitung beszámolója szerint a költségvetési bizottság csütörtök esti, úgynevezett „takarító ülésén” meglepően hamar jutottak konszenzusra a tagok, ennek eredményeként már csak a végső parlamenti döntés van hátra február 2-án az új büdzséről.

A gyors megoldással kecsegtető fordulat annak is köszönhető, hogy a koalíció megszorításai végül nem lesznek olyan mértékűek, mint azt eredetileg tervezték. Kiderült ugyanis, hogy a szövetségi kormány 6,3 milliárd eurós költségvetési többlettel zárta 2023-at. Ezt a „talált pénzt” az idén el lehet költeni, többek között az Ahr-i árvízi károk helyreállítására.

Ezen kívül az SPD, a Zöldek és a szabaddemokrata FDP koalíciója például nem sarcolja meg azzal az ötmilliárd eurós összeggel a munkaerőpiacot felügyelő tárcát, amelyet még a koronajárvány idején ítéltek oda, állami támogatásokra. Továbbá, – egyéb engedmények mellett – több milliárd eurót szavaztak meg az egyik legégetőbb problémát jelentő lakhatási kérdésben, megfizethető bérlakások építésére.

Folytatódnak a tüntetések

Ugyanakkor nem jártak sikerrel az országos tiltakozási hullámot elindító gazdák, mivel további engedményeket nem kaptak azon túl, hogy megmarad a termeléshez használt járművek adómentessége, és csak fokozatosan csökkentik a gázolajtámogatást.

Emiatt nem nyugodhatnak meg az állami vezetők, mivel a Német Gazdák Szövetsége újabb demonstrációkat hirdetett a jövő hétre.

A főbb sarokszámok szerint a szövetségi kormány idén közel 477 milliárd eurót költhet el, mintegy 19 milliárddal többet, mint tavaly. Közel 17 milliárd euróval nőtt az Alaptörvényben engedélyezett új adósságok köre a maximálisan 39 milliárd eurós nettó hitelfelvételre, amit teljes mértékben kihasználhatnak. Ha ezzel beéri a kabinet, akkor a járvány és a háború okozta négy kivételes év után először tudna megfelelni az alkotmányban rögzített adósságféknek.

A teljes összegből 70,5 milliárd eurót tekintenek befektetésnek, amely magában foglalja a Deutsche Bahn állami vasúttársaság pénzügyi felpumpálását is. Ez azért érdekes, mert a munkakörülmények és a bérek miatti elégedetlenségükben a vasutasok is többször sztrájkoltak, ami súlyos fennakadást okozott az ország közlekedésében.

Tovább feszülnek a kormánytagok

A képviselők a csütörtöki fordulat után sem mulasztották el, hogy zárt ajtók mögött élesen bírálják Christian Lindner gazdasági minisztert: a koalíciós partnerek szerint az FDP-párti tárcavezető népszerűtlen döntésekre kényszerítette a kormányt amiatt, hogy elszámolta magát a költségvetési hiánnyal. Ez pedig felesleges nyomást gyakorolt a németekre, és fokozta az ellenállást Scholzékkal szemben.

A baloldal is súlyos kritikáknak adott hangot, mivel szerintük az állami segélyek megvágása miatt antiszociális és igazságtalan költségvetési megszorításokról született konszenzus, míg a keresztényszociális CDU/CSU unió szerint az ugyan jó, hogy a pénzügyi válság ellenére nem hirdettek veszélyhelyzetet, de a „masszív problémák” fennmaradtak.

Ketyeg az óra Olaf Scholznak

A tekintélyes Süddeutsche Zeitung egy másik cikkében ráadásul leleplezik a kancellár pártjában feszülő, belső ellentéteket is, amelyeket a közvéleménykutatások leforrázó eredményei táplálnak.

Név nélkül nyilatkozó, magasrangú tisztségviselőkre hivatkozva azt írják, hogy az SPD-ben fokozódik a kancellár munkájával szembeni elégedetlenség, és már többen próbálnak nyomást gyakorolni Scholzra, hogy adja át kormányfői pozícióját a lakosság körében különösen népszerű Boris Pistorius védelmi miniszternek.

A napilapnak az egyik politikus úgy fogalmazott, hogy a kormányzópárt helyzete a Titanichoz hasonlít, ahol a zenekar még játszik, a jéghegy is látszik, de „senki nem csinál semmit”. Ezzel egy másik nyilatkozó szerint arra utalt, hogy ugyan egyre nyilvánvalóbb, hogy Scholz kancellársága „helyrehozhatatlanul elveszett”, de még kérdés, ki meri ezt a szemébe mondani.

A pártspekulációk szerint őszre eldőlhet a váltás szükségessége, attól függően, hogy az idei választások Szászországban, Türingiában és Brandenburgban milyen eredményt hoznak, ami befolyásolja majd a 2025-ös országos szavazások kimenetelét is.

Lehúzta Németországot a New York Times

Megdöbbentette a német sajtót az a New York Timesban csütörtökön megjelent elemzés, amely lényegében temeti Németországot Európa vezető nagyhatalmaként. Az amerikai napilap a gazdasági teljesítmény tavalyi, 0,3 százalékos csökkenése alapján megállapítja, hogy Németország megtorpant, sőt, a G20-as országok sorában csak hátul kullog Argentínával karöltve, és 2024-ben sincs sok esély a felépülésre – szemben az eurózóna többi országával. Az okok között az erősödő nemzetközi verseny mellett a rugalmatlan kormányzati politikát is kiemelik, ami oda vezetett, hogy a második világháború után tündöklő gazdasági hatalommá fejlődött, nyugat-európai állam globálisan elvesztette oroszlánerejét. „A németek annyira kockázatkerülők, hogy az már-már pszichológiai” – idézik a helyzet kapcsán Sander Tordoir, a Center for European Reform közgazdászának cseppet sem elismerő szavait.