Robert Fico szlovák miniszterelnök nevét az uniós diplomaták gyakran emlegetik együtt kollégájával, Orbán Viktorral. És ezt nem bóknak szánják, épp ellenkezőleg: a jobboldali populista budapesti miniszterelnököt, aki az orosz rezsimről elismerően beszél, az ukrán kormányt – és uniós partnereit – pedig háborús uszítóként szidja, Brüsszelben ma már jobb esetben kívülállónak, rosszabb esetben moszkvai téglának tartják – írja a német Süddeutsche Zeitung.
A szerdán meglőtt populista pozsonyi miniszterelnököt Orbán politikai és ideológiai szövetségesének tekintik, aki a Brüsszel elleni harcban mellette áll, az illiberalizmust hirdeti az EU-ban, és ha kell, megvédheti Magyarországot az olyan büntetéstől, mint a szavazatmegvonás.
Nem könnyű kiigazodni rajta
Fico otthon, Szlovákiában több olyan reformot is kezdeményezhetett, amelyek ellentmondanak az EU alkotmányos és demokratikus normáinak. Viszont Brüsszelben, a 27 európai állam- és kormányfő körében még nem tűnt ki egyfajta Orbán-klónként. Orbánhoz hasonlóan többször is kifogásolta az EU Ukrajnának nyújtott támogatását. Amikor azonban 2023 végén, 2024 elején az Európai Tanácsban a döntések meghozatalára került volna sor, Magyarországra hagyta az ellenkezést.
Mind a Kijevvel folytatott uniós csatlakozási tárgyalások megkezdésekor, mind az új, 50 milliárd eurós segélycsomag esetében Fico kötelességtudóan igennel szavazott, így a magyar kormányfő magára maradt.
Ugyanez vonatkozik a kevésbé fontos döntésekre is, például az Oroszország elleni új uniós szankciókra. Szlovákia ebben a tekintetben nem keltett különösebben negatív feltűnést. Hogy ez azért van-e így, mert Fico valóban más politikát folytat, mint Orbán, vagy pedig azért, mert örül, hogy Magyarország magába szívja a többi uniós ország haragját, az még nem derült ki.
A visegrádi államok egysége megbomlott
A Süddeutsche Zeitung cikke szerint a négy legfontosabb közép-európai ország – a Lengyelországból, Csehországból, Szlovákiából és Magyarországból álló úgynevezett Visegrad 4 csoport – szövetsége megbomlott, és belátható időn belül valószínűleg nem is fog helyreállni. A négy ország a hidegháború befejezése után fogott össze, hogy egymást támogatva csatlakozzanak a NATO-hoz és az EU-hoz. Azonban az ukrajnai háború és Európa Oroszországhoz való viszonyulása mély éket vert ebbe a szövetségbe.
Lengyelország és Csehország szilárdan az Ukrajnát támogatók táborában áll, míg Magyarország és Szlovákia az ellenkező tábort alkotja. Ez a megosztottság jelentősen gyengíti Közép-Európát. Az olyan kisebb szorosan együttműködő országok, mint a balti államok és az északi országok sokkal nagyobb alkotóerővel rendelkeznek az EU-ban, mint Magyarország vagy Szlovákia. Ennek sok köze van ahhoz, hogy Orbán Viktor és Robert Fico hajlamosak természetes szövetségeseikkel szembeszállni a térségben, és Brüsszelben konstruktív munka helyett arra törekednek, hogy egyhangúságot igénylő döntések blokkolásával fenyegetőznek.
Brüsszelben a visegrádi országok egymástól való eltávolodása ez az eltávolodása furcsa helyzeteket generálhat. Egy lengyel kormányképviselő például nemrég egy látogatás alkalmával bevallotta, hogy a politikai kultúra szempontjából most már inkább az északi balti államokhoz, a finnekhez és a svédekhez sorolja országát, mint a déli szlovákokhoz és magyarokhoz. Még ha ezt félig-meddig viccnek is szánta, a kijelentés komoly jelentőséggel bír.