A Donyeck-medencében található Bahmut ostroma nyolc hónapja tart. Az elmúlt napok összetűzései kimagasló áldozati számokkal jártak és a Wagner-csoport vezetője, illetve az orosz állami vezetés közti erősödő ellentét is a tisztázatlan erőviszonyokról árulkodik.

Aki eddig háborúellenes kritikával illette az orosz vezetést, az hamar síbalesetet szenvedhetett vagy kiesett egy ablakon.

A nagy veszteségekkel járó bahmuti ostrom az elmúlt pár napban azonban bepillantást engedett a Kreml és a Wagner-csoport paramilitáris szervezet közti parázsvitába, amely bebizonyította, hogy az elkövetkezendő időszakban valószínűleg nem vasfalba ütközik az, aki Vlagyimir Putyinnal és az orosz vezérkarral kezd.

A besorozott, vagy hadkötelezett korban lévő katonák számára a legrosszabb, hogy ez a vita és az elhúzódó véres harcok Bahmutban

belülről gyengítik az orosz hadsereg fókuszáltságát, így viszont – iráni szuperfegyverek ide, vagy oda – Moszkva számára váratlan irányba dőlhet a háború sorsa.

Balról-jobbról csak veszteség

A harctéren odaveszett katonák, tankok, drónok és civil áldozatok száma növekszik. Egy éve bármilyen kézzel fogható győzelem vagy látványos eredmény nélkül folyik a háború, a szemléltető térképeken is csak az ukrán határvidék borul vörösbe, de szilárdan tartja magát. Nem beszélhetünk jelentős orosz sikerekről a Krím-félsziget 2014-es megszállása és Donyecki, illetve Luhanszki Népköztársaság kikiáltása óta, ami szintén hatalmas áldozattal járt. Csak az ukrán-orosz háború kirobbanásáig a krími határvillongások miatt közel 14 ezer ember halt meg ebben a régióban. Azóta a háború beállt, csak az orosz oldalról indított rakéták vagy drónok tudnak beljebb hatolni Ukrajnába. 

Az orosz közmédia nem tudja a kívánt harci kedvet sem meghozni, amely dönthet a háború sorsáról vagy esetleges befejezéséről, ezért a propaganda eszközéhez fordul ellenségképet kreálni és a saját felelősséget hárítani.

Mindörökké sorkatonaság

A nemzetközi nagyvállalatok sorra kivonulnak az orosz piacról, de amennyiben mégis a bent maradás mellett döntenek, számolniuk kell a háborús speciális gazdasági lépésekkel, illetve azzal, hogy a dolgozókat időközben katonai szolgálatra kötelezheti az állam. 

Számos álhírt kellett az Ukrajna elleni offenzíva elindítása óta megcáfolnia az orosz hadügyminisztériumnak, a legtöbbet a tavaly szeptemberben történt részleges mozgósítással kapcsolatban. A részleges mozgósítástól való rettegés és a folyamatos sorozások rányomják a bélyegüket az orosz közhangulatra. Vlagyimir Putyin elsőként eltörölte a hivatásosok felső (40 éves) korhatárát, majd áttért a szolgálat kötelező időtartamát illető újításokra.

Tavaly Moszkva még cáfolta, hogy a kötelező katonai szolgálat időtartamát hat hónapról egy évre emelné. Azt azonban nem tagadták, hogy az intézkedés 2023-ban hatályba léphet.

Az orosz lakosságon belül is megosztó a hadkötelezettség témája. Több, mint egy éve, a háború kezdetén a hivatásos katonaság számára megszabott korhatár 18-40 év volt, a külföldi állampolgárok pedig 18-30 éves korig szolgálhattak az orosz hadseregben. Az Állami Duma elé került a hadkötelezettségi korhatár megváltoztatására vonatkozó törvénytervezet, amely mindössze 3 évvel tolná ki a minimum és maximum hadkötelezettségi korhatárt – ezzel 21 év lenne a legalacsonyabb és 30 év lenne a legmagasabb életkor a szolgálatra. Ez a tervezet az RBC jelentése szerint csak 2024. január 1-jétől lép életbe, azonban nem jelentene sem kibúvót, sem menekülőutat egy újabb részleges mozgósítás esetén, mert Oroszországban jelen helyzetben is majdnem félmillió hadra fogható személyt tartanak számon. 

Putyin séfje magának főz?

A Wagner-csoport lőszere elfogy, nem képes – a fenyegetésekkel ellentétben – bevenni az ukrán fegyveres erőktől Bahmut városát, hatalmas ember- és eszközveszteségeket szenved és vezetője szembeszáll az Orosz Föderáció elnökével, Vlagyimir Putyinnal.

Hogy ez valójában a háborús káosz és őszinte reményvesztettség, vagy csak egy ügyes jövőre néző politikai húzás Prigozsin részéről, azt egyelőre még nem tudni.

Eddig az ukrán-orosz háború tavaly februári kirobbanása óta még nem kapott ekkora nemzetközi sajtóvisszhangot orosz katonai vezető hangja, aki a putyini háborúval szembe merne szállni.

Vlagyimir Putyin azonban a kezdetektől Moszkva város kényelméből és biztonságából irányítja és felügyeli az orosz hadsereg teljesítményét, míg Jevgenyij Prigozsin a Wagner csapataival együtt harcol a fronton, emiatt sok orosz a saját független hangjának tartja.

Innen jelentkezik időnként véres és kegyetlen fotó- és videótartalmakkal, hogy bemutassa mi folyik a fronton. Árulással vádolni az orosz államfőt eddig még nem merte senki rajta kívül, most azonban az éles megjegyzéseivel kivívta magának a vezérkar ellenszenvét.

Az oligarcha megjegyzéseire magyarázatot adhat, hogy minden bizonnyal megérezte: nem is áll olyan stabil lábakon az orosz hadsereg, mint ahogyan az korábban volt, vagy ahogyan ígérték.

Prigozsin azzal fenyegetőzött, hogy kivonja a Wagner-erőket Bahmutból, illetve célzott arra, hogyaz orosz védelmi minisztérium arra használta a Wagnert, hogy viselje a Bakhmut elfoglalására irányuló nagy intenzitású, kimerítő városi hadviselés súlyát, hogy ezzel is védje és pihentesse az orosz haderőt.  Ezek a fenyegetések és panaszok azt jelzik, hogy Prigozsin tisztában van az orosz védelmi minisztériummal való konfliktusának súlyosságával.

A puszta ellentéten kívül azonban fennállhat vezérkari rivalizálás is, amely azt jelenti, hogy Prigozsin hatalma és befolyása majdnem akkora, vagy meghaladja Vlagyimir Putyinét.

Az utolsó dalt húzhatják a Wagner „zenészei”

Az orosz védelmi minisztérium és Prigozsin vitájáról a bahmuti csata legforróbb napjaiban érkeztek az első hírek, így feltételezhető, hogy az ellenálló oligarcha a legkülönbözőbb meghurcoltatások részese lesz amennyiben meggyengül az ereje.

Az orosz vezérkar több szakértő egyöntetű véleménye szerint meg fogja ragadni a lehetőséget arra, hogy szándékosan beveti az elit, és elítéltekből álló Wagner-erőket is Bahmutban annak érdekében, hogy ezzel együtt meggyengítse Prigozsint és megtorpedózzák a hatalmi törekvéseit a Kremlben.

A népszerűségnek ára van

A Wagner-csoport lőszerellátása akadozott a bahmuti ostrom során, ami arra kényszerítette Prigozsint amellyel elérték, hogy a vezető nyilvánosan is elismerje az orosz Védelmi Minisztériumtól való függőségét. Megpróbálta elérni sürgős igénylésével a minisztériumot, (valószínűleg Szergej Sojgu védelmi minisztert kereste meg) de a képviselőt nem engedték, hogy előterjessze a panaszait. 2022-ben Prigozsin óriási hatalomra tett szert azzal a lépésével, hogy 40 ezer börtönviselt személlyel tudta növelni az erőit a Kreml engedélyével,