A Donyeck-medencében található Bahmut ostroma nyolc hónapja tart. Az elmúlt napok összetűzései kimagasló áldozati számokkal jártak és a Wagner-csoport vezetője, illetve az orosz állami vezetés közti erősödő ellentét is a tisztázatlan erőviszonyokról árulkodik.
Aki eddig háborúellenes kritikával illette az orosz vezetést, az hamar síbalesetet szenvedhetett vagy kiesett egy ablakon.
A nagy veszteségekkel járó bahmuti ostrom az elmúlt pár napban azonban bepillantást engedett a Kreml és a Wagner-csoport paramilitáris szervezet közti parázsvitába, amely bebizonyította, hogy az elkövetkezendő időszakban valószínűleg nem vasfalba ütközik az, aki Vlagyimir Putyinnal és az orosz vezérkarral kezd.
A besorozott, vagy hadkötelezett korban lévő katonák számára a legrosszabb, hogy ez a vita és az elhúzódó véres harcok Bahmutban
belülről gyengítik az orosz hadsereg fókuszáltságát, így viszont – iráni szuperfegyverek ide, vagy oda – Moszkva számára váratlan irányba dőlhet a háború sorsa.
Balról-jobbról csak veszteség
A harctéren odaveszett katonák, tankok, drónok és civil áldozatok száma növekszik. Egy éve bármilyen kézzel fogható győzelem vagy látványos eredmény nélkül folyik a háború, a szemléltető térképeken is csak az ukrán határvidék borul vörösbe, de szilárdan tartja magát. Nem beszélhetünk jelentős orosz sikerekről a Krím-félsziget 2014-es megszállása és Donyecki, illetve Luhanszki Népköztársaság kikiáltása óta, ami szintén hatalmas áldozattal járt. Csak az ukrán-orosz háború kirobbanásáig a krími határvillongások miatt közel 14 ezer ember halt meg ebben a régióban. Azóta a háború beállt, csak az orosz oldalról indított rakéták vagy drónok tudnak beljebb hatolni Ukrajnába.
Az orosz közmédia nem tudja a kívánt harci kedvet sem meghozni, amely dönthet a háború sorsáról vagy esetleges befejezéséről, ezért a propaganda eszközéhez fordul ellenségképet kreálni és a saját felelősséget hárítani.
Mindörökké sorkatonaság
A nemzetközi nagyvállalatok sorra kivonulnak az orosz piacról, de amennyiben mégis a bent maradás mellett döntenek, számolniuk kell a háborús speciális gazdasági lépésekkel, illetve azzal, hogy a dolgozókat időközben katonai szolgálatra kötelezheti az állam.
Számos álhírt kellett az Ukrajna elleni offenzíva elindítása óta megcáfolnia az orosz hadügyminisztériumnak, a legtöbbet a tavaly szeptemberben történt részleges mozgósítással kapcsolatban. A részleges mozgósítástól való rettegés és a folyamatos sorozások rányomják a bélyegüket az orosz közhangulatra. Vlagyimir Putyin elsőként eltörölte a hivatásosok felső (40 éves) korhatárát, majd áttért a szolgálat kötelező időtartamát illető újításokra.
Tavaly Moszkva még cáfolta, hogy a kötelező katonai szolgálat időtartamát hat hónapról egy évre emelné. Azt azonban nem tagadták, hogy az intézkedés 2023-ban hatályba léphet.
Putyin séfje magának főz?
A Wagner-csoport lőszere elfogy, nem képes – a fenyegetésekkel ellentétben – bevenni az ukrán fegyveres erőktől Bahmut városát, hatalmas ember- és eszközveszteségeket szenved és vezetője szembeszáll az Orosz Föderáció elnökével, Vlagyimir Putyinnal.
Hogy ez valójában a háborús káosz és őszinte reményvesztettség, vagy csak egy ügyes jövőre néző politikai húzás Prigozsin részéről, azt egyelőre még nem tudni.
Eddig az ukrán-orosz háború tavaly februári kirobbanása óta még nem kapott ekkora nemzetközi sajtóvisszhangot orosz katonai vezető hangja, aki a putyini háborúval szembe merne szállni.
Vlagyimir Putyin azonban a kezdetektől Moszkva város kényelméből és biztonságából irányítja és felügyeli az orosz hadsereg teljesítményét, míg Jevgenyij Prigozsin a Wagner csapataival együtt harcol a fronton, emiatt sok orosz a saját független hangjának tartja.
Innen jelentkezik időnként véres és kegyetlen fotó- és videótartalmakkal, hogy bemutassa mi folyik a fronton. Árulással vádolni az orosz államfőt eddig még nem merte senki rajta kívül, most azonban az éles megjegyzéseivel kivívta magának a vezérkar ellenszenvét.
Az oligarcha megjegyzéseire magyarázatot adhat, hogy minden bizonnyal megérezte: nem is áll olyan stabil lábakon az orosz hadsereg, mint ahogyan az korábban volt, vagy ahogyan ígérték.
Prigozsin azzal fenyegetőzött, hogy kivonja a Wagner-erőket Bahmutból, illetve célzott arra, hogyaz orosz védelmi minisztérium arra használta a Wagnert, hogy viselje a Bakhmut elfoglalására irányuló nagy intenzitású, kimerítő városi hadviselés súlyát, hogy ezzel is védje és pihentesse az orosz haderőt. Ezek a fenyegetések és panaszok azt jelzik, hogy Prigozsin tisztában van az orosz védelmi minisztériummal való konfliktusának súlyosságával.
A puszta ellentéten kívül azonban fennállhat vezérkari rivalizálás is, amely azt jelenti, hogy Prigozsin hatalma és befolyása majdnem akkora, vagy meghaladja Vlagyimir Putyinét.
Az utolsó dalt húzhatják a Wagner „zenészei”
Az orosz védelmi minisztérium és Prigozsin vitájáról a bahmuti csata legforróbb napjaiban érkeztek az első hírek, így feltételezhető, hogy az ellenálló oligarcha a legkülönbözőbb meghurcoltatások részese lesz amennyiben meggyengül az ereje.
Az orosz vezérkar több szakértő egyöntetű véleménye szerint meg fogja ragadni a lehetőséget arra, hogy szándékosan beveti az elit, és elítéltekből álló Wagner-erőket is Bahmutban annak érdekében, hogy ezzel együtt meggyengítse Prigozsint és megtorpedózzák a hatalmi törekvéseit a Kremlben.