A semlegességre való hivatkozás egyre kevésbé cseng jól Európában, bár Ausztriának eddig bejött. Az orosz-ukrán háború árnyékában kérdés, hogy az EU meddig engedi meg ezt a luxust — írja a Politico. 

Ma az osztrák semlegesség ugyanis nem több, mint kényelmes ürügy bármiféle felelősség elkerülésére.

Ausztria a II. világháború után 1955-ben szerezte vissza szuverenitását, amit tulajdonképpen a Szovjetunió szabott feltételként, hogy véget vessen az ország megszállásának. 

Érdekes módon akkoriban az osztrákok ezt a semlegességet a teljes szuverenitás visszaszerzéséhez szükséges rossznak tekintették. Más kérdés, hogy a hidegháború során azonban ez a státusz szinte vallási jelleget öltött. Már csak azért is, mert az osztrákok is tudták, hogy ez a nem túl nagy ára annak, hogy elkerüljék a szomszédaik sorsát akiket a Varsói Szerződés kötelékébe kényszerítettek. Miközben teljesen szabadon üzleteltek a keleti blokk országaival. 

Erre a semlegességre hivatkozva aztán Ausztria a NATO-ba sem lépett be, megspórolva a hadikiadásokat.

Kérdés mi lesz azután, hogy a megrögzött független Finnország után nagy eséllyel Svédország is a szövetség tagja lesz. Mit lépnek erre az osztrákok? 

Talán nem lőjük le a poént azzal, ha előre leszögezzük: valószínűleg az égvilágon semmit.

Szeptember elején Martin Selmayr, az EU ausztriai főképviselője igaz vérdíjnak nevezte az orosz gázért fizetett pénzt, amivel Ausztria közvetetten a háborút finanszírozza, ugyanakkor az teljesen közismert, hogy számos osztrák vállalat komolyabb következmények nélkül üzletelt és talán most is üzletel Oroszországgal.

Ausztria jelenlegi jobbközép kormánya is a semlegességet hangoztatja Ukrajnával kapcsolatban ami a gyakorlatban annyit tesz, hogy nem küld fegyvereket Kijevnek, ellenben támogatja az EU-s szankciókat, valamint a fegyverek átszállítását is engedi az országon. 

Ráadásul Ausztria rengeteg pénz spórol a semlegességgel: az utóbbi évtizedekben gyakorlatilag megengedhette magának, hogy alig költsön honvédelemre.

Pár éve még a védelmi büdzsé teljes elvetése is felmerült, maga a védelmi miniszter állt elő az ötlettel, ám erre végül került sor.

Egy idei felmérés szerint az osztrákok 80 százaléka támogatja a semlegességet a NATO-ba való belépéssel szemben. A legtöbb ember ugyanis csak a szuverenitás pozitív oldalát látja; de ez csak azért van így, mert a Nyugat nem volt hajlandó semmilyen költséget kiróni az országra a potyautasság miatt. Utóbbi abból adódik, hogy

Ausztria leginkább NATO-országokkal van körbevéve és védelmi, és különösen spórolási szempontból ez bizony egy igen kényelmes helyzetet jelent.

A Béccsel szembeni erőteljesebb számonkérés kritikusai azzal érvelnek, hogy ettől csak befeszülne a lakosság és nem utolsó sorban a szélsőjobb malmára hajtaná a vizet. Igaz vannak olyan érvek is, amelyek szerint ha választani kényszerülnek a nyugat vagy az elszigeteltség mellett, az osztrákok mindig az előbbit választják – ám kérdés, hogy ez a tétel megáll-e még.

A cikk arra jut, hogy ha Ausztria partnerei továbbra is elkerülik a konfrontációt,

az ország valószínűleg folytatja csúszását az orbánizmus felé

Az Osztrák Szabadságpárt, amely fel akarja függeszteni az EU Ukrajnának nyújtott segélyeit és fel akarja oldani az Oroszországgal szembeni szankciókat, a következő országgyűlési választások felé közeledve egyre nagyobb előnyre tesz szert. Mivel a szomszédos Szlovákia is hasonló pályán halad, a lap szerint

Vlagyimir Putyin orosz elnök hamarosan megveheti a lábát az EU szívében.

Az EU és Washington eddig hallgatott a Szabadságpárt felemelkedéséről, titkon arra számítva arra, hogy az osztrákok valahogy kiszeretnek belőle. Ennek egyelőre nincs nyoma: a Szabadságpárt a populista szólamaival és „sörházi retorikájával” arra ösztönzi az osztrákokat, hogy olyannak tekintsék magukat, amilyenek lenni szeretnének: áldozatnak.

 

A NATO-főtitkár elmondta, mi kell ahhoz, hogy béke legyen Ukrajnában

Ha Volodimir Zelenszkij elnök és az ukránok befejezik a harcot országuk megszűnik létezni, ha viszont Putyin oldalán hallgatnak el a fegyverek, béke lesz - jelentette ki Jens Stoltenberg. Bővebben>>>