1990-ben, amikor a Szovjetunió már a végső összeomlás felé tartott, a szovjet rezsim kérlelhetetlen kritikusa, Alekszandr Szolzsenyicin felvázolta a posztszovjet jövő tervét az Oroszország újjáépítése című könyvében.
Ahogy arra az Index felhívta a figyelmet, maga a könyv viszonylag szűkszavú, az angol fordítás körülbelül 90 oldalas, ezért inkább egy kiáltványnak tekinthető, azonban az ott megfogalmazottak komoly hatással voltak Vlagyimir Putyin orosz elnök nézeteire.
Az írásban Szolzsenyicin arról értekezik, hogy a Kremlnek el kellene engednie Moszkva egy sor korábbi gyarmatát, különösen a Baltikumban, a Kaukázusban és Közép-Ázsia nagy részén.
Észak-Kazahsztán egy része azonban visszakerülhetne Oroszországhoz, valamint Belarusz is, amely nem volt különálló nemzet Oroszországtól. A legfontosabb pedig, hogy Ukrajna nagy része jogosan marad orosz kézen, Kelet-Ukrajnától a Krímig egészen Kijevig bezárólag.
Szolzsenyicin a „mongol inváziót” és a „lengyel gyarmatosítást” okolta az oroszok és az ukránok, valamint a beloruszok szétválasztásáért.
Minden beszéd arról, hogy egy különálló ukrán nép létezik, körülbelül a kilencedik század óta, és saját, nem orosz nyelvvel rendelkezik, egy nemrég kitalált hazugság. Az ukrán függetlenségre tett korábbi kísérletek az elit által irányított, felülről irányított ügyek voltak – az egész lakosság véleményének kikérése nélkül –, míg az önálló ukrán állam létrehozására irányuló modernebb erőfeszítések nem voltak mások, mint kampányok – egy élő szervezetből való kimetszés, egy kegyetlen felosztás, amely egyének és családok millióinak életét tépné szét
– írta.
Az orosz olvasók számára közel 20 millió példányban nyomtatták ki az Oroszország újjáépítését, amely Borisz Jelcinre is nagy hatással volt. Vlagyimir Putyin hatalomra kerülése után pedig Szolzsenyicin hamar az új elnök „spirituális gurujává” vált, ami Putyin és Szolzsenyicin közvetlen találkozásában csúcsosodott ki, nem sokkal az író 2008-as halála előtt.