Messze még a következő parlamenti választás az Egyesült Királyságban, 2025 januárjában lesz újra aktuális. Kivéve persze, ha összeomlik és bedobja a törölközőt az aktuális kormány, ennek következtében pedig előrehozott választásokat kell kiírni.

Rishi Sunak helyzete márpedig a legkevésbé sem tűnik biztosnak a kabinet élén. Nadine Dorries brit parlamenti képviselő – aki korábban digitális, kulturális, média- és sportminiszter, valamint egészségügyi miniszter is volt – augusztus végi hivatalos lemondólevelében éles támadást intézett a Konzervatív Párt vezetője ellen,

azzal vádolva a miniszterelnököt, hogy gyakorlatilag egy „zombi parlamentet” vezet, és nincs politikai víziója.

A politikus azzal vádolta Sunakot, hogy már közel egy éve hivatalba lépett, azóta mégsem történt semmi érdemleges, egyetlen területen sem sikerült előrelépést produkálnia.

Ez persze költői túlzásnak tekinthető, hiszen az aktuális brit kormányfő több sikeres projekttel is elbüszkélkedhet.

  • A februárban aláírt windsori keret – látszólag – megoldást hozott az észak-írországi kereskedelmi patthelyzetre,
  • új arculatot kezdett kialakítani Nagy-Britannia számára a nemzetközi színtéren,
  • visszaszorította az inflációt és
  • elfogadtatta az illegális migráció korlátozását célzó kiemelt törvényjavaslatot.

 

Kétségtelen azonban, hogy a felsoroltak csak apró, sok esetben mindössze látszatsikerek, amelyekről még nem dőlt el, hosszabb távon is megoldást jelentenek-e az adott problémákra.

Az északír dilemma továbbra sem tűnt el

A windsori keret a kereskedelmi dilemmákra például – egyelőre úgy tűnik – megoldást hozott, nem oldotta azonban fel az észak-írországi politikai patthelyzetet.

Az északír radikális Demokratikus Unionista Párt (DUP) azóta akadályozza az északír kormányalakítást, hogy a tavaly májusi választás a Sinn Féin katolikus párt győzelmével zárult. Észak-Írországban a nagypénteki megállapodás értelmében felekezetközi hatalommegosztás van: a győztes pártból kerül ki a kormányfő, a másik felekezet legerősebb pártja pedig a kormányfő helyettesét jelölheti ki a saját soraiból. Utóbbi volna ezúttal a DUP, ők azonban gyakorlatilag teljesíthetetlen feltételeket szabnak.

Az egyik kulcsfontosságú kérésük volt, hogy Észak-Írország minél kevésbé tűnjön az Egyesült Királyságon belül kívülállónak, elhatároltnak. A lapunknak korábban nyilatkozó szakértő szerint nyilvánvaló, hogy ez valójában csak politikai ürügy, amelynek árnyékából kényelmesen tudnak mutogatni az Európai Unióval kötött megállapodásra, miközben blokkolják az intézményrendszer működését.

Nem is meglepő tehát, hogy a windsori keret hatására sem engedett a radikális párt. A brit parlamentnek így pedig – regionális kormányzás híján – az északír törvényhozás feladatait is magára kell vállalnia.

Sunak népszerűsége hanyatlik

Ez pedig Sunak népszerűségén is meglátszik. A Politico megrendelésére készített közvélemény-kutatásból az derült ki, hogy a válaszadók kétharmada szerint Sunak „csak csekély mértékben” vagy egyáltalán nem ért el semmit eddigi kormányfői pályafutása alatt.

Sunak támogatottsága ma már mindössze 41 százalékos, voksolók 59 százaléka pedig elégedetlen a munkájával. Miniszterelnöki karrierje kezdetén ehhez képest még 52 százalékos volt a támogatottsága, és a szavazók 48 százaléka állt hozzá meglehetősen kritikusan.

Bennfentesek szerint a miniszterelnök magabiztos azt illetően, hogy a jövő évi kampány során elegendő szavazót tudnak majd maguk mellé állítani ahhoz, hogy a konzervatívok a parlamenti választás után ismét kormányt alakíthassanak.

Egy – a Financial Timesnak nyilatkozó – volt miniszter azonban szkeptikus:

Ha Sunak ugyanolyan energikus és merész lenne, amit pénzügyminiszterként, akkor lehetséges lenne, hogy a következő választásokat még megnyerjük. Ő viszont félénk és csüggedt.

A Politico közvélemény-kutatási összesítője szerint a Munkáspárt (Labour Party) jelenleg a szavazók 45 százalékát tudhatják maguk mögött. A konzervatívokat pedig aktuális állás szerint csak a voksolók 26 százaléka támogatná.