Kína haderő-fejlesztése olyan gyors ütemű, amelyre a második világháború óta nem volt példa – figyelmeztetett a napokban John Aquilino, az amerikai haditengerészet admirálisa. Szerinte ez azt jelenti, hogy az ázsiai ország jó úton jár ahhoz, hogy elérje 2027-re kitűzött célját, és készen álljon egy tajvani invázióra.

„A Kínai Népi Felszabadító Hadsereg tevékenységei arra utalnak, hogy képesek lehetnek a Hszi Csin-ping kínai elnök által preferált időben erőszakkal egyesítani Tajvant Kína szárazföldi részével, ha utasítást kapnak rá” – idézi az amerikai Indo-csendes-óceáni Parancsnokság leköszönő vezetőjét a Business Insider.

Kapcsolódó

Demonstratív jellegű katonai lépésekkel már sokszor állt elő Kína. Nem ritkák a berepülések a tajvani légvédelmi körzetbe, ahogy a hadgyakorlatok sem a Tajvan környéki vizek felett. Sok elemző vélekedik úgy, hogy 2027-2028 környékén már túllép ezen a szinten az ázsiai nagyhatalom.

Az Economxnak nyilatkozó szakértő szerint azonban ezeknek a feltételezések különböző tényeket és célkitűzéseket mosnak össze.

A kínai stratégiai terveknek volt két hagyományos céldátuma. Az egyik 2035, a másik 2049. Ebből a 2049 igazán szimbolikus, hiszen az a Kínai Népköztársaság megalapításának 100. évfordulója lesz. Az ehhez kapcsolódó távlati cél, hogy Kína olyan hadsereggel rendelkezzen, amely bármilyen más hatalom haderejével fel tudja venni a versenyt. A 2035-ös céldátum pedig arra vonatkozott, hogy befejezzék a kulcsfontosságú katonai modernizációs programot. Ennek a célja, hogy Kína képes legyen egy háborút megvívni – mind kapacitások, mind hadsereg-irányítás, mind a logisztikai-kiszolgáló tevékenységek tekintetében. Az elmúlt egy évtized feszültségei vezettek oda, hogy ezt a modernizációs célt előrehozták 2027-re. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Kína meg is támadja Tajvant, ahogy azt sem, hogy kifejezetten és kizárólagosan Tajvan miatt fejlesztené a haderejét

– nyilatkozta az Economxnak Eszterhai Viktor, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukacs Intézetének tudományos munkatársa.

Eszkaláció esetén Tajvan külső segítségre szorulna

Amennyiben végül valóban fokozódna a feszültség Kína és Tajvan között, a kapacitáskülönbségek miatt evidens, hogy a szigetország egymaga nem tudná felvenni a kesztyűt a kínai hadsereggel szemben.

„A két fél között drámai különbség mutatkozik már katonai büdzsé terén is: mintegy 230 milliárd dollár kínai katonai költés áll szemben 14 milliárd dollárnyi tajvanival. Az Egyesült Államok és esetleg más regionális szövetségesek – például Japán – segítségére egyértelműen szüksége lenne Tajvannak egy kínai támadás esetén” – mondta Eszterhai Viktor.

Rámutatott, Tajvannal szemben Kínának a légi fölényt kulcsfontosságú biztosítania, ám az elemzők szerint a gyakorlatban ez nem is jelent hatalmas kihívást a világ második legnagyobb gazdaságának.

„Feltételezhető, hogy ha Kína megtámadná Tajvant, akkor először a repülőtereket bombázná, azokat a katonai bázisokat, légvédelmi eszközöket, amelyekkel megpróbálnák ezt a rohamot kivédeni. A tajvani stratégia pedig minden jel szerint az időnyerés lenne, próbálnának elég időt nyerni ahhoz, hogy a szövetségesek megérkezhessenek. Ez viszont egy következő kérdéses elem: az Egyesült Államok szilárdan állítja, hogy Tajvan védelmére kelne, viszont nem lehetünk biztosak benne, hogy ez tényleg így történne a gyakorlatban”

– fogalmazott Eszterhai Viktor.

Hozzátette, kínai részről az elsődleges cél, hogy az amerikai beavatkozást megakadályozzák, ráadásul az sem valószínű, hogy egy ennyire nyílt sisakos küzdelembe kezdenének Tajvannal. Sokkal több esély van például arra, hogy blokádot építsenek ki Tajvan köré.

Ez jogi értelemben is kemény dió lenne, hiszen a nemzetközi közösségnek – ha segíteni szeretne Tajvannak – ezen a blokádon valahogy át kellene jutnia. Tajvan a nemzetközi jog szerint Kína része, kevés állam kérdőjelezi meg az egy Kína elvet, így ilyen tekintetben is kínos kérdés lehetne feltörni egy ilyen blokádot

– magyarázta. Rámutatott, az elmúlt évek kínai hadi gyakorlataiból is arra lehet következtetni, hogy inkább gondolkodna Peking egy blokád kialakításában, mint hagyományos értelemben vett katonai támadásban. 

Gazdasági szempontból szoros az összefonódás

Fontos látni azt is, hogy a Kína és Tajvan közötti politikai szembenállás egy borzasztó erős gazdasági összefonódást is takar. Még akkor is, ha a teljes 2023-as tajvani kivitelnek „csak” 35,25 százaléka esetében volt a célország Kína a pénzügyminisztérium tájékoztatása szerint. Ez az arány 21 éve a legalacsonyabb regisztrált érték.

A 432,5 milliárd dollár összértékű tavalyi tajvani exportból

  • 42,2 milliárd dollárnyi köthető Európához, ami 2,9 százalékos növekedés 2022-höz képest;
  • 76,2 milliárd dollárnyi pedig az Egyesült Államokhoz, ami 1,6 százalékkal haladja meg a 2022-es értéket.

„Nagyon erős gazdasági függésről beszélünk Tajvan és Kína esetében. Ennek fő oka, hogy Peking az elmúlt harminc-negyven évben úgy gondolta, ha megnyitja a gazdasági kapuit Tajvan előtt, akkor utóbbi részéről olyan erős gazdasági függés alakul ki, ami elkerülhetetlenné teszi Tajvan csatlakozását a Kínai Népköztársasághoz. Ez nem történt meg, éppen ellenkező folyamatok mentek végbe. Hiába valósult meg ez a gazdasági függés egymástól, politikai szempontból a tajvaniak – különösen a fiatalok – egyre inkább függetlenségpártiak vagy legalábbis a jelenlegi helyzet fenntartása mellett foglalnak állást” – nyilatkozta az Economxnak még a januári tajvani elnökválasztás előtt Matura Tamás, a Budapesti Corvinus Egyetem adjunktusa.