Az Európai Tanács most is zajló ülésének egyik legnagyobb vitája a bővítéspolitikával kapcsolatos. Csütörtökön 26 tagország úgy döntött, megkezdik a csatlakozási tárgyalásokat a háborúban álló Ukrajnával. Elkezdődik a csatlakozási folyamat Moldovával is, Grúzia pedig tagjelölti státuszt kap. De mire számíthat Magyarország déli szomszédja, Szerbia, amely 2014-ben már tagjelölti státuszt kapott, de azóta a csatlakozási folyamat beragadt?

EU álláspontja

Kapcsolódó

Az ukrajnai háború nyomán a Nyugat-Balkán geopolitikai jelentősége megnőtt, az elmúlt évek ún. bővítési fáradtsága, bővítési extázisba fordult át. Ezt könnyen tapasztalhatjuk Ukrajna kapcsán is. Szerbia számára a 2018. évi bővítési csomag a 2025-ös évet vizionálta a csatlakozásra, amely Charles Michel idei bledi kijelentése alapján legkorábban 2030-ban történhet meg. Szerbia számára a teljesjogú tagság előnyös alternatívaként jelentkezik a többsebességes EU koncepcióra vonatkozó francia-német javaslat, amihez hasonlót nemrég az Európai Parlament is kezdeményezett. Az Európai Unió ilyen irányú reformja Szerbia számára lehetőséget kínálna az egyensúlyozó külpolitika fenntartására, miközben élvezi az EU gazdasági kooperációinak előnyeit. A tervek és hangzatos szólamok ellenére, azért egyelőre nem beszélhetünk sikertörténetről.

“Beragadt” csatlakozási folyamat

Szerbia 2014-ben kapott Európai Uniós tagjelölti státuszt, a 35 fejezetből 22-t nyitott meg és kettőt zárt le ideiglenesen, 2021 óta azonban nem nyitottak meg új fejezetet. A Bizottság idei jelentése összességében vegyes üzenetet küldött.

A 2023. évi országjelentés szerint Szerbia kizárólag a digitális átállás és a statisztikák terén ért el megfelelő előrehaladást, amelyre még a fiskális politikák esetében utalnak. Az energiaszektor kapcsán rámutatnak, hogy további lépések szükségesek az orosz vállalati és piaci befolyás csökkentése érdekében. Az EU előrelépéseket vár Szerbiától a korrupció elleni küzdelem, az igazságszolgáltatás és a bírói függetlenség terén is. Mindezzel együtt a dokumentum további csatlakozási fejezet megnyitását javasolja.

Jose Manuel Barroso az Európai Unió Bizottságának leköszönő elnöke kezet fog Aleksandar Vucic szerb miniszterelnökkel a 2014. június 29-i belgrádi találkozót követően, amelyen Szerbia tárgyalásokat folytatott az Európai Unióval a tagság lehetőségéről
Jose Manuel Barroso az Európai Unió Bizottságának leköszönő elnöke kezet fog Aleksandar Vucic szerb miniszterelnökkel a 2014. június 29-i belgrádi találkozót követően, amelyen Szerbia tárgyalásokat folytatott az Európai Unióval a tagság lehetőségéről
Kép: AFP / Andrej Isakovic

Szerbia pozíciója a csatlakozásról

A Szerb Haladó Párt (SNS), ami a hétvégi választások ismételt fő esélyese, az európai uniós integráció szükségességét elsősorban a gazdasági érdekek mentén látja. Ezt támasztotta alá Aleksandar Vučić elnök hajlandósága a Koszovóval való kapcsolat normalizálására 2023 első negyedévében, valamint Ana Brnabić miniszterelnök azon kijelentése, mely szerint az EU integráció az elsődleges és „Szerbiának nincs B terve.” Mindazonáltal a szerb társadalom euroszkepticizmusa a szuverenista-nacionalista narratívák fenntartását indokolja a szerb politikai vezetés részéről a politikai tőkeépítés érdekében. Továbbá politikai, intézményrendszeri szempontból az SNS-nek nem érdeke a jogforrások teljeskörű EU jogszabályokhoz történő igazítása, mivel azzal saját befolyását ásná alá.

Az integráció Achilles sarka: Koszovó

Szerbia uniós integrációjának előmozdítása alapvetően függ a Koszovóval való kapcsolattól, Belgrád számára az integráció kulcsa az általa el nem ismert Koszovóval való viszony rendezése. Az erre irányuló törekvések azonban minden esetben kifulladtak. A brüsszeli dialógus a tényleges párbeszéden túl számottevő eredménnyel nem szolgált, az ohridi megállapodás pontjait csak részben sikerült implementálni, a május végi észak-koszovói, majd szeptemberi banjskai események következtében pedig nincs tényleges politikai akarat a tárgyalásra.

A status quo kétélű fegyver. Egyrészről nem kedvező, mivel Szerbia EU integrációja a bilaterális kapcsolatok rendezésétől függ, illetve az EU források kapcsán is megjelenik: a Bizottság által elfogadott nyugat-balkáni reform és növekedési eszköz a kapcsolatok rendezéséhez köti a forráslehívást. Másrészről a szerb kormánypárt narratívájának és belpolitikai tőkéjének fenntartását szolgálja. Szerbia, reagálva a társadalmi igényekre tartózkodik minden olyan megállapodás aláírásától, amely Koszovó de facto elismeréséhez vezetne és nemzetközi szervezetekbe való integrálódását eredményezné. Koszovó nem kíván autonómiát adni az észak-koszovói szerbeknek tekintettel arra, hogy vélhetően egy, a boszniai Republika Srpska-hoz hasonló entitást eredményezne. A helyzet rendezése a vasárnapi szerb, illetve 2024. évi EU választások fényében rövidtávon nem várható, és még sokáig fent maradhat a jelenlegi status qou, a se veled, se nélküled állapot.

Szerzők: Tieger Endre, Felde Bence, az EuroAtlantic Tanácsadó elemzői