Hazánkban a daganatos betegek számára felírt erős opioidok mennyisége elmarad a nyugati országok átlagától, ami hozzájárulhat a betegek elégtelen fájdalomcsillapításához. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) irányelve elsődlegesen választandó gyógyszerekként a per os készítményeket ajánlja, ennek ellenére döntő többségében a betegek fentaniltartalmú tapaszt kapnak.
A fentaniltapasz esetében a hatóanyag maximális szintje a vérben csak 12–24 óra elteltével alakul ki, míg a per os retard készítményeknél ez 2–3 óra, a gyors hatású tablettáknál pedig mindössze 1–1,5 óra. Ez a különbség nagyon fontos, mert a per os készítmények gyorsan enyhítik a hirtelen fellépő, áttöréses fájdalmat, és lehetővé teszik a gyógyszeradag finomhangolását a fájdalom intenzitásához igazodva.
A Pécsi Tudományegyetem kutatói, a palliatív és hospice ellátás szakértői, a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) adatait elemezték.
Évente 32 ezer daganatos haláleset
Az elmúlt évtizedekben a daganatos betegségek a magyar egészségügy egyik legnagyobb kihívását jelentették, és ez a tendencia a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint az utóbbi tíz évben sem változott. Évente átlagosan 72 ezer új tumoros esetet regisztráltak, miközben évente körülbelül 32 ezer haláleset volt daganatos megbetegedésekhez köthető. A daganatos betegségek a vezető halálokok közül továbbra is a második helyet foglalják el a szív- és érrendszeri megbetegedések mögött.
Nyereség, ha veszteség árán megszüntethető a fájdalom.
Az előrehaladott állapotú, áttétekkel rendelkező vagy végstádiumú betegek körülbelül kétharmadánál jelentkezik fájdalom, és több mint felük közepes vagy erős fájdalomról számol be. Az elmúlt tizenöt évben Magyarországon a daganatos betegek számára felírt erős opioidok mennyisége jelentősen csökkent, és ez a csökkenés nemzetközi összehasonlításban is szembetűnő: a hazai értékek elmaradnak a nyugati országok átlagától.
A szakemberek és kutatók szerint ennek egyik fő oka az ismerethiány; sokszor előfordul, hogy az erős opioidokat nem a szakmai irányelvek szerint írják fel, hanem a helyi szokások, rutinok és tapasztalatok határozzák meg a gyógyszerelést. Ez a gyakorlat regionális különbségeket eredményez, hiszen azokban a megyékben, ahol jól szervezett palliatív ellátás működik, a felírási szokások közelebb állnak a WHO ajánlásaihoz, és szélesebb a gyógyszerkínálat, valamint gyakrabban alkalmaznak rövid hatású készítményeket is.
Egy friss, 2010 és 2024 közötti adatokat feldolgozó hazai kutatás szerint az erős opioidok – amelyek a daganatos betegek bázis- és áttöréses fájdalmának kezelésére szolgálnak – felhasználása az elmúlt tizenöt évben drasztikusan csökkent.
Az eredmények döbbenetesek: a betegek gyakran kénytelenek elviselni a súlyos fájdalmat, miközben a gyógyszerek rendelkezésre állnának.
A kutatásban különösen azokra a gyógyszerekre fókuszáltak, amelyeket a betegek közforgalmú gyógyszertárban kiváltanak: fentanil- és buprenorfintapasz, retard morfin- és oxikodontabletták, valamint gyors hatású morfin- és oxikodontabletták. A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogyan változott ezeknek az erős fájdalomcsillapítóknak a mennyisége, és milyen regionális különbségek figyelhetők meg.
A kutatás adatai szerint 2024-ben a tumoros betegek fájdalmának enyhítésére felírt erős opioidok használatában jól látható, hogy a hazai gyakorlat jelentős része egyetlen készítményre koncentrálódik.
A tapaszt használják a legtöbb esetben
Az adatok szerint a betegeknek felírt erős opioidok túlnyomó részét, 79,4 százalékát, fentanil transzdermális tapaszok tették ki. Ez a tapasz fokozatosan, folyamatosan adagolja a gyógyszert a szervezetbe, így a bázisfájdalom, vagyis a folyamatos, állandó fájdalom enyhítésében játszik fő szerepet.
A másik gyakran alkalmazott bázisfájdalom-csillapító az oxikodon, illetve az oxikodon-naloxon kombináció, amely a teljes mennyiség 16,7 százalékát adta. Ezzel a gyógyszercsoporttal szintén a folyamatos fájdalom kontrollálható, de az adagolás hosszabb időn keresztül hat, ezért nem mindig elég az átmeneti, hirtelen fellépő fájdalomcsúcsok, az úgynevezett áttöréses fájdalom kezelésére.
A retard morfintabletták mindössze 2,7 százalékban szerepeltek a felírásokban, míg az áttöréses fájdalom kezelésére szolgáló gyors hatású morfintabletták 0,24 százalékot, a gyors hatású oxikodontabletták 0,12 százalékot, a morfin injekciók és cseppek pedig 0,89 százalékot képviseltek. Ezek a gyorsan ható gyógyszerek összesen az összes felírt erős opioid mindössze 1,25 százalékát tették ki.
A számokból jól látszik, hogy a hazai fájdalomkezelésben a hangsúly a folyamatos, bázisfájdalmat csillapító készítményekre esik, miközben az áttöréses, hirtelen fellépő fájdalmak kezelésére használt gyors hatású opioidok használata nagyon alacsony. Ez rávilágít arra, hogy bár a betegek többsége folyamatos fájdalomcsillapításban részesül, a gyorsan fellépő, intenzív fájdalomcsúcsok kezelése jelentős mértékben elmarad, ami az életminőségükre is komoly hatással lehet.
Vármegyénként változnak a szokások
2024-ben a daganatos betegek fájdalmának enyhítésére felírt erős opioidok használata Magyarországon jelentős területi eltéréseket mutat. Az ország 19 vármegyéjének és a fővárosi adatok alapján az látszik, hogy nem mindenhol ugyanúgy kezelik a betegek fájdalmát, és a választott gyógyszerek is különböző mértékben írják fel.
A bázisfájdalom, tehát a folyamatos, állandó fájdalom enyhítésére szolgáló gyógyszerek közül a fentanil tapasz volt a legelterjedtebb. Összességében a fentanil tapasz felírásában nem látszik jelentős regionális eltérést: az országos átlaghoz képest a legtöbb megyében aránya nagyjából hasonló maradt.
Két kiugró eset volt: Baranya vármegye, ahol a fentanil tapasz aránya csak 56,9 százalék volt, és Budapest, ahol 62,5 százalékot ért el, ami némileg elmaradt az országos átlagtól, ami 79,7 százalék.
A retard oxikodon és az oxikodon-naloxon kombináció felírása már jóval nagyobb eltéréseket mutatott. A felhasználás országosan erősen szóródott: míg Bács-Kiskunban, Baranyában és Budapesten kiemelkedően magas volt a felírás, hét megyében szinte elhanyagolható mennyiségben alkalmazták. A retard morfintabletta esetében a különbségek még látványosabbak voltak: Bács-Kiskun, Békés, Budapest, Hajdú-Bihar és Jász-Nagykun-Szolnok vármegyékben nagy arányban használták, míg öt megyében alig, sőt két megyében egyáltalán nem írtak fel ebből a készítményből.
Az áttöréses fájdalom, azaz a hirtelen, intenzív fájdalomcsúcsok kezelésére szolgáló gyors hatású gyógyszerek esetében az eltérések még nagyobbak voltak. A morfininjekciók és morfincseppek felírásának 64 százaléka Baranya vármegyében történt, a gyors hatású morfintabletták 59 százalékát szintén itt írták fel. Más térségekben ezeket a készítményeket sokszor csak elvétve vagy egyáltalán nem alkalmazták.
A gyors hatású oxikodontabletták legnagyobb része szintén Baranyában fogyott, az országos mennyiség 30 százalékát tette ki, míg Bács-Kiskun, Csongrád-Csanád, Somogy és Zala vármegyében az átlag feletti volt a felírás. Ugyanakkor hét megyében ennek a gyógyszernek a használata minimális vagy teljesen hiányzott.
A legnagyobb probléma az áttöréses fájdalom kezelése terén jelentkezik
– vélik a szakemberek.
Bár a betegek jelentős része átmeneti, hirtelen erős fájdalmat él át a bázisfájdalom ellenére, a gyors hatású opioidok használata Magyarországon még mindig alacsony, ami sok esetben az elégtelen fájdalomkontrollhoz vezet – írják az Orvosi Hetilapban megjelent tanulmányban.
A szakértők szerint a helyzet javításához több tényezőt kellene együttesen fejleszteni: a palliatív ellátásban dolgozó egészségügyi személyzet képzését, a gyógyszerek folyamatos és zavartalan elérhetőségét, valamint a felírás adminisztrációjának egyszerűsítését.
Ha ezek a hiányosságok megszűnnének, a daganatos betegek fájdalomcsillapítása sokkal hatékonyabbá válna, csökkenne az egyenlőtlenség a különböző régiók között, és a betegek életminősége jelentősen javulna. Mindez azt mutatja, hogy az opioidfelírás nem csupán a gyógyszer mennyiségéről szól, hanem a rendszer egészének szervezettségétől, a szakemberek felkészültségétől és a terápiás lehetőségek szélességétől is függ.
