Megkeresésével kapcsolatban tájékoztatjuk, hogy a nyomozás folyamatban van, gyanúsítotti kihallgatás nem történt
– közölte az Economx érdeklődésére a BRFK Kommunikációs Osztálya az Arton Capital letelepedési kötvénykereskedő iroda 2017. április 8-i kirámolásával kapcsolatban.
Mindezt egy nappal azután, hogy kiderült, a 19 éves Gundalf hogyan verte át a magyar titkosszolgálatokat, vagy épp két évvel azt követően, hogy Magyar Péter 2024. március 26-án azt közölte: „jelenleg ennyi hangfelvételt találtam, de keresek még, több helyre raktam el őket biztonsági okokból”.
A mostani botrányok és kiszivárgott hangfelvételek árnyékában hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a valódi, fizikai „kémkedés” és fedett munka lassan kilenc esztendeje zajlott le Budapest belvárosában, ráadásul köztéri kamerák kereszttüzében.
2017. április 8-án virradóra ugyanis ismeretlenek betörtek az Arton Capital terézvárosi irodájába, és többek között rengeteg készpénzt, valamint érzékeny dokumentumokat – és szervereket – vittek magukkal a letelepedésikötvény-program zászlóshajójaként számon tartott cégtől.
Bármilyen meglepő, a rendőrség mostani szűkszavú válasza jó hír.
Még elkaphatják a James Bondot a magyar zsaruk
A jelenlegi hivatalos közlésből ugyanis fehéren-feketén világossá vált: még nem évült el az ügy. Pedig sokan tartottak attól, hogy a határidő tavaly áprilisban csendben lejárt.
Ahogy azt korábban összefoglaltuk, az elévülésről a Büntető Törvénykönyvről (Btk.) szóló 2012. évi C. törvény 26. §-a rendelkezik. A jogszabály szerint a büntethetőség – néhány kirívó esetet nem számítva – elévül a büntetési tétel felső határának megfelelő idő, de legalább öt év elteltével. Az elévülés kezdő napja befejezett bűncselekmény esetén az a nap, amikor a törvényi tényállás megvalósul.
Mivel a BRFK tájékoztatása szerint lopás bűntett gyanúja miatt van folyamatban nyomozás ismeretlen tettes ellen, megnéztük, a lopás esetében meddig tarthat a büntethetőség. A Btk. meghatározása (370. §. 5-6. bekezdés) szerint két tényállás lehetséges:
- A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a lopást különösen nagy értékre, vagy a jelentős értékre elkövetett lopást például bűnszövetségben, okiratok elvételével, hamis kulcs használatával követik el.
- A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a lopást különösen jelentős értékre, vagy a különösen nagy értékre elkövetett lopást a fenti súlyosbító körülmények között hajtják végre.
Az elkövetés besorolása tehát függ az ellopott összegtől is. A „jelentős” érték 5 és 50 millió forint között van, a „különösen nagy” 50 és 500 millió forintig terjed. A „különösen jelentős” kategória pedig az 500 millió forintot meghaladó érték esetében alkalmazható.
Mivel az ellopott készpénz a korabeli kiszivárgott hírek szerint nem haladta meg az 500 millió forintot, az ügy könnyen a 8 éves elévülési korlát alá eshetett volna. Ebben az esetben 2025. április 8-án a büntethetőség megszűnt volna. A BRFK válaszából azonban kiderül: a hatóságok a súlyosbító körülmények miatt a 10 éves szabadságvesztéssel fenyegetett kategóriával számolnak, így a legendás, ponyvaregényekbe kívánkozó ügy elévüléséig még van idejük a nyomozóknak.
Mint egy rossz filmben
A korabeli beszámolók szerint a térfigyelő kamerák dacára a titokzatos elkövetők éjszaka, észrevétlenül mentek be a belvárosi irodába, majd ugyanígy távoztak. Kulcsuk volt, ismerték a riasztórendszer kódját, és profi módon kikapcsolták az elektronikus védelmi rendszert is. Pontosan tudták, hol van a készpénz, és ismerték a dokumentumokat rejtő szerverek helyét is. A nyomozók nagy lendülettel vetették magukat a munkába: ezer embert hallgattak ki, az iroda dolgozóit hazugságvizsgálatnak is alávetették, azonban a mai napig nem sikerült meggyanúsítani senkit.
Történt mindez annak ellenére, hogy rendkívül sok spekuláció kapott szárnyra az ügyben, az önbetöréstől kezdve egészen egy fedett titkosszolgálati akcióig, amely célzottan a frissen leállított letelepedésikötvény-program érzékeny dokumentumaira pályázott.
Emlékeznek még Rogán Antal egyik nagy találmányára?
A magyarországi letelepedési kötvényprogram egy 2012 végén elfogadott törvénymódosítás nyomán, 2013-ban indult el, és éppen a betörés előtt, 2017 márciusában – egy kormányzati moratórium bevezetésével – ért véget. A konstrukció hivatalos célja az államadósság piacinál kedvezőbb kamatozású finanszírozása volt az Európai Unión kívüli, harmadik országbeli befektetők bevonásával. A program keretében a külföldi állampolgárok magyarországi tartózkodási, majd letelepedési engedélyt – és ezzel a schengeni övezeten belüli szabad mozgás jogát – szerezhettek egy meghatározott névértékű, ötéves futamidejű, speciális magyar államkötvény megvásárlásáért cserébe.
A befektetéshez szükséges minimális kötvényjegyzési összeg a program indulásakor 250 ezer euró volt, amelyet a jogalkotó 2015-ben 300 ezer euróra emelt. A rendszer egyik legfőbb pénzügyi sajátossága az volt, hogy a külföldi befektetők a kötvényeket nem közvetlenül a magyar Államadósság Kezelő Központtól (ÁKK) vásárolták meg. A tranzakciókat kizárólag az Országgyűlés Gazdasági Bizottsága által engedélyezett, zömében offshore hátterű közvetítő vállalkozásokon – köztük az Arton Capital-en – keresztül lehetett lebonyolítani. Ezek a cégek diszkontáron, áron alul jutottak hozzá az állampapírokhoz, miközben a letelepedni vágyóktól a kötvény névértékén felül további 40-60 ezer euró közötti adminisztrációs és ügyintézési díjat is beszedtek.
A Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal (BMH) adatai alapján a program mintegy négyéves fennállása alatt nagyjából 6500 külföldi befektető élt a lehetőséggel. A családegyesítési szabályok révén azonban összesen közel 20 ezer Európai Unión kívüli állampolgár jutott magyar tartózkodási vagy letelepedési papírokhoz. A statisztikák szerint az engedélyt szerzők túlnyomó többsége kínai, illetve orosz állampolgár volt.
A program makrogazdasági mérlege utólag jelentős vitákat váltott ki. Független gazdaságkutató intézetek kimutatták, hogy a konstrukció pénzügyileg nem érte meg a magyar államnak. Mivel a nemzetközi kötvénypiaci hozamok a vizsgált időszakban drasztikusan csökkentek, az ÁKK a letelepedési kötvények után a piaci kamatoknál lényegesen magasabb hozamot fizetett ki a közvetítőknek. Ennek következtében a magyar államkincstár becslések szerint 17,5 és 30 milliárd forint közötti veszteséget könyvelt el. Ezzel szemben a kiválasztott közvetítő cégek együttesen mintegy 156-165 milliárd forintnyi bevételre tettek szert a program 2017-es lezárásáig.