A 2015-ös menekülthullám csak ízelítő volt - felkészült erre az EU?

Általában nagyon különböző a felmerülő problémák helyi és uniós megközelítése, ami a migráció kérdésében is kiütközött - mondta Andor László volt uniós biztos, a Millennium Intézet tanácsadó testületének elnöke a szerdai konferencián, amelyen az előadók azt járták körbe, hogy a bizalmatlanság szétverheti-e a Schengen zónát. Andor szerint a migráció okkal vált vitatémává, de a válság jelentőségét az egész EU-ra vetítve kissé túlértékelték.

Erre utalt Balázs Péter volt külügyminiszter, volt EU-biztos is előadásában, amikor arról beszélt, hogy a mostani migrációs válságot nem lehet nagyarányúnak nevezni, hiszen az Európába érkezők nem érték el az európai össznépesség 1 százalékát sem. Egy ilyen volumenű problémát kezelni kellett volna tudni - vélekedett. Balázs Péter emellett arra is rámutatott, hogy a migrációt egyáltalán nem lehet váratlannak sem nevezni, hiszen már 2003-ban is az Európai Tanács napirendjén volt. Most viszont elértünk egy olyan helyzethez, amit a volt külügyminiszter szerint az EU nem tud saját maga megoldani, ráadásul a rendszert azért feszíti szét, mert aszimmetrikusan éri az uniós tagállamokat, azaz néhány tagállamra hárul a migrációs nyomás nagy része.

Csak tüneti kezelés folyik

Tálas Péter, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Stratégiai Védelmi Kutató Központjának igazgatója szerint jelenleg a migrációs hullámot az EU csak tünetileg kezeli, ami komoly problémákhoz vezethet. A biztonsági környezet jelentősen romlott: a világon a menekültek száma elérte a 65 milliót, ezek egy jó része belső menekült (akik elmenekültek otthonukból, de saját hazájuk területén maradtak), de még őket leszámítva is számuk meghaladja a 21 milliót, a fejlett ipari országokban menedékkérelemért folyamodók száma pedig a 3,2 milliót.

Az Európába irányuló migráció 2015-ben volt a kiugró, ez a 2016-17-es évben is intenzívebb lehet a megelőző időszakokhoz képest, de talán még kezelhetőbb hullámot jelent - jegyezte meg.

E folyamatok mögött két fontos tényező áll: a demográfiai problémák és a klímaváltozás. Az ezekből fakadó problémák a világnak pont azokat a részeit fogják érinteni a legkomolyabban, ahonnan Európa felé is jönnek migránsok. Márpedig például Afrika népességének növekedése következtében az onnan elinduló migránsok száma 2030-ban 53, 2050-ben 79, 2100-ban 140 millió lehet becslések szerint, amelynek egy része egészen biztos, hogy Európába fog jönni.

A szakértő ugyanakkor megjegyezte: történelmi példák azt mutatják, hogy a migráció akkor jelent problémát, ha az a társadalom, ahová a migráció irányul, nem tudja ezt kezelni. Márpedig Tálas úgy látja, az EU nem készült fel az előttünk álló migrációs hullám kezelésére.

Mit kellene tenni?

A szakértő szerint először is az európai menekültügyi dolgokat újra végig kellene gondolni. Szerinte ugyanis rendszeresen ütköznek az érdekek és az értékek, ennek feloldása eddig nem sikerült, aminek az eredménye lett a schengeni bizalom megbomlása is.

Az EU-nak biztonságteremtő szerepet kellene vállalnia, részben válságstabilizálás tekintetében, részben gazdasági és modernizációs téren, főleg az Afrikai országokban. Ez azért lenne fontos, mert szerinte az, amivel 2015-ben találkoztunk az csak egy bevezetője volt annak, ami a következő 30-50 évben ér utol bennünket.

Ha az afrikai országoknak nem lesz megtartó képessége, olyan számban indulhatnak el emberek, ami ellen Európa semmit sem fog tudni tenni. E téren a stabil állam, az elfogadott politikai berendezkedés a legfontosabb, a modernizáció terén pedig az is sokat számíthat, ha pici lépések történnek, mert már azok is képesek otthon tartani az embereket. Senki sem akarja elhagyni a hazáját, hacsak nem kényszerül rá. Minden egyéb lépés csak tüneti kezelés - szögezte le.

A migrációs hullám kezelésében fontos lenne szerinte a menekültügyi rendszerek hatékony támogatása is. Tálas például a balkáni országok számára az együttműködést az uniós csatlakozásban politikai kritériummá tette volna, hogy biztonságpolitikai kérdésekben is meglegyen az együttműködés.

A szakértő a jogi szabályozásokat is felülvizsgálná, a dublini rendszer ugyanis szerinte betarthatatlan, nem ilyen volumenű migrációra íródott, úgy ahogy az 1951-es genfi egyezmény sem.

Tálas előadásában továbbá az EU-n kívüli oltalmi övezetek létrehozása, illetve a határőrizeti és a menekültügyi eljárások szétválasztása mellett érvelt, mert szerinte így lehet csak ellenőrzötten beengedni migránsokat az EU területére.

Mindezek mellett azonban a szolidaritás megerősítését is szükségesnek vélte egy koordinált elosztás, illetve egy fenntartható tehermegosztás révén. Ezek keretében el tud képzelni kvótákat, de egyet nem: hogy valaki ne vegyen részt ebben egyáltalán, semmilyen formában. Nem csak azért, mert ez az európai szolidaritást aláássa, hanem mert demográfiailag fenntarthatatlan folyamatok zajlanak Európában.

Példaként említette, hogy 2050-ben az afrikai népesség 2,5 milliárdra emelkedik, ami 2100-ig 4,4 milliárdra fut fel, miközben Európa népessége 2100-ig 646 millióra csökken. Ugyanakkor különösnek tarja, hogy pont az e probléma által leginkább érintett kelet-közép-európai országok ellenzik leginkább a migránsok befogadását, miközben ez a demográfiai probléma egyértelműen őket sújtja legjobban.

A rossz hír

Lattmann Tamás, nemzetközi jogász, a prágai nemzetközi kapcsolatok intézetének (IIR) munkatársa és a NKE egyetemi docense előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy az 1951-es genfi menekült konvenció felülvizsgálata már megtörtént, ez idézte elő a mai bizonytalan jogi helyzetet. A jelenlegi szabályok ugyanis azon a kritériumon lazítottak, miszerint korábban csak az volt jogosult menedékjogra, akinél a személyes üldöztetés bizonyítható volt. Azok esetében viszont, akik háborús helyzet elől menekülnek ez például már nem bizonyítható, így nem is jogosult menekült státusra, ezért látták szükségesnek a változtatást.

Lattmann úgy vélte, ennek megváltoztatásáról lehet beszélni, de az szerinte nem helyénvaló, hogy elkezdjük nem betartani a hatályos jogszabályokat, az ehhez nem értő lakosságot elkezdjük hergelni, átverni. A képmutató politikai magatartás ugyanis pont ahhoz a schengeni problémához fog vezetni, hogy maga a rendszer működőképessége áll le - hangsúlyozta.

A szakember ugyanakkor megjegyezte, hogy Schengen igazi értéke a gazdasági értéke és nem az, hogy nem kell megállni magánembereknek a határon és nem kell igazolványokat bemutatni. A határon átívelő kereskedelem az, ami pénzben is kifejezhető, ez határozza meg az ezzel kapcsolatos politikai döntéseket.

Nem kell nekünk migrációs válság, hogy bajba tudjunk kerülni - jegyezte meg. Schengen szerinte akkor menthető meg, ha sikerül ezt a témát depolitizálni, ugyanis alapvetően sokkal több érv szól mellette, mint ellene. Ha nem sikerül megszüntetni a téma erős átpolitizáltságát, akkor jöhetnek a félmegoldások, ahol például az állampolgárok számára lesz határellenőrzés, a kamiontermináloknál viszont nem.