A Napi Gazdaság pénteki számának cikke

Az elmúlt napokban hirdették meg véglegesen a magyar onkológiai ellátás uniós forrásból történő 10 milliárdos fejlesztését. A pályázati rendből fakadóan a fél éve térségi rendbe szervezett magyar onkológiai ellátás fejlesztése a már idejétmúltnak nyilvánított regionális ellátási rendre alapuló pályázati rendszerben történik. A TIOP 2.2.6. pályázat "meghívásos", vagyis így pályázhatja meg onkológiai eszközparkjának cseréjét a tíz vidéki, sugárterápiával is rendelkező onkológiai központ közül kilenc, Győr, Szombathely, Kaposvár, Pécs, Szeged, Kecskemét, Gyula, Debrecen és Nyíregyháza. A tizedik vidéki központ Miskolc, ahol egy állami tulajdonú tízéves gyorsító és két ötéves, magáncég által működtetett gyorsító adja a sugárterápiás ellátás bázisát − hívja fel a figyelmet lapunk számára készített elemzésében Poller Imre egészségügyi szakértő, a PX Consulting ügyvezetője. Miskolc helyett Szolnok a tizedik kedvezményezett, ahol az elmaradt izotópdiagnosztikai fejlesztést végezhetik el.

Kapcsolódó

A magyar egészségügy feladatai közül az onkológiai ellátás kiemelt jelentőségű − mutat rá a szakértő. Magyarországon a daganatos betegségek extrém gyakoriságúak, a megbetegedési arány a WHO szerint csak Mongóliában és Bolíviában nagyobb, a halálozási arány 2010-es európai statisztikák szerint minden európai országénál lényegesen rosszabb. Az ijesztő mutatók ellenére több évtized alatt sem sikerült Magyarországon konzekvens onkológiai szűrőprogramokat kidolgozni. Az ellátó rendszer kapacitásai sem arányosak a megbetegedettek számával. Az onkológiai diagnosztika alapjait képező számítógépes képalkotói vizsgálatok (CT/MR) kapacitásai OECD-statisztikák szerint Európa legrosszabb készülék/lakosságszám arányát mutatják. Nem sokkal jobb a helyzet a terápiás lehetőségek terén sem. Az onkológiai sebészeti kapacitások a betegirányító és a teljesítménykorlát-rendszer torzító hatásaitól szenvednek, messze a szükséglet alá korlátozva egyes nagyobb, eszköz- és költségigényes terápiás, illetve rekonstrukciós sebészeti beavatkozások lehetőségét. A magyar sugárterápia kapacitásai az éves betegszám felének az ellátására elegendőek − az Európai Sugárterápiás Társaság korábbi becslése szerint Magyarországon nyolcvan lineáris gyorsító kellene minden beteg korrekt ellátásához, ám a meglévő készülékek száma nem éri el a negyvenet.

A magyar onkológiai ellátás a hangsúlyt a gyógyszeres kezelésekre helyezi, az elmúlt években az OEP évi tízmilliárd forintot fordított sugárterápiás ellátásokra, míg a gyógyszeres kezelésekre ennek csaknem tízszerese jutott. A korszerű, személyre és betegségtípusra célzott, költséges gyógyszeres kezelések aránya nem rosszabb a magyar onkológiai ellátásban, mint a környező országokéban, de ez nem igaz e gyógyszerek hozzáférhetőségére területenként és betegcsoportonként. Magyarországon mindemellett − a fejlett világon szinte egyedül − nincs onkológiai rehabilitációs hálózat, sőt létrehozása nem került be az uniós fejlesztési elképzelésekbe sem.

Azaz lenne mire költeni 10 milliárd forintot. A kiírás sokféle eszköz beszerzését teszi lehetővé, a pályázatokat a preferált kórházak írják, majd a Gyemszi hangolja össze. A tét nagy: az onkológiai ellátás bázisát képező magyar sugárterápia vidéki egységeinek összehangolt fejlesztésére utoljára 1997-ben került sor, akkor 5 milliárd forint arra volt elég, hogy minden vidéki központ egy-egy gyorsítót kaphasson. Szakértők becslése szerint Győr, Nyíregyháza, Kecskemét, Kaposvár és talán Gyula eszközparkja szinte teljes cserére szorul, és ez nemcsak a besugárzó készülékekre vonatkozik, hanem a működtetésükhöz elengedhetetlen kiegészítő berendezésekre is. A mai árak mellett ez az öt város fel is emésztheti a rendelkezésre álló kereteket.