Ijesztően nézett ki a forint árfolyama a hónap elején, hisz vészesen megközelítette az eurónkénti 400-as szintet, amely a tavalyi rémálmokat idézte. Jó eséllyel ez egy olyan tényezőnek volt köszönhető, ami egyszeri nagy hatást okozott, és valamikor elkerülhetetlenül be kellett következnie.

A tavalyi mentés

A 2018 óta gyengülő hazai deviza tavaly zuhanórepülésbe váltott, az összeomlás jeleit mutatta. Olyannyira, hogy a jegybanknak októberben komoly intézkedésekre kellett elszánnia magát a folyamat megtörése érdekében. A különböző jegybanki kamatszinteket olyan magasra emelték, hogy a forint további zuhanására játszó (short) pozíciók rendkívül megdrágultak, ugyanakkor az elérhető forintkamat vonzóvá vált az ellenkező irányú, forint melletti pozíciót nyitók számára. Az árfolyamot rövid távon a spekulációra építve lehetett stabilizálni.

A short pozíciók zárultak, a magas kamatra építő forintvételek zajlottak, de így is év végéig tartott, amíg sikerült 400 alá kerülnie az árfolyamnak az euróhoz képest. Ebben már az alapvető fundamentumok is szerepet játszottak: meredeken zuhant az augusztusban tetőző gázár, csökkentve az importköltséget és az ezzel járó devizaigényt. Ez folytatódott, sőt felgyorsult idén: az energiaárak stabilizálódtak, a külkereskedelmi mérleg hiány helyett újra többletet kezdett mutatni, ami mostanra jócskán meg is nőtt.

Ami egyszer megnyílt, azt egyszer zárni is kell

Az árfolyam tovább erősödött, a kamat magas maradt, a forintot stabilizáló spekulatív pozíciókat vélhetően nagyrészt megtartották, hisz a nyereség egyre csak nőtt. Nyilvánvaló volt azonban, hogy a magas kamatokat, amint lehet, csökkenteni fogja az MNB, hisz azok fékezik a hitelezést, és megnövelik az államadósság finanszírozásának költségeit. Ez pár hónapja meg is indult: azóta effektív jegybanki kamat már nincs messze a 13 százalékos alapkamattól, a kamatfolyosó felső széle pedig a korábbi 25-ről 17 százalékra mérséklődött. 

A forint melletti pozíciók várható további nyeresége kamatoldalról így csökkenni kezdett, az árfolyamnyereségnek pedig az szabott gátat, hogy a rendkívül fontos, 370-es szintet négyszeri próbálkozásra sem sikerült a forintnak áttörni az erős irányba. Erre megindulhatott a forint melletti pozíciók zárása, elég szép nyereség mellett, hisz a kamatnyereségen túl az árfolyamnyereség is csinos volt.

Itt volt az idő

A folyamat az utolsó jegybanki kamatcsökkentés és a szinte biztosra vehető további vágások miatt felgyorsulhatott, a befektetők tömegesen úgy dönthettek, hogy itt a zárás ideje. Az árfolyamot a nagy tételű forinteladás erősen gyengítette, de végül az eurónkénti 400-as szintet nem érte el. Lehet, hogy ott végeztek a zárással, az sem kizárt, hogy a jegybank beavatkozott, hogy a folyamat túlzott gyengülés nélkül menjen végbe, ezt ilyenkor természetesen nem lehet tudni. Végül a gyengülés megállt, azóta felkapaszkodott a forint, az euróért már csak 382-t kell adni.

Megszűnnek az ijesztések?

Ha ez így van, akkor egy erős, a forintot gyengítő hatás kikerült a rendszerből, ugyanakkor a folyamatra összességében kifejezetten szükség volt az árfolyam tavalyi megmentéséhez. Akik akkor 410 és 430 forint között adták el euróikat, magas kamatra elhelyezték a forintot, majd most 380-395 között visszavették az eurót, mind az árfolyamon, mind a kamaton szépen kerestek nagyjából 8-10 hónapos időtávon. Az árfolyamot a jegybanki lépések hatására ők stabilizálták, most pedig már elméletileg nélkülük is meg kellene maradnia a stabilitásnak, hisz az egyensúlyba kerülő fizetési mérleg révén a forint piacának illene kiegyensúlyozottá válnia, a hónap elejihez hasonló ijesztések nélkül.