Itt a tavasz, ami azt jelenti, hogy egyre több időt töltünk kertjeinkben, ám ezzel párhuzamosan a kerti munkálatok is aktuálissá válnak, kertjeink és növényeink vízigénye is megnő. Mikor és mennyi vizet locsoljunk? Mik a legnagyobb hibák, amelyeket a locsolás során elkövethetünk? Milyen eszközök segíthetnek növényeink nedvesen tartásában? Lehet "előre" öntözni? Hogyan lehet a leghatékonyabban tárolni az esővizet? - erre kereste a válaszokat a Mall.hu a Csikós Áron okleveles kertészmérnökkel folytatott beszélgetésekor.
A szakértő szerint az egyik leggyakoribb hiba a gyakori, de kismértékű locsolás. Ilyenkor ugyanis csak a gyökérzet felső része jut vízhez. Azért is veszélyes ez, mert ha kimarad egy locsolás, akkor a növény kiszáradhat. Ehelyett érdemes a teljes gyökérzónát beáztatni: ami gyep és évelő növények esetében 10-15 centiméter, cserjéknél 15-25 centiméter, fák esetében pedig akár több mint 50 centiméter lehet. Ez utóbbi esetben még segítségünkre lehet a mélyebb talajrétegekben tárolt nedvesség is, a mélyebben gyökeresedő fák így akár rövidebb száraz periódusokat is könnyedén átvészelhetnek.
Azt talán sokan tudják, hogy nagy melegben, tűző napsütésben nem szabad locsolni. Ez könnyen a levélzet megperzselődéséhez vezethet. "Kánikula idején a kora reggeli és esti órák a legalkalmasabbak az öntözésre. Ilyenkor kisebb a párolgás is, azaz sokkal kevésbé pazaroljuk el a locsolt vizet" - közölte Csikós Áron.
Minden nap meg kell locsolni a cserepes és dézsás növényeket, valamint az árnyéki évelőket, páfrányokat. Utóbbiaknak állandóan nedves föld kell.Az átlagos vízigényű, szabadföldbe ültetett növényeket azonban elégséges 2-3 naponta, de akkor bőségesen locsolni, ami amúgy is jobban igazodik a gyökerek természetes életéhez.
Érdekesség, hogy ha több napra elutazik valaki, akkor megteheti, hogy előre locsol, teljesen átáztatja a földet. Csikós szerint a nagy melegben csupán 2-3 napnyi "előnyt" lehet ezzel szerezni. Ebben lehetnek segítségünkre az automata öntözőrendszerek, amelyek a beállított program szerint végzik el a szükséges öntözést.
A túllocsolás ezzel együtt probléma: ennek jele a sárgás, kissé lógó levélzet, a kevés vízre pedig a lankadó, kanalasodó levélzetből lehet következtetni. Nagyon oda kell figyelni, mert a túllocsolás érzékeny fajok estén sajnos gyorsan végezhet a növénnyel, míg a szárazság a legtöbb esetben orvosolható lehet.
A locsolásnál egy-két trükkel lehet spórolni: a talajtakarás (például a fenyőkéreg mulcs, a szalma, de zöldségek esetén a műanyag fólia) ezen túl segít megőrizni a talajnedvességet és csökkenti a gyomosodást is. A sekélyen végzett talajmunkák (például a kapálás) is segíthetnek, méghozzá azáltal, hogy megszakítják a talajban a kapillárisokat.