A kormány célja, hogy a bankokat kiszorítsa a piacról

- Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter múlt csütörtökön úgy fogalmazott: hosszú távon nem is cél, hogy állami tulajdonú bankok jöjjenek létre Magyarországon. Szavai szerint kizárólag a legnagyobb felelősséggel lehet adófizetői forintokat bankvásárlási célokra költeni. Akkor a raiffeisenes próbálkozást hová soroljuk?

- Papírforma szerint igaza van Varga úrnak, hiszen ebben az esetben arról volt szó, hogy egy kisebbségi állami tulajdonban lévő magyar pénzintézet (a Széchenyi Kereskedelmi Bank Zrt.-nál 2013. júliusban 3 milliárdos állami tőkeemelés - ez 49 százalékos tulajdont jelent - volt, így 6,1 milliárd forintra nőtt az alaptőke - a szerk.) vásárolt volna meg egy magyarországi filiálét. Bár ehhez az ügylethez elvileg nem kellett volna az állam, nem látszik a tőkeerő, amellyel egy Raiffeisen-leányt meg tudtak volna vásárolni. Hiába ajánlottak egy eurót a bankért, belátható időn belül feltehetően száz milliárd forintot meghaladó tőkepótlás válik szükségessé.

- Létezik az a kiskapu a bankadóval kapcsolatban, hogy ha egy kisbank egy nagyobbat csak részben vesz meg - azaz nincs általános jogutódlás - akkor sok pénzt spórol?

- Igen, ez járható út lehet. Volt már példa Magyarországon olyan bankmegszűnésre, amikor csak az állományokat vették át, nem volt jogutódlás.

 

A magyar banktulajdonos is úgy viselkedik, mint egy külföldi

- A már több éve megfogalmazott kormányfői vízió az, hogy a magyarországi bankszektor nagyobbik része hazai kézbe kerül. Egy ilyen helyzet milyen előnnyel jár egy globalizált világban?

- Ez egy régi vita, sok érvvel pro és kontra. A kilencvenes évek elején is úgy vélte több közgazdász - Botos Katalintól kezdve Bokros Lajosig -, hogy nem jó, ha kiszorul a nemzeti tulajdon a bankrendszerből, mivel a külföldi tulajdonosoknak más lehet az érdekük, máshogy lehet őket befolyásolni, mint az úgynevezett nemzeti tulajdonosokat. Én már akkor sem értettem egyet ezzel.

Majd történelmileg úgy alakult - a többi régióbeli volt szocialista országhoz hasonlóan -, hogy a megfelelő tőke és a szakértelem hiányában szükség volt a külföldi szakmai befektetőkre a bankszektorban. Így alakult ki a 70-80 százalék körüli arány a régió legtöbb országban.

Nem hiszem azt, hogy a magyar banktulajdonos más motívumok alapján viselkedik és dönt, mint egy külföldi. Ha pedig azt gondoljuk, hogy a hazai tulajdonosok inkább politikai - a mindenkori kormányzatnak megfelelő - szempontok alapján hiteleznek majd, ezért fontos a "helyzetbe hozásuk", akkor beszéljünk nyíltan és mondjuk ezt ki.

- Egyesekben már felmerült a Postabank-párhuzam.

- Kormány által befolyásolt bankok minden gazdaságban voltak, vannak és valószínűleg lesznek. De ennek vannak hivatalos formái: például a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) Zrt. arra jött létre 1993-ban, hogy a kormány kinyújtott keze legyen, és olyan feladatokat hajtson végre, amelyeket a mindenkori kabinet fontosnak tart. Az üzleti, kereskedelmi bankszektornak viszont nem ilyen alapon kellene működnie.

- Ha elfogadjuk azt, hogy az állam képes hatékonyan működtetni egy céget, akkor miért termel az MFB - a kormány pártállásától függetlenül - veszteséget és hoz gyakran rossz döntéseket?

- Úgy vélem, hogy az állam rossz tulajdonos, amely elsősorban nem üzleti, hanem politikai alapon hoz döntéseket.

Eddig ezermilliárdos többletterhet kaptak a bankok

- Visszatérő kormányzati/MNB-s érv, hogy a külföldi tulajdonú nagybankok nem hiteleznek, nem segítik a magyar gazdaságot.

- Tényszerűen igaz, hogy keveset hiteleznek, és ezzel valóban nem segítik a gazdaság élénkülését. Csakhogy ez nem csupán rajtuk múlik. A bank üzemszerűen abból él, hogy hiteleket helyez ki. A fő probléma, hogy nincsenek hitelképes projektek, beruházási célok. A magyar jegybank már több, különböző megközelítést használó elemzésben is körbejárta a kérdést, és arra jutott, hogy legalább felerészben a keresleti oldal felelős a helyzetért. A vállalatok nem látnak olyan célokat, amelyek miatt érdemes lenne hitelért fordulni a bankokhoz.

Ráadásul súlyosan és diszkriminatív módon terhelik a bankokat a legkülönbözőbb sarcokkal, intézkedésekkel (végtörlesztés, különadó, tranzakciós illeték, kamatjövedelem megterhelése egészségügyi hozzájárulással, a jövőben esetleg a devizahitel-szerződések visszamenőleges módosítása). A mai napig az ezer milliárd forintot közelíti az a teher, amelyet rájuk - ezen belül túlnyomórészt a külföldi tulajdonú nagybankokra - tettek. A jelenlegi kiszámíthatatlan helyzetben, jogbizonytalanságban - amikor bármikor ki lehet találni újabb, a bankokat terhelő adónemet - meglehetősen nehéz öt-tíz éves hitelek nyújtásával elköteleződni.

Mindezeket látva indította el az MNB a növekedési hitelprogramját (nhp), amely viszont az adófizetők számára meglehetősen költséges modell. Most persze minden bank törekszik arra, hogy a nulla százalékon kapott forrást 2,5 százalékon kihitelezze, de ez egy igen kockázatos játék.

- Kisgergely Kornél, az NGM akkori pénzügypolitikáért felelős helyettes államtitkára a Napi.hu konferenciáján tavaly novemberben úgy fogalmazott, hogy "a bankok oldaláról nincs igazából nyomás a bankadó szabályainak változtatására, a status quót megszokták és elviselik." Ön is így látja?

- Ellenkezőleg. A bankadó úgy indult, hogy csak átmeneti időre, egy-két évre szól a teher, majd tavaly nyáron derült ki, hogy "örök időkre" megmarad. Normális körülmények között ilyen drasztikus mértékű - ráadásul veszteséges működés esetén is befizetendő - bankadót sehol másutt a világon nem vetettek ki, miközben nálunk lényegében nem volt az államnak bankmentéssel kapcsolatos kiadása, mivel azt a külföldi anyavállalatok finanszírozták.

- Hendrik Scheerlinck, a K&H Bank Zrt. vezérigazgatója szerint addig nem lesz jelentős konszolidáció a magyar bankszektorban, amíg a szereplők nem látják világosan, hogyan tudnak a profitabilitáshoz visszatérni. Ez hány év múlva következhet be?

- A jelen hazai pénzpiaci környezetben a banktulajdonosok tőkearányosan legalább hat-nyolc százalék körüli eredményt várhatnak el, ez azonban még távol van. A banki kilátások akkor javulhatnak, ha kiesnek az elhúzódó válság miatt keletkező veszteségforrásaik, és végre nőnek a beruházások és élénkül a fogyasztás. Csakhogy amikor nem lehet tudni, hogy a kormány milyen intézkedéseket hoz, miközben folyamatosan fenyegetőzik valamivel, meglehetősen nehéz több évre előre tervezni.

- Ön szerint miért az osztrákokra haragszik leginkább a kormányzat?

- Nem tudom. Az osztrák bankrendszer a legjobban beágyazott a régióban, mivel ők kezdtek el először terjeszkedni, ezért érthető módon elsőként az osztrák jegybank lépett és írta elő a hitel/betét mutatók javítását. Talán emiatt neheztelnek Budapesten.

 

A magyar kézbe kerülés drágítaná a forrásszerzést is

- Ki veheti meg az MKB Bank Zrt.-t?

- Nehéz megmondani, mert az MKB jól beágyazott nagybankként működik, mégis komoly veszteséget termel évek óta. Jelenleg üzleti alapon nem nagyon érdemes bankot venni Magyarországon. Lényegében minden szereplő zsugorodik, és nincsenek olyan piaci kilátások, amelyek miatt rohannának a befektetők. Ha viszont nem üzleti, akkor - sajnos - politikai alapon történik a vásárlás, alapvetően a politikai befolyásszerzés érdekében.

- Tegyük fel, hogy sikerül egyik-másik magyar kisbanknak nagybankot venni. A magyar háttér nem növeli-e a meg a működési költséget, drágítja a forrásszerzést a külföldi anyabankok lehetőségeihez képest?

- Ez az összefüggés fennáll. Ráadásul a magyar állam a kibocsátott állampapírjaival belföldön is versenytorzító finanszírozási helyzetet teremtett. A drága forrásszerzéssel a kormányzat deklarált célja, hogy a bankokat kiszorítsa a piacról és a lakosság a pénzét banki betét helyett inkább állampapírban tartsa. Ez a körülmény is nehezíti, hogy üzleti alapon befektetők bankot vegyenek a magyar piacon. Ráadásul a külföldi anyabankok ma már elvárják azt is, hogy itteni leányaik belföldről finanszírozzák magukat.

Ha pedig a betétállomány az agresszív állami forrásszerzés miatt csökken, akkor a hitel/betét mutató javításához még inkább csökkenteni kell a hitelállományt - és akkor Matolcsy György MNB-elnök még inkább elégedetlen lesz, mondván: még annyira sem hiteleznek a bankok.

Két oldalról is szorítja az állam a bankokat: egyrészt rontja a jövedelemtermelő képességüket, lenyomva a kockázatvállalási képességüket, másrészt forrásoldalon elszipkázza a megtakarításokat. A Magyar Államkincstár azzal is versenyelőnnyel rendelkezik a bankokkal szemben, hogy ingyen vezet számlát; persze ennek költsége az adófizetőkre hárul. Úgy vélem, hogy a mai kormányt nem nagyon érdekli, hogy drágább lesz-e a bankolás - erre példa volt a tranzakciós illeték bevezetése is.

- December közepén derült ki, hogy az állam, nem sokkal azután, hogy megszerezte a Takarékbank Zrt. többségét, túladna részvényein. Az eladás határideje közeli, 2014. március 15. Mire a sietség?

- Már korábban látszott, hogy itt úgynevezett tranzit államosítás zajlik: eleve az szerepelt a törvényben, hogy amennyiben a kormány úgy látja, hogy a pozitív változások visszafordíthatatlanok, akkor továbbadja valamilyen magánbefektetőnek. A kialakított konstrukció azt is jelezte, hogy a kormány fenntartja bár az irányítói-szabályozói befolyását, ezért feltételezhető, hogy hozzá közel álló tulajdonosnak engedi át a tulajdonhányadát.

- A keleti nyitás részeként elképzelhetőnek tartja, hogy a közeljövőben arab vagy távol-keleti bank érkezzen? Esetleg egy régiós szereplő valamiért éppen a magyar piacban lásson fantáziát?

- Semmi sincs kizárva. Bármikor elképzelhető, hogy arab vagy távol-keleti bank érkezik. Ehhez azonban erősödő kétoldalú üzleti kapcsolat is kell az országok között.

- Az Országgyűlés 2013. szeptember 16-i döntésével rapid módon, október 1-jétől összevonta a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét (PSZÁF) és az MNB-t. Ön szerint érdemes volt rohanni?

- Alakulhatott volna normálisan is az összevonás, amelynek eredményeként minden terület erősödik és javul az együttműködés. Ahogy azonban végül megvalósult, az véleményem szerint inkább növelte a kockázatokat. Egyrészt túl gyors volt a kivitelezés, másrészt a vezetői kinevezések sem voltak megfelelőek, harmadrészt pedig az új szervezet eddigi tevékenysége legalábbis ellentmondásos.