Mint mondta, a felminősítések mutatják, a gazdaság egyre jobb állapotban van, és azt is, hogy a befektetők kevésbé érzékenyek a politikai kockázatokra. Hozzátette, hogy a növekedés, a régióban általános módon, nagyrészt az uniós forrásokhoz kötődik.
Úgy vélte, az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed várható kamatemelése nem lesz nagy hatással se Magyarország, se a régió pénzpiacaira, mivel azt a piac már beárazta. Nem várható a befektetések Amerikába vagy dollárba vándorlása sem, mivel azt "már megtették". A feltörekvő piacok devizaárfolyamát sem sokkolja várhatóan a kamatemelés, már csak azért sem, mert az esetleges emelés 50 bázispontos lesz maximum, az alapkamat a nem túl magas 0,75 százalékos szintre nőhet így.
Úgy vélte, a negatív kamatok a pénzpiacokon hosszabb távon is maradhatnak. Mint mondta, a bankszektor a következő 2-3 évben megtalálja a kiutat, hogyan javítson jövedelmezőségén a nyomott kamatkörnyezetben, például több díjat szed be az ügyfelektől, azonban a negatív kamatok ennél akár sokkal tovább is maradhatnak. Ez jó a közszférabeli beruházások szempontjából, mert olcsón lehet hitelhez jutni a piacról, azonban rossz hatása van a bankszektorra. Vélekedése szerint az alacsony kamatok nem pörgetik az inflációt sem, a fogyasztói árak csak a július eleje óta tartó nyersanyagár-növekedés miatt emelkednek.
Az Európai Központi Bank (ECB) mennyiségi enyhítési programjáról elmondta, hogy annak egyelőre nincsen bizonyított hatása a gazdasági növekedésre vagy az inflációra. Például az olasz bankszektornak jót tett a stimulus, azonban a gazdaság sem idén sem jövőre nem éri el vélhetően a kitűzött növekedési célt.
Európában ezen kívül gátolja a mennyiségi enyhítés hatékonyságát, hogy főleg a bankok adnak hitelt, míg az Egyesült Államokban a tőkepiac (értékpapírokkal foglalkozó pénzpiaci szereplők) a fő hitelezők, és a mennyiségi enyhítés jobban működik, ha a rendszer a pénzpiacokra épül.
A szakértő szerint a jövőben a két fő kihívás a demográfia és a termelékenység növelése. Magyarország legnagyobb problémája szerinte az, hogy a demográfiai átmenet már az 1980-as évek elején elkezdődött, 10 évvel korábban, mint a többi kelet-közép-európai országban. Úgy vélte, a gyermekek után járó szociális juttatások növelése a legtöbb európai országban nem hozta meg a várt eredményt - egyedül Franciaországban volt sikeres -, valamint a demográfiai kihívások megoldásához kezelni kell a bevándorlás kérdését is. A Saxo Bank szakértője szerint az ausztrálhoz vagy a kanadaihoz hasonló, európai szinten megvalósított szelektív bevándorláspolitika lehetne a megoldás.