A Napi Gazdaság keddi számának cikke
A napokban elfogadott választási törvény szerint a 2014-es parlamenti választások előtt már nem kampányolhatnak a pártok a kereskedelmi televíziókban és rádiókban, amelyek ezáltal éves bevételük töredékétől esnének el (hisz például 2010-ben a Kantar Media adatai szerint a pártok listaáron 1,1 milliárd forintot költöttek reklámokra a kereskedelmi tévékben, miközben azok teljes bevétele − szintén listaáron számolva − meghaladta a 175 milliárd forintot). A döntés a pártokat sokkal érzékenyebben érintené, hiszen ezáltal az egyik legnagyobb tömeget elérő felületről kellene lemondaniuk. A pártok 2010-ben listaáron 5,1 milliárd forintot költöttek reklámokra, ennek 22 százalékát a kereskedelmi tévéknél. Az utolsó országgyűlési választások évében az igazi nagy nyertes a köztér volt, itt landolt a reklámpénzek 57 százaléka, ráadásul ebben nem szerepelnek azok a forintok, amelyeket a Simicska Lajos üzletemberhez köthető Mahir Cityposztereken költöttek el a pártok. (A Kantar Media nem rendelkezik ezekre vonatkozó adatokkal. Köztéren kizárólag citylight- és óriásplakát-adataik vannak, tehát semmi extra felület nincs benne a számokban). A pártok mindenkor érezték a kereskedelmi csatornák súlyát, hisz például 2006-ban csaknem kétmilliárd forintot költöttek el ezeken a felületeken, ami a teljes reklámbüdzsé 23 százaléka volt.
Az országgyűlési választások mellett az európai parlamenti választásoknál is fontos kampányeszköznek tekintették a pártok a kereskedelmi tévéket, hiszen például 2004-ben a teljes reklámbüdzséjük 38 százalékát ezeken a csatornákon költötték el, s ezzel az első helyen álltak a pártok médiamixében. A következő uniós választási évben, 2009-ben már kisebb szerephez jutottak a kereskedelmi tévék, de még így is a második helyet tudhatták magukénak a médiatípusok között. A pártok tehát minden választási évben reklámköltésük jelentős hányadát koncentrálták a kereskedelmi csatornákon, az elmúlt két alkalommal már a választási év előtti év végén is serényen hirdettek, és 2008-ban is nagyon aktívak voltak.
Tévé helyett közterületen hirdettek inkább a pártok
Amíg tehát a kereskedelmi tévék a pártok közkedvelt reklámfelületei voltak, a köztelevízió csak a reklámpénzek töredékéhez jutott. Legutóbb, 2010-ben például a közszolgálati televízió listaáron 181 millió forintra tehetett szert, bár 2006-ban még csaknem a duplája folyt be az MTV-hez és a Duna Televízióhoz, s ez négy-öt százalékos részesedést tett ki.
A reklámköltés szempontjából egyébként közel sem a kereskedelmi televíziók a legkedveltebbek, a pártok szinte mindig sokkal többet hagytak a közterületi reklámhelyeket értékesítő cégeknél. Már a 2002-es országgyűlési választások évében listaáron több mint félmilliárd forintot költöttek közterületi reklámokra − ez a teljes reklámbüdzsé 22 százaléka volt −, s ezzel ez a felület az első helyen állt, maga mögött hagyva a közszolgálati tévéket és a kereskedelmi adókat. Négy év múlva pedig már csaknem dupláját, 39 százalékot hasított ki a köztér, az akkorra jócskán megnövekedett, listaáron nyolcmilliárdot is meghaladó teljes reklámköltésből. A 2010-es választási évben pedig már az említett 57 százalékot tudhatta magáénak a köztér, amely tehát nagyon felfutott az elmúlt tíz évben.