A művészeti alkotó és más, kapcsolódó tevékenységeket négy fő szempontból érdemes vizsgálni ‒ állapította meg Karácsony Balázs, a BDO Magyarország adóigazgatója.

Az első az érintettek számára jól ismert, ez a művészeti tevékenységet végzők számára létrehozott egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás (ekho).

Kapcsolódó

Jól körülhatárolt, hogy milyen tevékenységet végzők választhatják ezt az adózási formát, ami nemcsak adminisztratív szempontból egyszerű, de kedvezményes is: 15 százalék adó megfizetésével minden kötelezettséget le lehet tudni vele, beleértve a járulékokat is. Ez jobb, mint a munkajövedelem adózása, és széles körben, évi 60 millió forint bevételig választható, akár például újságírók számára is, akár munkaviszony esetén. Ha nyugdíjasként adózna valaki, ennek mértéke már csak 9,5 százalék. Amióta szigorítottak a kata értékhatárán, sokan áttértek erre, nyilván azok, akiknek módjukban állt. Tízezres lehet azok száma, akik így adóznak Magyarországon. További előny, hogy „mellékállású” művészek is választhatják, tehát a feljogosító ‒ művészeti ‒ tevékenységből származó jövedelem ekhóban adózhat akkor is, ha az illető „civilben” más vállalkozásokban, más adóformákra kötelezett.

A második, szintén gyakori eset, ha egy művész részben külföldön szerez jövedelmet művészeti tevékenységből.

Ez lehet egy operaturné éppúgy, mint egy külföldi kiállítás vagy bármilyen előadókörút. A művészek helyzete itt is más, de a kettős adóztatás elkerülésére vonatkozó szabályok rájuk is vonatkoznak.

A művész, ha csak rövid ideig tartózkodik külföldön (általánosságban 183 napnál kevesebbet), akkor az vallja be és vonja le előre az adót, aki meghívta/fizeti a művészt, és további kötelezettség nincs. Ha ennél hosszabban, akkor viszont adóbevallást kell benyújtania, az adott ország szabályai szerint. Az, hogy ez jobb vagy rosszabb, mint az itthoni adókulcs, országonként, az USA-ban pedig államonként is változik. További kivétel, ha a fellépést/alkalmat állami vagy önkormányzati szerv rendezi, esetleg jótékonysági fellépésről van szó. Ilyen esetben csak Magyarországon kell adózni utána.

A további két eset már inkább a műkereskedelem, mint a művészeti tevékenység gondolatköre, de azért a kettő elég szorosan kötődik egymáshoz.

Az egyik fontos tudnivaló, hogy a műtárgyak vásárlásakor illetékfizetési kötelezettség keletkezik Magyarországon. Ha a teljes érték kisebb, mint 1 milliárd forint ‒ egyelőre csak ilyen példák vannak ‒ akkor ez az illeték 4 százalék, e felett pedig 2 százalék lenne.

A magyarok által külföldön, pl. aukciókon vásárolt tárgyak után nem kell illetéket fizetni itthon, viszont az eladás helyén jellemzően igen. Vagy a leütési ár eleve bruttó érték, vagy még rá kell számolni a változó mértékű illetéket. Ha az állam vásárol, speciális megállapodások jönnek létre, ilyenkor nincs adóadminisztráció, államközi megállapodások köttetnek.

Végül a negyedik tudnivaló a műkincs- és régiségkereskedők speciális áfaszabálya, az árrés szerinti szabályozás, amelyben a kereskedő a keletkező árrés után fizet áfát, összevont időszakra, a bevételei szerinti gyakorisággal - tette hozzá Karácsony Balázs.