A magyar kormányt számos kritika érte az elmúlt években amiatt, hogy nagyon magasak a munkabért terhelő adók és járulékok.

Az adóék vagyis az az arányszám, amely megmutatja, hogy a munkáltatók teljes bérköltségéből mennyi megy az államnak és mennyi marad a dolgozónál (nettó bér) az egyik legnagyobb az Európai Unióban, ráadásul a legnagyobb adóékkel jellemzően fejlettebb nyugat-európai országok rendelkeznek, ahol nagyobb vásárlóerővel és minden bizonnyal jobb minőségű közszolgáltatásokkal szolgálják ki a lakosságot.

Kapcsolódó

A Napi.hu pár hete írt arról, hogy korábban az szja, most pedig a szocho csökkentésének köszönhetően az adóék látványosan csökkenni kezdett. Korábban éveken át majdnem az 50 százalékát elvitte az állam egy dolgozó teljes bérköltségének, idén ez az arány 45 százalék.

Fontos, hogy az adóék számításánál nem teszünk különbséget a munkáltató és a munkavállaló által fizetendő közterhek között. Egy szja-csökkentés például változatlan bruttó bér mellett növekvő nettót eredményez, egy szocho-csökkentés viszont nem, az csak a munkaadó jóindulatán múlik.

Ha megvalósulnak a kormány hosszú távú bérmegállapodásában foglaltak, akkor pár év múlva alig több, mint 41 százalékos lehet az adóék, amely már közelíti az EU átlagát.

Magyarországon ugyanakkor az adórendszer nem tesz különbséget a kereseti szintek között, szemben a 2010 előtti gyakorlattal és más uniós tagállamokkal.

Ez pedig azt a meglepő helyzetet eredményezi, hogy

az átlagbér 67 százalékát keresők adóéke még jövőre is magasabb lesz mint 2005-2006-ban, még a válság előtt.

2005-ben a bruttó átlagbér 158 ezer forint volt, ennek a 67 százaléka közel 106 ezer forint. Akkor egy ilyen dolgozó a munkáltatónak 145 ezer forintjába került, amelyből 81,7 ezer volt a nettó bér. Az adóék 43,1 százalék. Ma az átlagbér mintegy bruttó 300 ezer forint, ennek a 67 százaléka 201 ezer. A 243 ezer forintos bérköltségből 133,7 ezer megy a dolgozó számlájára, vagyis az adóék 45 százalék.

Az átlagbért és az annál 67 százalékkal többet keresőknél természetesen nagy mértékben csökkent az arány.

Ez lényegében nem más, mint egy újabb bizonyítéka annak az ismert ténynek, hogy a magyar kormány az anyagi erőforrásokat inkább a jómódúak felé irányította és nem az volt a célja, hogy a szegényebbek munkaerőpiaci helyzetét - esetleg alacsonyabb bérterhekkel - könnyítse.

A 28 európai uniós ország átlagos adóéke (2017-es adat) az átlag 67 százalékát keresőknél közel 36,9 százalék, az átlagé 40,6, az átlag felettieknél pedig 44,5.

Az egyes országokat nézve is beszédes adatok jönnek ki. Magyarországon kívül Bulgáriában nem tesznek egyáltalán különbséget a kereseti szintek között, ott mindenkinek 33,6 százalék az adóék. Romániában van ugyan eltérés, de minimális: 37,9, 39,3 és 39,5 százalék a fizetés nagyságától függően. Lengyelországban sincs komoly differencia: 35 százalék a szegényeknél, 36,2 az átlagos keresetűeknél és 36,2 az átlag feletti fizetéssel bíróknál.

A fejlettebb országoknál sokkal nagyobb a differencia. Hollandiában 30,5, 37,5 és 42,1 az arány, Luxemburgban 29, 36,7, 44 százalék.

Más a helyzet a családosoknál

A fenti példák mind egy gyerektelen keresőre vonatkoztak a gyerekesek esetében természetesen egészen más a kép, köszönhetően a családi adókedvezménynek.

Itt egy olyan család adóékét néztük meg, ahol az egyik kereső az átlagbért, a másik pedig annak 67 százalékát keresni. Itt az adókedvezmény bevezetését követően nagy mértékben csökkent az adóék és hamarosan az Európai Unió átlaga alá eshet. 2017-ben még 37 százalék volt itthon, míg az EU-ban 34,5. Ha pedig bejön a kormány ígérete, akkor pár év múlva itthon 32,7 százalék lesz egy ilyen család adóéke.

Fontos, hogy az Európai Bizottság, - amelynek a statisztikáit használtuk - családi juttatást számítja, így nem csak az adókedvezményt, hanem a családi pótlékot is beleszámolja.

Mennyire is bőkezű a magyar családi adópolitika?

Ha azonban egy nagyon rossz helyzetű családot vizsgálunk, ahol két gyerek és csak egy kereső van, aki az átlagbér felét viszi haza, kibukik a magyar adópolitka egyik hibája.

2017-ben az átlagbér bruttó 297 ezer forint volt, ennek a fele 148 500 forint. Tavaly egy ilyen kereső a 30 ezer forintos adókedvezmény és a 26 600 forintos családi pótléknak köszönhetően úgy vitt haza 155 350 forintot, hogy a munkaadójának 183 400 forintjába került.

Ez alig több, mint 15 százalékos adóéket jelent, amely első hallásra nagyon kedvező, az Európai Unió 9,6 százalékos átlagánál azonban jóval magasabb.

Az egyes országokat nézve a szórás hatalmas és nem is feltétlenül a fejlett országokban a legalacsonyabb. Bár ez is relatív, mert például az, hogy a skandináv országokban az adóék 20 százaléknál is magasabb egészen más megvilágításba kerül, ha azt nézzük, hogy milyen a közszolgáltatások színvonala (ez azonban egy másik cikk témája).

Ami viszont külön érdekes, hogy több országban olyan bőkezű az állam az egy keresős szegény családokkal, hogy azok végül több pénzt visznek haza, mint amennyibe a munkaadójuknak került, így az adóék negatív.

Ebben a tekintetben Magyarország igencsak le van még maradva.