2016 óta folyamatosan csökkent az adófajták száma Magyarországon: az akkori 60-ról a 2021. év végére már 51-re sikerült leszorítani a különböző elvonások számát, de ez a tendencia 2022-ben már nem folytatódott, sőt, ennek pont az ellenkezőjét láthattuk: ismét közel hatvanra nőtt az adónemek száma – mutatta be a folyamatokat a Jalsovszky Ügyvédi Iroda.

Ráadásul – mint ahogyan az az alábbiakból kiderül – az 59-es szám egy visszafogott számítás eredménye, ami nem meglepő, ha mindezt a tágabb társadalmi, gazdasági fejlemények tükrében nézzük: nőtt a költségvetési hiány, magas az infláció, és túl vagyunk egy sajátos energiapiaci krízishelyzeten, amelyet egyszerre fémjelzett a különféle energiahordozók hiánya és az energiacégek extra méretű profitja.

A rendkívüli helyzetek láthatóan rendkívüli intézkedéseket igényeltek.

Kata: nincs és mégis van

Régen volt az adózás annyira a közbeszéd homlokterében, mint amikor a katát, vagyis a kisadózó vállalkozások tételes adóját (majdnem) eltörölték. Bár nézőpont kérdése, hogy ez az adó a fekete jövedelmeket fehérítette, vagy a szürkejövedelmeket növelte, a jogalkotó mégis inkább a trükközés melegágyának látta, és jobbnak gondolta erőteljesen korlátozni az alkalmazhatóságát.

Ugyanakkor a közkeletű vélekedéssel ellentétben a kata valójában nem szűnt meg, csak drasztikusan átalakult, és így immáron csak egy nagyon szűk kör élvezheti annak előnyeit. 

A különadó különadója nem új adó

Magyarországon a különadók rendszere immár jószerivel az adópolitika tradicionális eleme, a múlt évben pedig megismerhettünk egy új kifejezést, a pótadót, ami tulajdonképpen a különadó különadója. Ebbe a körbe került be a kiskereskedelmi pótadó és a biztosítási pótadó.

Ezeket tekinthetnénk akár teljesen új adónemeknek is, ám szakmai okokból ez mégsem indokolt, hiszen ezek az elvonások – bár részben új néven és új jogszabályban jelentek meg – mégis a már meglévő adóknak a mértékét növelték, mégpedig úgy, hogy nem változtattak sem az adótárgyon, sem az adóalanyon, sőt még az adóalapon sem. Emiatt ezek nem tekinthetők különálló adónemeknek, és így nem növelik tovább az adónemek egyébként is felduzzadt számát.

Az „igazi” különadók

Születtek azonban a múlt évben is „igazi” különadók, olyanok, amelyek eddig vagy egyáltalán nem léteztek, vagy amelyek régi adónemeket elevenítettek fel. Ilyen a hitelintézeti különadó, a kőolajtermék-előállító különadója, a KÁT/METÁR termelők különadója, a kiegyenlítői kapacitás nyújtását terhelő különadó és a gyógyszer gyártók különadója. De hogy fokozza a definíciós zavart, a kormányzat ilyen különadóként vezette be az (értékpapír-) tranzakciós illetéket és a távközlési pótadót is. Ez utóbbiak ugyanis már külön adónemeknek tekinthetők, mivel más az adóalapjuk (és részben az adótárgyuk is), mint a névadó rokonaiknak.

Meglódult a XVIII. kerületi önkormányzat fantáziája

A különadók között érdekes színfolt a tavaly bevezetett „légitársaságok hozzájárulása”, amely magán túlmutató jelentőségűvé vált. Míg az adó egyrészt a légitársaságok és a kormány közötti szópárbaj kereszttüzébe került, addig meglódította az egyik olyan budapesti önkormányzat fantáziáját is, amelynek területén részben a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér terül el. Vélhetően ugyanis ebből a különadóból merített ihletet, amikor egy olyan települési adót próbált bevezetni, amelynek szintén az utasforgalom képezi az alapját. Ez jelenleg ugyan még nem járt sikerrel, mert a Kúria egyelőre felfüggesztette az alkalmazhatóságát, de jól mutatja azt a közkeletű bölcsességet, miszerint kellő kreativitás mellett nagyon kevés olyan dolog van, amit ne lehetne megadóztatni.