Az EU egyik fontos gazdasági célkitűzése, hogy minden tagállamot magában foglaló valutaövezetté váljon, minden országban euró legyen a fizetőeszköz. A valutaövezetből származó gazdasági előnyök kibontakozásának egyik fontos feltétele, hogy a valutaövezetet alkotó országok összesített államháztartási (áht) egyenlege és államadóssága összhangban legyen az adott övezet hosszútávon fenntartható növekedési ütemével. Ezt jelenleg az úgynevezett maastrichti kritériumrendszer előírásával és a betartását szolgáló jogi eljárási mechanizmussal biztosítják.

A maastrichti követelmény rendszer egy része az összehangolási feladatnak úgy tesz eleget, hogy szabályozási kritériumokat állapít meg: 3 százalékpontban korlátozza a még elfogadható államháztartási deficit per GDP arányt, valamint hosszabb távon minden tagállammal 60 százalékpont alá szoríttatja le az áht bruttó adósságának a GDP-hez mért arányát. E számokat az EU induló helyzete és tartós növekedési képessége alapján határozták meg. A szabályok betartását az EU - irányító testületei a szakapparátusokon keresztül - figyelemmel kíséri, ha szükséges beavatkozik, szankcionál.

Az megelőző képességet erősítenék

A válság felborította a fenti értékeken és a korábbi eljáráson alapuló rendszert. Nem lehet egy merev számszerűségekre felépített, stabil helyzetben kialakult szisztémát fenntartani, ha a körülmények drámaian megváltoznak. További fogas kérdés, hogy vissza kell-e térni a korábbi számokhoz vagy sem, hiszen azok egy egészen más helyzethez kötődtek. Ugyanakkor feladni sem lehet, mert ez biztosítja a régió szintjén a megfelelő költségvetési pályát. Az EU gazdasági irányítói a rendszerük foglyává válva, a fő hibát abban látják, hogy a szabályokat a tagországok nem tartották be és a szabályszegőkkel szemben a szankciókat nem, vagy elnézően alkalmazták. Az eljárási mechanizmus nem volt megfelelő és kellő szigorral alkalmazott.

A fegyelmet a jelenleginél jóval szigorúbb szabályok mentén akarják kikényszeríteni. E szigorodási folyamatnak egy igen fontos eleme, hogy az egészségtelen költségvetési folyamatok kibontakozásának az elhárítására, megelőzésére sokkal nagyobb hangsúlyt kívánnak fektetni. Ennek következménye, hogy az EU szabályozási kritériumoktól való jövőbeli eltávolodást vagy a nem megfelelően gyors konvergálást szigorúbban büntetik és ezzel - a korábbi gyakorlattal szemben - élni kívánnak. Ez a törekvés teljesen logikus és érthető, hiszen ha bekövetkezik a túlköltekezés, akkor már csak kármentésről van szó. Jobb az ilyen helyzet kialakulását meggátolni. Nem a gyorsvonat után kell állítgatni a szemafort.

Ezen - elvileg helyes szabályozási filozófia - gyakorlati alkalmazhatósága megköveteli, hogy a jövőben teljesítendő kritérium meghatározásánál figyelembe vegyék a kritérium becslési hibáját is, és ennek alapján meghatározzák a becslésre alapozott kritérium mértékét.

A becslésre alapozott kritérium mértékének meghatározása

A legjobb fegyvernek is van találati pontossága, hibája, emiatt egy célkörbe találás a telitalálat. A célkör átmérőjét a fegyverek elfogadott találati pontatlansága a fegyver hibája indokolja. Ez esetünkben a becslés hibájával analóg. Az EU illetékes szakapparátusa által végzett becslés hibájával meg kell növelni a betartandó szabályozási kritérium értékét (célkört azaz célsávot kell húzni az elvárt kritérium köré): becslésre alapozott kritérium = szabályozási kritérium + becslési hiba.

Így elkerülhető, hogy egy tagállamot becslés alapján megbüntessenek és később derüljön ki, hogy a tényszámok tanúsága szerint a szabályozási kritériumot betartotta, valójában a büntetés alapját szolgáló becslést jellemző hiba miatt rótták ki a büntetést. A becslés - a fegyver - szokásos hibáját fizettetnék meg a vétlen tagállammal. Ez a hiba nem ellensúlyozható azzal, hogy a büntetés összegét az EU visszafizeti a vétlen tagországnak. A tényszám elkészültéig, a kárpótlás lehetőségéig évek telnek el és ezen évek alatt az ország nemzetközi megítélését a büntetés jelentősen rontaná, ami a büntetést meghaladó károkat okoz.

Ezen összefüggés miatt a becslésre alapozott kritérium mértéke függ a becslési körülményektől: mind a becsléshez felhasznált adatokat átfogó (elemzési időszak) stabilitásától, mind a becslési időtáv (periódus) hosszától, mivel ezek a tényezők hatással vannak a becslés pontosságára. Mind az elemzési időszak instabilitása, mind a becslési időtáv növekedése a hibát növeli. Háborgó tengeren és nagyobb távolságra még mesterlövészek és jó fegyverekkel is csak nagy találati pontatlansággal - nagy hibával - tudnak lőni.

Ebből következik, hogy a becslésre alapozott szankció esetén áht-egyenleg/GDP 3 százalékpontos határát úgy kell módosítani, hogy ehhez hozzá kell adni azt a hibahatárt, amellyel ezt az értéket az Európai Bizottság szakapparátusa becsülni tudja. Tehát tudnunk kell, hogy az EU milyen hibahatárokkal volt képes becsülni az áht-mutatót a különböző stabilitású időszakokra, eltérő (egy- és kétéves) becslési időtávokon.

Az EU előrejelzéseinek hibamértékei igen magasak

Megvizsgáltam, hogy az elmúlt években milyen találati pontosságot értek el az EU előrejelzései az államháztartási egyenleg/GDP esetében. Az EU szakapparátusa minden évben tavasszal és ősszel készít minden tagországról egy elemzést. A tavaszi elemzésben becslést ad az előző évi, az adott évi várható, és a következő évi teljesítményről. Az őszi elemzés annyiban tér el ettől, hogy már az előző évi teljesítmény-tényszám birtokában azt nem kell becsülni. Ugyanekkor az adott évre és következő év teljesítményére adott becslését kiegészíti egy további évre adott becsléssel. Például a 2008-at ötször becsülik, ez öt időtáv: 2006 ősszel (következő 2 naptári évre), 2007 tavasszal (következő 1 naptári évre) 2007 ősszel (következő 1 naptári évre) 2008 tavasszal (adott naptári évre) 2008 ősszel (adott naptári évre).

E számításoknál figyelembe veszi az országok terveit, melyeket rendszeresített formában bekér. Az EU szakapparátusát azonban az ország tervek nem kötik, ők a legjobb tudásuk szerint határozzák meg az adott országra becsülhető gazdasági pályát. Az Európai Bizottság honlapján 2002-től megtalálhatóak az általuk készített tanulmányok, ahol országonként szerepelnek a becsült - vizsgálatom alapjául szolgáló - adatok a már leírt időbeli elrendezésben.

A statisztikában a becslés hibáját úgy számoljuk, hogy a tényleges és a becsült értékek különbségeinek abszolút értékét átlagoljuk. Ezt a módszert alkalmaztam az EB 2002 és 2010 között készített becsléseire. A becslési hibát kiszámítottam a tavaszi és őszi előrejelzések különböző időtávú (adott évre valamint a következő 1 és 2 naptári évre készített) becsléseire. A becslési időtávok hibáit azért kell külön-külön meghatározni, mert a becslési időtáv növekedésével nő a hiba mértéke. E megbontások alapján adódott, hogy egy becslési időtávra 230-260 becslési értéket vetettem egybe a megfelelő tényszámokkal. A vizsgált esetek száma elég nagy ahhoz, hogy az eltérésekből számított átlagok jól jellemezzék a becslések hibáit. A válság miatt vélhetőleg megnőtt a becslés hibája, ezért a vizsgált (2002-2010) időszakot felbontottam a válság előtti (2002-2007) és válság utáni (2008-2009) időszakra. Ez azt jelentette, hogy a válság előtti időszakban 140-170 darab, a válság utáni évekre mintegy 90 darab eltérés átlaga határozta meg a becslési hibát. Mindkét esetben a darabszámok elég nagyok ahhoz, hogy a belőlük képzett átlagok még jól jellemezzék a becslési hibákat. A hiba mértékegysége százalékpont, mivel a hiba számítás alapját képező áht-egyenleg/GDP arányt is százalékpontban adják meg. (Például az EU deficit korlátja 3 százalékpont.)

 

Áht-egyenleg/GDP becslési hiba (százalékpont)
IdőszakAdott naptári évre vonatkozó éven belüliKövetkező egy naptári éves tervre vonatkozóKövetkező két naptári éves tervre vonatkozó

TavaszŐszTavaszŐszŐsz
2002-20071,10,91,61,31,7
2008-20101,80,93,42,94,2
2002-20101,40,92,41,92,8
Forrás: EB, saját számítás

 

A kapott becslési hibák megdöbbentően nagyok. Szakmai körökben az áht-egyenleg és GDP hányadosának százalékpontban mért 1 százalékpontos elmozdulását már jelentősnek tartják. Látható, hogy a hiba csak az ősszel, és csak az adott naptári évre készített számok esetében van 1 százalékpont alatt (0,9 százalékpont). Pedig ekkor már sok részinformációval rendelkeznek az adott évről, hiszen a féléves tényadatok már rendelkezésre állnak. A következő naptári évre tervezett adatok hibája igen magas, 1-3 százalékpont közé esik. Ha eltekintünk a válság alatti időszak magas hibáitól, akkor az ősszel, a következő naptári évre tervezett hiba plusz/mínusz 1,5-2,0 százalékra becsülhető. Ez alapján az egy éves előrejelzési távon a becslésre alapozott kritériumnak 4,5-5,0 százaléknak kellene lennie.

A nagy hibára nem lehet alapozni

Véleményem szerint az EB becslési hibáinak mértéke meggátolja, hogy rájuk előretekintő szabályozást, szankciókat alapozzanak. Az ősszel készített következő naptári évre vonatkozó uniós becsléseknek van a legnagyobb gazdasági hatása, hiszen ezekre alapozva javasol a Bizottság az Európai Tanácsnak az országok költségvetésével kapcsolatban végrehajtandó szankciót. A magas hiba miatt csak akkor lehet egy tagországot megalapozottan megbüntetni az áht-deficit/GDP elvárás túllépése miatt, ha az EU becslése szerint a becsült érték meghaladja a 4,5-5,0 százalékpontot.

A - hiba miatt - magas "becslésre alapozott kritérium" szint súlyos problémát jelent mind a szabályozás, mind az előzetes szankcionálás szempontjából. Például egy ősszel készített, egy naptári éves becslés 4,2 százalékpont becsült deficit esetén:

- ha a becslés értékével megegyezően alakul a tény (4,2 százalék), akkor az eltérés olyan nagy lesz a 3 százalékpontos szabályozási kritériumtól, hogy az - főként egy nagy tagország esetében - érdemben veszélyezteti az EU egészséges gazdasági növekedését, tehát már előzetesen szankcionálni kellene, viszont

- a becslés hibája miatt nem lehet kizárni a 3 százalékpontos szabályozási kritérium teljesülését sem, ezért helytelen az előzetes szankció alkalmazása.

Így tehát az EU becslései jelenleg - a becslési hiba mértéke miatt - alkalmatlanok arra, hogy biztosítsák a fő célt, hogy az uniós egyesített államháztartási pályája összhangban legyen a növekedési képességével, és ennek érdekében akkor lépjenek közbe, amikor ez még hatékonyan megtehető. Bármilyen logikus és érthető, hogy az EU szabályozás előretekintő és megelőző kíván lenni, nem tanácsos ezt tennie. Ha az EU nem akar megalapozatlanul súlyos károkat okozni az előzetes szankcionálással, mindaddig célszerűbb az események után kullognia, amíg az előrejelző képességében nem következik be érdemi javulás.

Náray László nyugdíjas közgazda, a PSZÁF volt elnökhelyettese, a Felügyeleti Tanács volt tagja