Az elmúlt két évben a tömeges elbocsátásokat rohamos toborzások követték, ugyanakkor a Covid-19 kihívásai mindenhol felszínre hozták a dolgozók alkalmazkodóképességét is, hiszen minden nehézség és sorsfordító kihívás ellenére beleálltak a küzdelembe, és mindvégig állták a sarat.

A hazai munkavállalókra is hatással voltak a pandémia, a home office és a bizonytalanság hónapjai. Az alkalmazásban álló magyarok 44 százaléka számolt be arról, hogy stresszesebbé váltak a mindennapjai a pandémia óta, és ez változtatásra sarkallja - mutat rá a Randstad Workmonitor 2021-es második felmérése.

Kapcsolódó

Hetven százalék nyilatkozott úgy, hogy világosabbá váltak személyes céljai, kicsivel több mint kétharmad számára pedig a szakmai céljai is jobban körvonalazódtak az elmúlt időszakban. A munkavállalók tudatosabbak többek között a rugalmasabb munkavégzés, a jobb fizetés és a versenyképességüket megőrző képzések tekintetében.

Magyarországon a megkérdezett dolgozók 76 százaléka szeretne nagyobb rugalmasságot karrierjében a járvány tapasztalatainak hatására, ugyanakkor a globális átlagtól (67 százalék) elmaradva, de így az alkalmazottak 55 százalék érzi magát felvértezve, hogy változásokat eszközöljön az életében az egészséges „work-life balance” érdekében.

Üzleti vezetők szerint ezek a trendek mind egy új norma kialakulásához vezetnek a munkaerőpiacon, hiszen a változást kereső munkavállalók ösztönzőleg hatnak a környezetükre is. Itthon összességében a megkérdezettek alig több mint háromnegyede elégedett eddigi karrierdöntéseivel, ami nemcsak a nemzetközi átlag (84 százalék) alatt van, de környező országokhoz képest is alacsony.

Kép: Randstad Workmonitor

Kiugróan magas – és úgy tűnik, ezen a járvány hosszú hónapjai sem változtattak – a bérezés és a juttatások szerepe a magyarok karrierdöntései során, és ez minden bizonnyal abban is szerepet játszik ahogyan eddigi karrierútjukat értékelik. Világelsőként, nálunk a megkérdezettek 84 százaléka nyilatkozott úgy, hogy a kompenzáció mértéke a legfontosabb szempont a tényezők között egy állásajánlat értékelésekor. Bár mindenhol ez a tényező vezet, sehol sem annyira kiugróan, mint nálunk, hiszen globális súlya mindössze 58 százalék.

Az, hogy a közép-kelet-európai piacok válaszai húzzák fel a nemzetközi átlagot, utalhat a régiós bérek vásárlóerejének csökkenésére vagy akár európai összehasonlításban relatív alacsony színvonalára is. A vállalatok számára jelzésértékű lehet, hogy ez a kedvező hangulat bérfejlesztés nélkül valószínűleg nem maradhat tartós.

„Most, hogy a munkaerőnek világosabb elképzelése vannak a szakmai célkitűzéseiről, a szervezeteknek teljesen átláthatóan kell kommunikálniuk a teljes juttatási csomagról, hogy előnyt biztosítsanak a legképzettebb munkaerő bevonzásához és megtartásához” – mondta Baja Sándor, a Randstad Hungary ügyvezetője.

Kép: Randstad Workmonitor

A bérekkel kapcsolatos dolgozói vélekedéseket tovább árnyalja, hogy míg világviszonylatban 40 százalék azok aránya, akiket előléptettek az elmúlt időszakban és az összes megkérdezett 18 százaléka a nagyobb felelősség mellé béremelést is kiérdemelt, addig itthon a dolgozók 75 százaléka nem lépett előre a ranglétrán, illetve mindössze csak minden tizedik hazai válaszadó kapott az előléptetéssel együtt azonnali – tehát nemcsak beígért – béremelést.

A bérek mellett fontos megemlíteni azokat a további szempontokat, amelyek a hazai munkavállalókat befolyásolják karrierdöntések során. A magyarok a rugalmasságot (50 százalék) is jóval a világátlag (39 százalék) feletti súllyal veszik latba, lényeges a biztonságos munkakörnyezet (48 százalék) is, és értékelik, ha egy figyelmes és tiszteletreméltó munkaadónak dolgozhatnak (45 százalék). Mivel sokan számoltak be a stressz-szint emelkedéséről, érthető, hogy 39 százalék számára szempont, hogy kezelhető mértékű legyen a munkahelyi stressz.

A piacképes készségek útvesztőjében

Az, hogy ki hogyan értékeli a saját fizetését, szoros összefüggésben áll a munkaerőpiaci pozíciójáról alkotott képpel – a pandémia hatására átrendeződött a kulcsfontosságú készségek térképe is. A megkérdezett hazai munkavállalók közül a világpiacival közel azonos léptékben 56 százalék állítja – 15 százalék pedig kifejezetten így véli –, hogy azért keres új munkahelyet, mert nincs a képességeihez mérten megfizetve.
A globális átlagnál (33 százalék) kevesebben, mindössze a megkérdezettek 21 százaléka szerint értékelődtek fel a kompetenciái a világjárvány hatására, háromnegyedük szerint nem változott a pozíciójuk. Ezt a kedvezőtlen tendenciát közvetlen tapasztalataik is alátámaszthatják, hiszen az elmúlt évben – szemben a globális 17 százalékos értékkel – itthon csak a dolgozók alig 12 százalékának nőtt a jövedelemszerzési képessége. A jövedelmezőség átlag feletti romlásáról a munkaerőpiacon kevéssé előnyös pozícióban lévő legidősebbek (18 százalék) és a pályájuk elején álló, kevesebb tapasztalattal bíró legfiatalabbak (20 százalék) számoltak be.
A Randstad Sourceright által októberben készített jelentés kimutatta, hogy az IT területen hasznosítható képességek és ismeretek a legkeresettebbek világszerte, és ezek közül több esetében is a lista középmezőnyében vagy alsó harmadában kapott helyet Magyarország a piacképes jelöltek számát tekintve. A cloud computing, a VR/AR, a mesterséges intelligencia (AI), robotikus programozás, kiberbiztonság mind-mind kihívásokat jelentenek, de például az egyre fontosabb blockchain technológia terén a 27 vizsgált ország közül utolsók vagyunk az egy hirdetésre jutó jelöltek arányában.

A felmérés globális adatai azt mutatják, hogy a válaszadók rekordmagas aránya, 36 százaléka váltott munkahelyet az elmúlt egy évben. Ez a legmagasabb adat, amióta a Randstad a Workmonitor kutatás keretében vizsgálja a mobilitási adatokat.

A globális trendhez hasonlóan itthon is a mobilitás további növekedésére számíthatunk a következő időszakban. A 2021 tavaszi mélypont után ismét emelkedett azok száma – 23 százalékra –, akik az elmúlt fél évben váltottak munkaadót, igaz, a jelöltorientált piac csúcsán, 2019 legvégén 25 százalék volt ez az érték Magyarországon.

A hazai dolgozók növekvő magabiztosságát jelzi, hogy mindössze 6 százalék fél erősen munkahelye elvesztésétől: 2020-ban 11 százalék volt ez az érték. Nagyobb arányban tartanak ettől a nők, különösen igaz ez közülük a 45 évnél idősebbekre (13 százalék), de a legfiatalabb korosztályban is minden tizedik dolgozót az átlagnál jobban foglalkoztat a kérdés.

60 százalékon áll azok aránya, akik valami mást csinálnának, mint eddig, 12 százalék pedig jelenlegi munkaadójával is elégedetlen. A világátlagnál tíz százalékponttal kevesebben, mindössze az alkalmazottak 28 százaléka elégedett olyannyira jelenlegi helyzetével, hogy nem váltana foglalkoztatót, 45 százalék viszont kimondottan nyitott erre. Az alkalmazottak mintegy tizede el is kezdett nézelődni az ajánlatok között, 6 százalék pedig aktív pályázónak mondható.