Az alacsony kamatok időszakában, ami jó pár évig eltartott, nem sokakat zavart, ha felgyűlt a pénz a folyószámláján. Aztán megjelent a szupernek nevezett államkötvény, amely jóval az akkor infláció és egyúttal a piaci 5 éves állampapírhozam fölötti hozamot kínált a maga 4,95 százalékával a teljes lejáratra.

Az első terelés

Az állam úgy gondolta, hogy egy kis többletkamatért, ami a költségvetést terheli, átcsatornázza a lakossági pénzeket az állampapírba, egyúttal a lakosság majd költi a kamatot, növelve a GDP-t. Ez már megmozgathatott folyószámlákon lévő pénzeket, de közben nagy ütemben zajlott egy másik folyamat, ami viszont alaposan meghizlalta a folyószámlákat.

Párnacihából folyószámlára

Az elmúlt néhány évben Magyarországon is igen nagy mértékben felgyorsult az elektronikus fizetésre való átállás, a készpénz visszaszorulása. Aki addig a párnacihában tartotta a pénzét, azt elköltötte, és hagyta, hogy jövedelme folyószámlán gyűljön, esetleg befizette a készpénzt. A folyószámlákon lévő pénzmennyiség értelemszerűen megnövekedett, ráadásul kényelmi okokból a legtöbben szeretnek rajta többet tartani a havi fogyasztás összegénél, hogy nagyobb vagy váratlan kiadásnál ne kelljen más megtakarításhoz nyúlni, elkerülni a leürülő számla okozta kellemetlenséget.

Ez nominálisan óriási emelkedést jelenthetett a folyószámlapénzek összegében, ráadásul nincs az a kamat, amiért ezt a kellemetlen helyzetet szívesen vállaljuk, hacsak nem olyan befektetésünk van, ami alig kényelmetlenebb a folyószámlánál: legalább hétköznapokon hozzáférhetünk és veszteség sem ér ezáltal. Ezek a pénzpiaci alapnak megfelelő befektetési formák, más megközelítésben likvid alapok, melyek vonzereje növekedett is, amint emelkedésnek indultak a kamatok.

Az állam belehúzott

Az kormány azonban a közelmúltban hirtelen úgy döntött, hogy menjen csak minél több lakossági pénz állampapírba: ne álljon bankszámlán és nem is menjen sok másféle befektetésbe: azokat gyorsan megterhelték a 15 százalékos kamatadó mellett a 13 százalékos szociális hozzájárulási adóval, miközben az állampapírok hozamát semmilyen elvonás nem terheli. Ráadásul a bankoknak még kötelezően meg is kell dorgálni ügyfeleiket, hogy nem állampapírt tartottak: számszerűsítve, hogy mennyivel rosszabbul jártak. 

Nos, a kampánynak és az adóemelésnek nyilván meglett a hatása, ráadásul hol van már a szuperállampapír: a gyorsan csökkenő infláció mellett még július végéig majdnem két éven át igen magas kamatot fizető inflációkötvényt lehetett vásárolni (augusztustól ez már csak 1 év és 4 hónap a januári kamatfizetés miatt). Biztos sokan a folyószámlájukon lévő, az indokoltnál lényegesen magasabb összeget is befektették, így érdemi állománycsökkenés következhetett be.

A reálbércsökkenés is bezavart

Emellett az utolsó egy évben még egy tényező csökkenthette már az állományt: a közelmúltig valóban heves áremelkedési ütem, amely a jövedelmek vásárlóértékét legalábbis átmenetileg megtépázta, így a folyószámlára beérkező havi bevételeknél jóval gyorsabban nőhettek a kiadások, pár hónap alatt már érdemben csökkentve az állományt.

Hogy más okból történt-e nagyobb pénzmozgatás a folyószámlákról, azt nem tudjuk, de most meglepőnek tűnik a bankoknak küldött figyelmeztetés a likviditási szabályok fokozott betartására. Hirtelen úgy tűnik, mintha a bankokban folyószámlán vagy likvid eszközökben lévő pénz már nem is lenne olyan sok.

A likviditási ráta

A közleményben említett likviditási ráta, melynek 140 százalék fölött kell lenni, azt jelenti, hogy a bank igen likvid eszközökben tartott állománya legalább a 140 százaléka legyen a 30 nap alatt az ilyen eszközökből a betétesek által a következő 30 napban várhatóan kivont összegekből. A mostani figyelmeztetés logikusan gondolkodva arra utal, hogy hirtelen nagy lehet a likvid eszközökből való kiáramlás, erre pedig nehéz más magyarázatot találni, mint hogy túl jól sikerült az hirtelen kivetett adóval és erős kampánnyal megtámogatott állampapírba terelés.

Kell-e félni?

Attól tartani, hogy a bankokban az indokoltnál alacsonyabb lesz a likviditás, semmiképp nem kell, több ok miatt sem. Az egyik, hogy a 140 százalék a Bázel 3-as szabályozás eredménye, a 2008-as válság előttihez képest szigorú érték, melynek célja, hogy válságállók legyen a bankok. Így akkora a likvid állományuk, hogy még nagy pénzkivonás esetén is van bőven idő arra, hogy szükség esetén a jegybankokhoz forduljanak többletlikviditásért, így kizárható legyen a banki fizetésképtelenség, vagy rendezetlen bankbedőlés.

A jegybankok amúgy is nagyon ügyelnek erre: ez látszott az idei amerikai bankcsődöknél vagy a Credit Suisse esetében: ha kellett, éjjel vagy hétvégén találtak olyan megoldást, hogy már a következő banknyitásig megnyugodjanak mind a betétesek, mind a piacok. Ez a továbbiakban is így lesz, és nálunk is kizárt, hogy bajba kerüljenek a bankok amiatt, hogy hirtelen állampapírba áramlik a pénz. Ráadásul, amilyen gyorsan meghozta az állam az állampapírba terelő szabályokat, olyan gyorsan módosíthat is rajtuk.