A magyar kormány árpolitikája fenntartja az olcsó áram- és gázárak illúzióját a lakosság számára, a hazai fogyasztók el vannak zárva a valós piaci folyamatoktól - írja a Telexen megjelent elemzésében Gyurcsik Attila, az Accorde Alapkezelő Zrt. vezérigazgatója. Az áramszámla jelentős része az áfa, a másik fele pedig az áram szállítási díja. Így nettó módon a fogyasztó nagyságrendileg 12 forintot fizet egy kWh áramért. Azaz egy mWh-ért 12 ezer forintot, ami nagyságrendileg 34 euró.

A gond az, hogy a régiós áramárakat meghatározó német áramtőzsdén a napokban új csúcsra emelkedő áramár a 81 eurót is meghaladta. Ez az emelkedés nem jelentene két és félszeres emelkedést az áramszámlák esetén, ha a háztartásoknak ki kellene fizetniük a tőzsdei áramárat, mivel a rendszerhasználati díjnak nem kell feltétlen emelkednie. Minden egyéb változatlansága mellett, ha a fenti áramárat egyszer csak ki kellene fizetni, akkor egy 300 kWh-s havi fogyasztás esetén a nagyságrendileg 10 800 forintos havi számla 6 380 forinttal, azaz 59 százalékkal emelkedne, havi 17 180 forintra.

Kapcsolódó

Ugyanakkor a megújuló energiák megnövekedett szerepe a termelésben nagy terhet ró a hálózatok üzemeltetőire, így előbb-utóbb a rendszerhasználati díjakon is nagyot kellene emelni. Magyarország nem önellátó sem gáz, sem áramtermelés terén. Az olcsóság illúziója ideig-óráig fenntartható azáltal, hogy a paksi atomerőmű jóval piaci ár alatt adja az áramot a lakosságnak.

Ettől nem lesz veszteséges, mert az atomerőműveknek alacsony a változó költsége, ellenben nagyon sokba kerül megépíteni őket. A magyar politika évtizedek óta nem fizetteti ki ennek az avulásnak a valós költségét, így ezt az adófizetőknek kell majd állniuk például azzal, ha Paks II. megépítésével pótolják a kiöregedő Paks I. erőművet. Az új atomerőmű építése 90 euró körüli áramárakon reális. Ez sem jön ki a lakosság által most fizetett 34 euróból.