A magyar villamos energetika legsötétebb óráját jelenleg a 18-19 óra közötti sávban lehet megtalálni, amikor a hazai áramhálózati rendszer a fogyasztást tekintve a napi csúcsára ér, a termelésben viszont éppen a legmélyebb szintre esik. Utóbbira lehetne, és szokott az a válasz születni magyarázatként, hogy éppen akkor esik vissza a legnagyobb mértékben és tempóban a magyarországi napelemes termelés, de valójában nem ez, hanem a konvencionális erőművek elhanyagolt állapota idézi ezt elő.
Az áramtermelő erőművek hibáit, karbantartási és javítási idejét is naplózó Insider Information portál oldalára az utóbbi napokban - többek között - a következő bejegyzések kerültek: Mátrai Erőmű III-as, IV-es (ráadásul több alkalommal és több tételben is), majd az V-ös blokkja kiesik a termelésből „kapacitásváltozás miatt”. A hétfő délelőttől kedd reggelig tartó teljes leállás, majd az azóta csak egy blokkal termelés okáról bővebb tájékoztatást az MVM és a visontai erőművállalat sem közölt. A nyáron elvégzett nagykarbantartások és a kormány termelésnövelést is előíró határozataira adott próbálkozások mellett az azonban valószínűtlen, hogy a leállás tervezett lett volna.
A lignitet égető Mátrai Erőmű egy kiszolgált, a leállítására váró áramtermelő egység volt a magyar áramtermelésben azelőtt, hogy az állam megvásárolta volna. Ezt követően a kormány megbízásából egy nagyívű jövőképet is bemutatott, sőt, a kabinet pedig 2-300 milliárd forintos átalakítási terveket is bejelentett. Azonban az infrastruktúra valójában csak papíron létezik már 950 MW méretű nagyerőművként, mert az öt visontai blokkokból legfeljebb kettő, összesen 450 MW körüli teljesítmény érhető el és szorítható ki belőle.
Az energiaválságra reagáló kormányzati lépések ugyan a 2+1 tartalék blokkos működésből 4 blokkos termelésre szólították fel az erőművet, de a jelek szerint ez az igyekezet ellenére sem kivitelezhető, nyáron volt, hogy úgy állt le a rendszer, hogy az senkinek fel sem tűnt.
A helyzet annyiban változott szeptemberre, hogy az erőmű eddig biztosnak nevezhető III-as, IV-es és V-ös blokkjai is sűrűbben állnak le. A Mátrai Erőmű feltámasztásáról szóló kormányzati tervek (kapacitásnövelés, több lignit bányászata stb.) jelenleg csak vágyálomnak tűnnek. A kormány ráadásul egy hete már arra utasította az illetékes minisztert és az energiahivatal elnökét, hogy vizsgálják meg: 2029-ig kitolható-e az erőmű működése; de ez is inkább gondolatkísérletnek tűnik, mint valós opciónak.
Paks-1: csúszik tovább
A paksi atomerőműben a napokban véget kellett volna érnie a Paks-1-es blokk augusztus eleje óta tartó, üzemanyagcseréjével egybekötött nagyjavításának, amelyet az előző hónap végéig terveztek befejezni. Később az erőmű jelezte, hogy szeptember végégig kitolják a visszaindítási határidőt.
Amit a jelek szerint szintén nem sikerült tartani, mivel a bennfentes energetika információk oldalon most az olvasható, hogy szeptember végén nem, csak egy héttel később, október 4-én és 5-én állnak vissza a gépek a termelésbe. Ez éppen az a minta, amiről a Napi. hu tavaly decemberben is, de idén augusztusban is írt: az öreg atomerőművi bvlokkoknál egyre általánosabb jellemző a random meghibásodás. Ez történik éppen most Svédországban és Franciaországban is, és ez alól nem kivétel a paksi egység sem. Ahol az már-már rendszeressé vált, hogy a tervezett javítás után nem tudnak időben termelésbe állni a rendszerek, mert mindig újabb és újabb hibák, karbantartandó részek gátolják meg ebben.
Azt is megírtuk, hogy mindez miért és hogyan teszi nehézzé és kockázatossá az öregedő erőművek tervezett és leginkább a politikusok által erőltetett üzemidő-hosszabbítását - nem csak Magyarországon, hanem az egész globális nukleáris iparban.
Mélyülő barázdák
Az, ami most a magyar áramtermelői és fogyasztói ábrán látszik, nem új jelenség. Ahogyan arról júliusban írtunk, a Mátrai Erőmű és Paks leállásai már szinte megkövetelik, hogy a magyar energiatermelési terveket újrafogalmazzák. Sőt bizonyos értelemben ugyanezt fogalmazta meg kedden, a siófoki gázkonferencián Palkovics László miniszter is, aki szerint újra kell vizsgálni a magyar energiastratégiát.
Azonban az ipari és technológiai tárca vezetője kitart a Paks+Mátra energetikai alapvetés mellett: álláspontja szerint 20 évvel meg kellene hosszabbítani a Paks I. üzemidejét, és Visontán is 25 százalékos teljesítménynövelést érne el 2025-ig. Fontos különbség azonban, hogy a Mátrai Erőművet tiszta zöldenergiára állítanák át, ami ellentétes a korábbi tervekkel. Utóbbi viszont nem összeegyeztethető sem a kormányzatilag 2029 végéig kitolandó lignithaszánlattal, sem az ide tervezett gázerőmű tervével.
Mindez azonban csak a felvezetés ahhoz, hogy érthető legyen, mi is a baj, ami ismét láthatóvá vált a magyar villamos energia rendszerben. Az alábbi ábrán az látszik, hogy hétfőn délelőtt leállt a már eleve csak egy blokkal (230 MW) termelő Mátrai Erőmű (pirossal jelölve) és másnap, kedden reggeltől délig ugyan visszaállt egy egység ismét, de az a fentebb már említett 450 MW-nak sincs a közelében.
Az ábrán az is látszik, hogy Paks (kékkel jelölve) stabilan termel, de a 2000 MW helyett csak 1500 MW-on. Mindezek azért jelentenek problémát, mert a lila a fogyasztási igény kielégytéséhez szükséges importáram nagyságát és változását mutatja az elmúlt napokban. És mint látható, a külföldről vásárolt áram esetében a mérték már akkora, ami a korábban, szakértő által megfogalmazott, „alapélménynek számít a nagyfokú import állandó jelenléte” tételnél is súlyosabb pillanatképet mutat.
Az import nagyarányú jelenéte a villamos energia mixben alapvetően két dolgot jelent: azt, hogy olcsóbb kintről behozni az áramot, mint bent megtermelni, illetve hogy a belföldi termelés nem képes az igényeket saját maga kielégíteni. Az 50 százalék körül táncoló, ismétlődően előforduló importarány mindkét scenárióra nézve problémát jelez.
Mennyire súlyos a helyzet?
Ahhoz, hogy érzékeltetni lehessen, mekkora a baj, idézzünk vissza egy olyan, látszólag hasonló helyzetet, amelyet már a kormányzati oldalon is annak láttak. Ha az ukrán háborút és az energiaválságot is ki akarjuk venni ebből a képből, akkor sem kell messzire menni: a Magyar Nemzet 2022. január végén írta meg az áramfogyasztási csúcsdöntés margójára, hogy a túl nagy importarány és importmennyiség (ellátás)biztonsági kockázatot jelent.
A napilap akkor azt írta, hogy „az első komolyabb téli hideg alkalmával máris megdőlt a hazai áramfogyasztás, vagyis az abszolút rendszerterhelés csúcsa”, ám a lap által idézett forrás szerint nem az az igazi gond, hogy a rekord 7396 MW-ra módosult, hanem az, hogy ebből 2851 MW villamos energiát külföldről kellett beszerezni. „Magyarország már most is nagyon kiszolgáltatott helyzetben van” – közölte a lap akkor, és azzal magyarázta mindezt, hogy az importlehetőségek szűkülő tendenciát mutatnak, mivel Európában általános tendencia, hogy nő a fogyasztói igény.
Ehhez képest ezen a héten hétfőn az import aránya a 3200 MW szintet közelítette és kedden is elérte a 3000 MW-ot. Azt érdemes kiemelni, hogy ez nem egy egésznapos érték [a Mavir Zrt. ábrája a 15 perces adatrögzítésből generálódik – a szerk.], de így is jelentős kiadást jelent. Önmagában nem az a probléma, hogy 6000 MW körül van a napi a fogyasztási plafon, de az igen, hogy a 28-30 százalékos, évek óta eleve magasnak gondolt import aránya megközelítette, sőt: meghaladta olykor az 50 százalékot is.
Igen, ennyire súlyos
Nem a százalékos aránnyal van csak probléma, hanem azzal is, hogy a magyar villamosenergia-rendszer belső termelésű helytállása éppen akkor nincs, amikor a leginkább szükség lenne rá. Ahogyan az ábrán is látszik, hétfőn és kedden is 18 óra után ugrott meg a legjobban a fogyasztási igény. A lila tüske 18-19 óra között a legnagyobb – pont akkor, amikor a legdrágább az áram.
A HUPX áramkereskedelmi adatai szerint ebben az idősávban a súlyozott piaci átlagár 532,19 euró megawattóránkánt (MWh), vagyis ennyiért lehet ebben az egy órában áramhoz jutni. Mindebből az utóbbi napokban 3000 MW-ot a magyar áramhálózat kénytelen-kelletlen megvásárolt, mivel belső forrásból ezt nem tudta megtermelni. Mindezt egy elméleti számítási példába helyezve a következőket kapjuk (415 forintos euróval számoltan): 532,19 x 3000 x 415. Ez több mint 662 millió forintra jön ki, arra az egy órára. Hangsúlyozandó, hogy ez nem a teljes áramigény számlája, hanem csak az importté abban az egy órában.
A helyzetünk akkor sem sokkal kedvezőbb, ha nem az eddig kiugrónak tűnő hétfőt és keddet, hanem az elmúlt egy hetet nézzük meg. Akkor így néz ki a termelési-import arány:
Az adatokból az látszik, hogy szeptember végén a Mátrai Erőmű próbálkozik, próbálkozik, Paks pedig 3/4-es tempóban "vonul". Ezzel együtt, ahogyan egy, a magyar villamos energiában felsőszinten járatos forrás fogalmazott:
a termelőeszközök nincsenek olyan állapotban, ahogy azt a kormány látni szeretné.
A rideg műszaki valóság azt mutatja, hogy a rendszerben ezek az eszközök nem teszik hosszabb távon fenntarthatóvá a működést a jelenlegi állapotukban. Ha hidegebb lesz, akkor a helyzet ennél is rosszabb lehet; a közeledő télre azonban ezen a felálláson már lényegében semmit nem lehet javítani.