Egy ásványvizet termelő és palackozó céget úgy vizsgált a fogyasztóvédelmi hatóság, hogy mintát vett a szénsavas és a szénsavmentes vízből is. Magával vitt 6-6 palackot, míg a másik 6-6 palackot - lepecsételve - az üzemben hagyta. Az elvitt mintákból megállapította, hogy azok coliform mikroorganizmusokat tartalmaznak. Ezért - a fellebbezésre tekintet nélkül - megtiltotta a vizek forgalmazását, a kereskedőknél lévőket pedig vissza kellett hívni. Azért volt ilyen szigorú a határozat, mert a coliform veszélyes az emberek egészségére. Az elsőfokon eljárt hatóság a határozatát felterjesztette a másodfokú hatóságnak, amely az adatokat a honlapján közzé tette, sőt az MTI-t is értesítette.

A gyártó a nála hagyott mintákból elküldött 3-3 palackkal egy másik laboratóriumba, de az nem talált azokban coliform mikroorganizmusokat. Közben fellebbezett is és a másodfokú hatóság új eljárásra utasította az elsőfokú hatóságot. A vége az lett, hogy megszűnt a gyártó elleni eljárás, mire az 625 millió forint kártérítésért beperelte a két hatóságot. Azzal indokolta a keresetét, hogy a kereskedő partnerei - a széles nyilvánosság miatt, hosszabb ideig  - nem rendeltek vizet tőle és ebből kára származott.

Elsőre sikerült, másodjára már nem

Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletet hozott, vagyis a hatóságok felelősségét megállapította, de a kártérítés összegének megállapítását későbbre halasztotta. Az ítélet szerint az első fokon eljárt hatóság azért felelős, mivel - a jogszabályi feltételek hiányában - fellebbezésre tekintet nélkül nyilvánította a határozatát előzetesen végrehajthatónak. A másodfokú hatóság pedig azért felel, mivel törvényi felhatalmazás hiányában hozta nyilvánosságra az elsőfokú hatóság által meghozott és törvénysértően, előzetesen végrehajthatónak nyilvánított határozatot. Ezzel pedig kárt okozott a cégnek.

Ez eddig nagyon logikusnak tűnik, de a két hatóság fellebbezett és a másodfokú bíróság úgy vélte, hogy nem felelnek az ásványvíz gyártó káráért. A közigazgatósági hatóság - a jogellenesség hiánya miatt - kimentheti magát a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a károkozásra vezető magatartás kifejezett jogszabályi rendelkezésen alapul. Igaz, hogy ebben az esetben a hatóságok megsértették a jogi előírásokat, de a vonatkozó jogszabályi rendelkezések megsértése nem vonja maga után feltétlenül a felróhatóság megállapítását, mert az adott helyzetben elvárható eljárás mellett is bekövetkezhet jogszabálysértés.

A jogerős ítélet indokolása rögzítette azt a bírói gyakorlatot is, amely szerint önmagában az, hogy a közigazgatási szerv helytelenül alkalmazta, vagy elmulasztotta alkalmazni a jogszabályokat, önmagában még nem elegendő a kártérítési felelősség megállapításához. Akkor állapítható meg ilyen esetben jogsértés, ha a jogszabály teljesen nyilvánvaló és egyértelmű, nem ad lehetőséget a tények mérlegelésére. A jogerős ítélet indoklása szerint ebben az esetben sok ember egészségéről volt szó, akik hasmenést kaphattak a coliformtól, ezért a hatóságok helyesen jártak el. Nem állt fent törvényi tilalom a jogsértés nyilvánosságra hozatalára sem.

A gyártó felülvizsgálatot kért a Kúriától, de az helyben hagyta a másodfokú, jogerős ítéletet. Az indoklás kiemelte, hogy az állandó bírói gyakorlat értelmében a közigazgatási jogkörben okozott kár akkor állapítható meg érdemben, ha a közigazgatási szerv eljárása során nem pusztán mérlegelési hiba történik, hanem kifejezetten súlyos jogalkalmazási vagy jogértelmezési hiba, tévedés következik be. Miután ez itt nem történt meg, a gyártó maga viseli a kárát.