Egy jól átgondolt Alföld-stratégiára, amely mellett a mai csapadékmennyiség akár 50-60 százalékával is képesek vagyunk optimális gazdálkodást folytatni az Alföldön - mondta a 24.hu-nak Gyuricza Csaba professzorral, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) rektorával, a Növénytermesztési-tudományok Intézet vezetője.

A génbanknak van egy valóban bankhoz hasonló formája is, egy állandó hőmérsékletet biztosító speciális raktár: itt magokat tartanak katalogizálva, csíraképes állapotban. Ezekből aztán szükség esetén új, az adott elvárásoknak jobban megfelelő növényeket lehet létrehozni, ami azért nem megy egyik napról a másikra. Például egy-egy teljesen új búzafajta kinemesítése átlagosan 10 évet vesz igénybe.

Vannak szárazságtűrő fajták

Persze nem a nulláról kell kezdeni, régóta folyik a munka: szárazságtűrő fajok és fajták nemesítésében meglehetősen jól állunk nemzetközi szinten is. A MATE génbankja Európa egyik legnagyobb és legjelentősebb ilyen intézete, jó alapot jelent a munkához, a kialakuló hazai klimatikus viszonyok pedig arra figyelmeztetnek, hogy ezzel kiemelten kell foglalkozni.

Ha ezt gyorsan tesszük, az hatalmas versenyelőny, ha viszont csak fél gőzzel, az hatalmas kiesés lesz akár már a következő 5-10 év termésátlagainak vonatkozásában is.

Több húron kell játszani

Hosszabb távon önmagában a fajtaválasztás csak részsiker, az egész technológiai rendszer átalakítására van szükség a talajműveléstől a növényvédelemig. A talaj ugyanis mindennek a kulcsa: ha képes megtartani a vizet, akkor a növények kisebb károsodással vészelhetik át a csapadékhiányos időszakokat. De ha nem, akkor nincs az a szárazságtűrő fajta, amelyik víz nélkül is életben marad.

A klímát nem tudjuk befolyásolni, de az Alföldet érő évi 400-500 milliméternyi csapadék nem is kevés, nézzünk szét a világban, nálunk szárazabb viszonyok között is lehet eredményes növénytermesztést folytatni. Ha a jelenlegi mennyiséget a talajban tudjuk tartani, elkerülhetjük, illetve mérsékelhetjük a komoly aszálykárokat

Előre a múltba

Gyuricza Csaba szerint is elkerülhetetlen az alföldi vizek természetes állapotának legalább részleges visszaállítása. Az esők, áradások medencékben, mélyedésekben, folyókanyarulatokban, ártereken, csatornákban visszatartott vize lehet képes olyan szintre „visszaemelni” a talajvizet, ami megfelelő talajhasználattal, szárazságtűrő fajták alkalmazásával már elegendő lehet a súlyos aszályok kivédésére – ehhez azonban sürgető szükség van a vízmegtartó képességünk drasztikus fejlesztésére.