Addig fajulhat a vita, hogy a Facebook lekapcsolásával zsaroljanak Magyarországon is

- ezzel a magyarázattal vezette fel Varga Judit igazságügyi miniszter, hogy a magyar kormány a Lex Facebook nevű szabályozást dolgozza ki, ami az ígéretek szerint meghatározná, hogy milyen módon törölhetnek a közösségi oldalak felhasználókat, vagy azok bejegyzéseit, milyen szempontok szerint kell biztosítaniuk a szabad véleménynyilvánítás alkotmányos jogát, mikortól tekinthető valami cenzúrának.

A jövőbeli szabályozás részletei egyelőre nem ismertek, de a magyar kormány nem az első, amelyik nekifut a kérdésnek - már az Európai Unió szervei is próbálják kidolgozni ezt a keretrendszert -, másrészt nem is ez az első csatájuk a nagy techcégekkel, és nem is valószínű, hogy ez könnyű menet lenne. Az Egyesült Államokban 2016. óta nem tudták ezt a kérdést megnyugtatóan kezelni, miközben piaci oldalról komoly nyomás volt a platformokon - népszerűsége miatt ott a Twitteren is -, hogy vegyék fel a harcot az álhírekkel szemben, ne ismétlődhessen meg, hogy orosz trollfarmok rondítanak bele az amerikai demokratikus folyamatokba, miközben ott a szólásszabadság olyan axióma, mint a Közel-Keleten az iszlám tanainak tiszteletben tartása.

Mégis a 2020-as választásokra úgy futottak neki az Egyesült Államokban a platformok, hogy folyamatosan jelölték, hogy ha egy jelölt valótlan állításokat tesz, de a megbízhatatlan hírforrásokat is jelezték, ha azokat megosztották, hovatovább Donald Trump elnök egyes bejegyzéseit egyszerűen elérhetetlenné tették, mivel azok például az amerikai alkotmánnyal mentek szembe vagy választási rendszer szabályos elemeit nevezték csalásnak - például a levélszavazokat. Hangsúlyozandó, hogy ez ráadásul még az előtt történt, hogy egyáltalán az amerikaiak leadták volna a voksaikat, vagy a novemberi eredményeket látva Donald Trump választási csalást kiáltott, pereket kezdeményezett, majd január 6-án hívei lerohanták a washingtoni Kapitóliumot. Akkor már napi rendszerességgel skatulyázták valótlannak állításait a közösségi médiaplatformok, de ezen a ponton egyszerűen felfüggesztették a fiókját.

Az Egyesült Államokban viszont a Twitter, a Facebook és a Google is mutat hajlandóságot, hogy az irányelvein módosítson, a Szenátusban a meghallgatásaik rendszeresek, általában pedig a felek konstruktívnak tartják a párbeszédet. Közben viszont erősen kétséges gyakorlat, hogy a techóriások maguk döntenek a politikai kérdésekkel kapcsolatos irányelveikről. Az pedig látszott is a 2020-as amerikai elnökválasztásokon, hogy Trump kampányának semmiképpen nem tett jót, hogy bejegyzéseit kommentálták, olykor törölték is.

A másik oldal véleménye is védhető: ha a Facebook a házigazda, kérheti a vendégeket, hogy vegyék le a cipőjüket a lakásban. A piaci gondolkodásba bele kell férjen, hogy egy szereplő maga határozzon a saját szabályairól, aki pedig ezzel nem ért egyet, választhat másik felületet más előírásokkal.

Az ausztrál minta magyar is lehet

Nem így van ez Ausztráliában, ahol sokkal kevésbé plasztikus vita folyik: itt nem az a kérdés, hogy meddig terjed a véleménynyilvánítás szabadsága, hanem a felszínen arról, hogy mennyi pénzzel is tartoznak a nagy techcégek a felhasználóiknak, a tartalomgyártóknak, és hogyan is kellene ezt visszafizetni, miközben a mélyben már arra is van terv, hogy a cenzori ollót is kivegyék a kezükből.

Ausztrália esete azért is érdekes magyar szempontból, mert dacára a két ország földrajzi távolságának, a Liberális Párt és Fidesz között szorosabb a kapcsolat, mint mondjuk a magyar kormánykoalíció és a Republikánus Párt között. Itthon szinte érdektelen mínuszos hírekben szerepelt csak, hogy Tonny Abbott korábbi ausztrál miniszterelnök 2019-es budapesti látogatása során találkozott Orbán Viktor kormányfővel, valamint ugyanebben az évben Alexander Downer, volt liberális külügyminiszter egy migrációs konferencián szólalt fel a bevándorlók ellen.

Akkor az ausztrál sajtó egy fontos gócpontot talált a magyar és az ottani konzervatívok között: a Danube Institute-ot, ahol sorra fordulnak meg neves ausztrál politikusok, újságírók, jogászok, ha Európában járnak. A thinktank vezető kutatója az a Mark Higgie, aki Abbott anácsadója volt a nemzetközi ügyek területén, de 1998-2001 között pedig Ausztrália budapesti nagykövetként tevékenykedett. Mellette érdemes megemlíteni még a Liberális Párt volt pártigazgatóját, Brian Loughnane-t, aki ott ül a nemzetközi tanácsadó testületben. Ő vezette Abbott két választási kampányát, és feleségül vette az egykori kormányfő korábbi kabinetfőnökét, Peta Credlint. Az ausztrálok szerint pedig a két ország konzervatívjai között aktív szakmai kommunikáció zajlik.

Az ausztrál törvényalkotás próbálkozása a techcégek megregulázására amellett, hogy eleve pilot projektnek tekinthető a nyugati világban, az erős kapcsolat miatt is mintaként szolgálhat Magyarországon. A pénzügyi vita pedig jó tanulópénz lehet Budapestről nézve is: egyrészt látszik, hogy a nagyobb cégek simán zsarolják a canberrai kormányt, másrészt egy arányaiban hasonló méretű lakosságú (10 vs. 25 millió fő) ország is vívja a harcot.

Canberrai pofon és a világméretű bukta

Canberrában tavaly nyáron jelentette be a kormány, hogy mivel a Facebook és a Google teljesen uralja a hirdetési piacot, miközben maga nem állít elő tartalmat, hanem azt használja ki, hogy az újságok, tévécsatornák termékeit osztják meg a felületén, vissza kell osztania bevétele egy részét a médiapiaci szereplőknek. Az érvelés elég egyszerű: azért mert valakinek egy felülete, nem happolhatja el a pénzt azok elől, akik dolgoznak is azért, hogy azok a felületek ne legyenek üresek.

A Facebook erre válaszul nagyjából azonnal jelezte, hogy ha a törvényt bevezetik, akkor letiltja, hogy híreket lehessen megosztani Ausztrália területéről, a Google először nem kommentálta az intézkedést, majd 2021 januárjában a canberrai törvényhozásban tartott meghallgatáson azt jelezték, hogy lekapcsolják a keresőjüket az országban. A két szereplő abba kapaszkodik, hogy az egy mindenki számára előnyös helyzet, hogy a médiapiaci szereplők előállítanak tartalmakat, amiknek jóval kisebb elérésük lenne, ha azok a közösségi oldalakon keresztül nem jutnának el az emberekhez. A Google jelezte, hogy senkitől nem kérnek pénzt azért, hogy megossza, amit akar, így például a kis- és középvállalkozások ingyen tűnnek fel, ha valaki például hangszerboltot vagy villanyszerelési szaküzletet keres náluk.

Utóbbi ellen a törvény megalkotói azt hozták fel, hogy a nagy techcégek által vázolt képlet egy kényszerhelyzet: a médiapiaci szereplőknek még több tartalmat kell előállítaniuk, hogy növekedjen az olvasottságuk, amivel több hirdetési bevételt szereznek, de a még több információ még több bejegyzést eredményez, ami mind a platformok elérését és hirdetési bevételét növeli jobban.

A heves ellenállás viszont nem azért van, mert a Google és a Facebook az ausztrál bevételeit félti: előbbi cég a BBC szerint papíron 4,3 milliárd amerikai dollárt (1280 milliárd forint) keresett Ausztráliában csak 2019-ben, vagyis az utolsó járványmentes, normális évben, aztán ebből maradt 143 millió dollárnyi (42,54 milliárd forintos) profitjuk. Utóbbi adat ráadásul megtévesztő is, mert a techcégeket régen bírálják azért, mert struktúrájuk úgy van kialakítva, hogy kedvezőbb adózású országok felé irányítják a bevételeiket, hogy minél több pénzük maradjon. Itt lenne tér, hogy visszaosszanak a hírszolgáltatóknak, a gondjuk inkább az, hogy egyik cég sem akarja, hogy egy fejlett nyugati demokrácia elfogadjon egy a bevételeiket aprózó törvényt, mert az hamar átveszi Európa és az Egyesült Államok is, ami már nagyobb érvágás, mint a 25 milliós piac részleges elvesztése.

Magyar szálat hozva az ügybe: a két külföldi szereplő 2018-ban a White Report felmérése szerint a teljes 441 milliárd forintos hirdetési piacból együttesen 50 milliárd forint körüli bevételre tett szert. Ráadásul ez az összeg csak egy becsült tétel, a már említett transzferálási technikák miatt.

Nem is csak a pénzre mennek

Csakhogy Ausztráliában a regnáló Liberális Párt (ami név a helyi politika sajátossága miatt egy erősen jobboldali, hazai hasonlattal élve a a Fideszhez, KDNP-hez hasonló pártot takar) decemberben egy eSafety nevű törvénytervezettel is előállt, ami pontosan a cenzúrázást és a tartalommegosztási szabályokat határozná meg a szereplőknek. Egyelőre viszonylag kidolgozatlan a javaslat, plasztikusan fogalmaz olyan kérdésekről, mint a netes zaklatás, vagy az álhírterjesztés, de az látszik, hogy valamilyen szándék van arra, hogy a közösségimédia-felületeket keretek közé szorítsák.

Mindez akkor kapott nagyobb figyelmet, amikor Michael McCormack ügyvivő miniszterelnök a január 6-i Kapitólium elleni támadás után arról beszélt, hogy ugyan Trump is hibás volt a történtek miatt, de bírálta a Twittert is, amely elsőként döntött úgy, hogy törli az akkor még távozóban lévő amerikai elnök fiókját, mert az amerikai demokrácia intézményei ellen szólalt fel, felelőse annak, hogy lerohanták a törvényhozás épületét a hívei.

"Nagyon sok olyan ember volt, aki korábban sok olyan dolgot mondott és tett a Twitteren, amely nem kapott jelzést vagy valódi cenzúrát. De nem vagyok olyan, aki hisz az ilyen cenzúrában." - jelentette ki McCormack, hogy eloszlassa a kételyeket azzal kapcsolatban, hogy az ausztrál kormány meg akarná mondani az irányelveket a techcégeknek, de ahogy arra a Guardian emlékeztet, kettősmércét emlegetett, mondván a kínai külügyminiszter Ausztráliát bíráló üzenetét például nem törölte a Twitter, és világosabb szabályok kellenek. A kormányzat ugyan továbbra is állítja, hogy nem akarnak a közösségi oldalakba rúgni egy cenzúrázó szabályozással, az erről szóló törvény kidolgozása ettől még napirenden van és arra vár, hogy tartalommal, konkrét paragrafusokkal töltsék meg.

Nem tudni, itthon mire készülnek

Az ausztrál állóháborúval egy időben jelentkezett be a magyar kormány, hogy szabályozza a Facebookot és a Google-t, miután évekkel ezelőtt már egy kört azzal futottak - különösebb eredmény nélkül -, hogy a techcégek Magyarországon legyenek szívesek adózni. Azt egyelőre nem tudni, hogy Varga Judit igazságügyi miniszter pontosan milyen törvénytervezet megalkotásán dolgozik, szavai alapján viszont valamilyen irányelveket elő akarnak írni a szolgáltatóknak.

"Semmi mást nem szeretnénk elérni a nagy tech cégekkel szemben, mint a törvényes, átlátható és ellenőrizhető működést. Semmi mást, mint ami a többi cégre, nagyvállalatra vagy kisvállalkozóra is vonatkozik" - mondta el a miniszter, aki szerint a kormányzati beavatkozást az indokolja, hogy "ma már önkényesen bárki lekapcsolható az on-line térből bármilyen hivatalos, átlátható, tisztességes eljárás és jogorvoslat lehetősége nélkül."

A magyar kormánynak személyes sértettsége egyelőre nem lehet: míg a Twitter és a Facebook már egy éve rendszeresen jelezte, hogy Trump egy-egy kijelentése kapcsán előfordulhat, hogy azok valótlanok, addig Magyarországon semmilyen jelölést nem alkalmaz a nagyobbik felület. Sőt, a koronavírus-tájékoztatások kapcsán rendre a hivatalos állami tájékoztató oldalt ajánlja a felhasználóknak. Közben pedig sok vírustagadó, oltásellenes vagy sima összeesküvés-elméleteket közlő oldal vagy csoport működhet háborítatlanul.