Az alapvető jogok biztosa a tavaly elfogadott családvédelmi törvény egyes - a család fogalmáról, valamint a törvényes öröklés rendjéről szóló - szabályait diszkriminatívnak találta, és június elején kezdeményezte alkotmánybírósági vizsgálatukat. A hétfői határozathirdetésen jelen volt az indítványozó, Szabó Máté ombudsman is.

Az Ab megállapította, hogy a vizsgált rendelkezések alaptörvénybe ütköznek, és ezért megsemmisítette őket. Indoklása szerint a családjogi törvény túlságosan szűkre szabta a család fogalmát, amikor azt egy férfi és egy nő házasságára, az egyenesági rokoni kapcsolatra vagy családba befogadó gyámságra épülő kapcsolatrendszerként határozta meg. Továbbá kimondta azt is: az alaptörvényből nem következik, hogy az azonos célra irányuló, kölcsönös gondoskodáson alapuló, tartós érzelmi és gazdasági életközösségekre - például az egymás gyermekeiről gondoskodó és őket felnevelő élettársakra - ne vonatkozna ugyanúgy az állam intézményvédelmi kötelezettsége.
"Ha a jogalkotó a családokra nézve kíván jogokat és kötelezettségeket megállapítani, akkor azoktól a személyektől, akik a családalapítást házasságkötés nélkül, más tartós érzelmi és gazdasági életközösségben kívánják megvalósítani, jogokat nem vonhat vissza, a társkapcsolati forma meglévő védelmi szintjét nem csökkentheti" - rögzítette a testület.

Kapcsolódó

A határozat kitér arra is: az alaptörvényből fakadó követelmény, hogy a házasságot és a családot érintő intézményvédelmi kötelezettség nem eredményezheti a gyermekek bármilyen közvetlen vagy közvetett jellegű hátrányos megkülönböztetését azon az alapon, hogy szüleik házasságban vagy más típusú életközösségben nevelik őket. A családvédelmi törvény családfogalma azonban az alaptörvényhez képest leszűkítő, nem képes eleget tenni a szélesebb körű állami intézményvédelmi kötelezettségnek.
Az Ab leszögezte, hogy a családokat megillető alaptörvényi védelem kiterjed azokra a tartós jellegű társkapcsolatokra is, amelyekből közös gyermek származik. Ebben az esetben az állam intézményvédelmi kötelezettségének az a vonása került előtérbe, amely a keletkezett új életet hivatott oltalmazni - attól függetlenül, hogy az a jogalkotó által milyen szinten szabályozott vagy esetleg nem szabályozott együttélési formából származik.

Az Ab korábbi gyakorlatából felidézte, hogy az azonos neműek tartós párkapcsolatának védelme nem a házasság és a család védelmét előíró intézményvédelmi kötelezettségből vezethető le, esetükben az elismerés és a védelem igénye az emberi méltósághoz való jogból, az abból származtatott önrendelkezési jogból, az általános cselekvési szabadságból, valamint a személyiség szabad kibontakoztatásához való jogból következik.

Az Ab következetes gyakorlata a különböző tartós életközösségi formák típusainak a megkülönböztetését nem olyan módon ismeri el, hogy valamely ideáltípus előnyben részesítése érdekében más életközösségi típusokat korlátoz vagy tilt, hanem úgy, hogy az azonos védelem kötelezettségének érvényesítése mellett az alaptörvénnyel összhangban elismeri az állam előnyöket juttató, különböző családtámogatási intézményekben megnyilvánuló eszközrendszerét.

Az öröklési szabályokkal kapcsolatban pedig kimondta, hogy a törvényes öröklés rendjének egyértelműnek kell lennie, a vizsgált rendelkezések viszont olyan mértékben mondanak ellen a polgári törvénykönyvben rögzítetteknek, hogy ez jogalkalmazói jogértelmezéssel már nem oldható fel, így sértik a jogbiztonságot.

A polgári törvénykönyv (Ptk.) öröklési rendje szerint a bejegyzett élettárs a házastárssal azonos szinten örököl, a családvédelmi törvény ezzel szemben következetesen mellőzi a bejegyzett élettársra való utalást, kizárva ezzel őt a törvényes örökösök rendjéből. Az Ab megkeresésére az igazságügyi miniszter válaszában elismerte, hogy a jogalkotás során ez az ellentmondás felszínre került, de a "feloldásához szükséges lépéseket végül nem tette meg a jogalkotó" - tartalmazza a határozat.

A családvédelmi törvény örökléssel kapcsolatos rendelkezését az ombudsman június elejei indítványa nyomán néhány héten belül, még a törvény július elsejei hatályba lépése előtt felfüggesztette az Ab. A testület ekkor élt először az új alkotmánybírósági törvényben biztosított jogkörével, amelynek alapján egy törvényi rendelkezés hatálybalépését vizsgálata idejére felfüggesztheti. Az Ab döntését már akkor azzal indokolta, hogy a törvényes öröklés kérdésében a Ptk. és a családvédelmi törvény nincs összhangban, és ez súlyos bizonytalanságot okoz, továbbá kimondta, hogy "a vizsgált rendelkezés alaptörvény-ellenessége valószínűsíthető az alaptörvényben rögzített jogállamiság elve és a belőle levezethető jogbiztonság követelménye alapján".

A határozathoz Holló András és Lévay Miklós a rendelkező részt alátámasztó, de a többségi véleménytől eltérő párhuzamos indokolást, Balsai István, Dienes-Oehm Egon és Pokol Béla pedig a rendelkező részt elutasító különvéleményt fűzött. A többségi véleményt az elnök és kilenc alkotmánybíró támogatta.