Az Alkotmánybíróság (AB) honlapján megjelent határozat  - az ellenzéki országgyűlési képviselők beadványát ismertetendő - felidézi azt, hogy a kormány nevében a miniszterelnök-helyettes által benyújtott T/583. számú törvényjavaslatot az Országgyűlés kivételes eljárásban 131 igen szavazattal, 48 nem szavazat ellenében fogadta el a benyújtása napját követő napon (2022. július 12-én). Másnap az Országgyűlés elnöke aláírta, majd még aznap megküldte a köztársasági elnöknek aláírásra, amely 2022. július 18-án meg is történt, és még ezen az utóbbi napon kihirdették a katatörvényt a Magyar Közlönyben.

A törvényalkotás folyamatában egy nap állt az országgyűlési képviselők rendelkezésére a katatörvény megvitatására. A kivételes eljárásban történt tárgyalás okai ismeretlenek, de semmi sem utal arra, hogy ezek összefüggenének a jelenlegi veszélyhelyzetet megalapozó körülményekkel. Ez annál is inkább így van, mivel a katatörvény anyagát nem a kormány fogadta el rendelettel, élve a veszélyhelyzetben rendelkezésére álló hatáskörével, hanem az Országgyűlés alkotott róla törvényt.

Az ellenzéki képviselők indítványukban hiányolták a kellő felkészülési időt is. Ezzel kapcsolatban úgy fogalmaztak, hogy „az év közben hatályba lépő törvénymódosításoknál különös figyelemmel kell lenni arra, hogy milyen mértékben zavarják meg az adóalanyok jóhiszemű és megalapozott gazdasági várakozásait".

A következő probléma az volt a törvénnyel, hogy egyrészt diszkriminál a vállalkozási tevékenységet folytató természetes (magán) személyek különböző csoportjai között (mert például az az egyéni vállalkozó, aki saját nyugdíjban részesül vagy egyetemista, nem választhatja a katát). Másrészt önkényesen megkülönbözteti az egyéni vállalkozói nyilvántartásba bejegyzett egyéni vállalkozókat és a külön jogszabályok szerinti vállalkozói tevékenységet végző természetes személyeket. Utóbbiak, akik közé tartoznak különösen az ügyvédek, egyáltalán nem jogosultak a kata választására.

Harmadrészt hátrányosan megkülönbözteti a jogi személyeket a természetes személyektől, amikor indokolatlanul kizárja annak a lehetőségét, hogy például a kizárólag természetes személy tagokkal működő gazdasági társaságok a katatörvény hatálya alá tartozzanak.

Mivel a katatörvény az előbbi okokból kifolyólag diszkriminatív, sérti az emberi méltóságot is, mert szoros tartalmi összefüggés áll fenn a két fogalom között. E körben az indítványozók azzal érveltek, hogy az Alkotmánybíróság általuk megjelölt és idézett határozataiból „az is következik, hogy vannak olyan esetek, amikor az Alaptörvénybe foglalt általános egyenlőségi szabály sérelme az emberi méltósághoz való jog sérelmét eredményezheti".

Az Ab megállapította, hogy neki erre nincs kompetenciája

Az Ab ezek után a rá vonatozó szabályok közül kiemelte a következőt: az Alkotmánybíróság a törvényeket is korlátozás nélkül jogosult megsemmisíteni, ha a törvény megalkotására és kihirdetésére vonatkozó, az Alaptörvényben foglalt eljárási követelmények nem teljesültek. Ugyanakkor egy hatályon kívül helyező norma alkotmányellenességének a megállapítása sem vezet önmagában a hatályon kívül helyezéssel érintett rendelkezések hatályának automatikus feléledéséhez, mivel valamely jogszabály újbóli hatályba helyezése a jogalkotó kizárólagos kompetenciája.

Ezek után az Ab megállapította, hogy – a mozaikos megsemmisítéssel orvosolható esetek kivételével – sem az Alaptörvény, sem az alkotmánybírósági törvény nem ruházza fel olyan feladat- és hatáskörrel, amellyel képes lenne eleget tenni ennek a kérelemnek. A jogalkotó által hatályon kívül helyezett norma hatályát az Alkotmánybíróság nem tudja visszaadni, mint ahogyan arra sincs felhatalmazva, hogy a jogszabály-módosítás előtti jogszabályi állapotot úgy állítsa helyre, hogy hatályba lépteti a korábbi normaszöveget.

Az indítványozók nem a kata-örvény egyes normáit támadták, hanem csak és kizárólag a törvény egészét. Ettől a kötöttségtől az Alkotmánybíróság nem tekinthetett el, mert a vizsgálata a megjelölt alkotmányossági kérelemre korlátozódik. Nem volt tehát lehetőség arra, hogy a katatörvény egyes normáit abból a célból elemezze a testület, hogy melyek tartoznak a hatásköri korlát alkalmazási hatálya alá, és melyek esnek azon kívül. Következésképpen arra kellett választ adni, hogy a törvény - mint egy központi adónemről szóló törvény -  egésze érdemben felülvizsgálható-e, és ha igen, megsemmisíthető-e.

Az Alaptörvény kizárólag azt teszi lehetővé az Alkotmánybíróság számára, hogy a központi adónemről szóló törvényt néhány alapjoggal összefüggésben vizsgálja felül, és ezek sérelme miatt semmisítse meg azt. Ezek a következők:

  • az élethez és az emberi méltósághoz való jog,
  • a személyes adatok védelméhez való jog,
  • a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához való jog, valamint
  • a magyar állampolgársághoz kapcsolódó jogok.

Azon alaptörvényi szabályokkal összefüggésben az érdemi vizsgálat meg sem indítható, amelyek nem szerepelnek ebben a listában. Miután a kellő felkészülési idő, valamint a megkülönböztetés tilalma nem található meg a felsorolásban, így ezekkel összefüggésben érdemi alkotmányossági felülvizsgálat nem folytatható.

Ezt követően az Ab kifejtette, hogy valóban töretlen a gyakorlata a tekintetben, hogy az emberek közötti megkülönböztetés tilalmát az emberi méltósághoz való joggal összefüggésben értelmezi, mert az egyenlőség végső alapja az emberek egyenlő méltósága. Azt azonban nem adták elő az indítványozók alkotmányjogilag értékelhető módon, hogy a sérelmezett katatörvény miért lenne ellentétes az emberi minőség lényegét alkotmányjogilag kifejező emberi méltósághoz való joggal. Ehelyett álláspontjuk szerint fennálló egyszerű megkülönböztetésekre mutattak rá annak érdekében, hogy a tartalmilag diszkriminációs vizsgálatra irányuló kérelmet az emberi méltósághoz való jog sérelmére irányuló kérelem formájában adják elő. Ez különösképpen ott mutatkozott meg, ahol bizonyos jogi személyek állítólagos megkülönböztetésével összefüggésben hívták fel az emberi méltósághoz való jog sérelmét. Az emberi méltósághoz való jogra vonatkozó alkotmányjogilag értékelhető indokolás hiánya, az érdemi vizsgálat akadályát képezi az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint - áll a határozatban.

A jogszabály elfogadásának módjához sincs közük

Végül azt vizsgálta az AB, hogy a katatörvény megalkotása az Alaptörvényben foglalt eljárási követelmények szerint zajlott-e. Megítélése szerint a megalkotására és kihirdetésére vonatkozó, az Alaptörvényben foglalt eljárási követelmények teljesültek. Az alaptörvény nem teszi lehetővé, hogy az Alkotmánybíróság alaptörvényi rendelkezéseken kívüli eljárási követelményeket is számon kérjen a törvényalkotón, mint amilyen például az országgyűlési vita hossza és a kivételes eljárás elrendelésének oka, továbbá az sem áll módjában, hogy a törvény megalkotását és kihirdetését követő folyamatot (annak hosszát) vizsgálja - fejeződik be a határozat, amely elutasítja az ellenzéki képviselők indítványát.