Közgazdász-közhely, hogy a hazai beruházások elmaradásának egyik kiváltó oka a ritka bizonytalan gazdaságpolitikai légkör és a látványos hitelvesztés. A Magyarország iránti gyengülő nemzetközi bizalom két oldalról is sérti a hazai szereplőket: a közvetlen hatása az amúgy is forrásszűkétől szenvedő gazdaságban a magas szinten ragadó hozam. Emellett drasztikus a forráskivonás a magyar bankszektorból, a lakosság javuló megtakarítási képessége pedig nem képes fedezni az új hitelteremtést. A hitelpiac keresleti és kínálati oldala is teljesen befagyott, a fejlesztésekhez szükséges alacsony hitelpiaci kamatkörnyezetre belátható időn belül nincs esély. Hiába indított váratlanul a nyár végén kamatcsökkentési ciklust az MNB, a helyzeten nem tud segíteni. Csak az elmúlt másfél évben 3500 milliárd forintnyi forrást vittek ki a magyar bankrendszerből, miközben a háztartások nettó megtakarítása legfeljebb 1500 milliárd forinttal javult.

A beruházási aktivitás 2009 óta esik látványosan, az akkori 21 százalékról mára példátlan alacsony szintre, 16,4 százalékra esett. Bár technikai értelemben valóban csak 2012 második félévében köszöntött be a recesszió, de ha a KSH negyedéves növekedési mutatóit visszanézzük, akkor látszik, hogy a magyar gazdaság 2011 eleje óta érdemben nem tudott nőni. Sőt, ha tavaly nem produkált volna átlagon felüli teljesítményt a mezőgazdaság, a recesszió jóval korábban jelentkezik.

A szegényebbek fizetnek

A beruházások elmaradásáért felelős az áht folyamatos kiigazításai igénye, annak költségét az alacsony jövedelmű háztartásokkal és a vállalatokkal fizettetik meg. Az uniós összehasonlításban is rekord magas magyar áfakulcs indokolatlanul drágítja a létszükségleti termékeket és nagyban felelős a lakosság reáljövedelmének zuhanásáért. Ehhez jön a vállalatokat és a fogyasztókat sújtó különadók (közmű, távközlési, energetikai, kiskereskedelmi, pénzügyi és tranzakciós) tömkelege. A folyamat torz jellegét erősíti a felesleges, a társadalmi integritás szempontjából káros − a magas jövedelműeket kedvezményes helyzetbe hozó − szja-bevételek kiengedése. Ennek közvetlen gazdaságélénkítő hatása mérhetetlen, közvetetten pedig rendkívül sok kárt okozott, hiszen legalább 500 milliárd forinttal kurtította meg az amúgy is drasztikus kiigazításra szoruló költségvetést.

A folyamatos kiigazítási kényszer látszik meg a 2013-as, immár negyedszer módosított büdzsén is. Mindez a magyar makropályát egyre nagyobb mértékben torzítja, ami miatt az ország gyorsan távolodik növekedési lehetőségeitől. Tetézi a bajt, hogy az uniós intézmények felé vállalt költségvetési célok teljesíthetősége is sérül, ami szélsőséges esetben a nyolc éve tartó túlzottdeficit-eljárásban ragadást, végső soron pedig az egyedüli kedvező külső forrás, az uniós támogatások befagyasztását eredményezheti.

Ingatlanadó, vagyonadó

Az eddigi rossz válságkezelés helyett paradigmaváltásra lenne szükség az áht-reformban, a válságkezelés költségeihez nagyobb hozzájárulást a magasabb jövedelműektől kellene kérni. A felső jövedelmi rétegektől ugyanis úgy lehetne forrásokat elvonni, hogy azok növekedést fékező hatásai minimálisak lennének, és a társadalmi kohézió sem sérülne, így megspórolható az amúgy tetemes externális költség.

Hiányzik Magyarországon például egy igazságos és arányos vagyonadórendszer, amelynek egyik pillérét az ingatlan − mint legkevésbé elrejthető vagyonelem − jelenti. Emellett az szja-kulcsok progresszívvá tételével is optimalizálható a jövedelem újraelosztásából származó növekedési költség. A gyenge jövedelmi pozícióval rendelkező háztartások anyagi helyzetén − erőhöz mérten − sürgető javítani: ehhez az európai szomszédokkal összehasonlítható forgalmi adókulcsok kialakítása lenne az egyik legfontosabb intézkedés (a forgalmi adókulcsok európai közelítését az unió is kiemelten támogatja). A forgalmi adók csökkentése mérsékelné az inflációt is, amely a jegybanki kamatcsökkentésen keresztül segítene fenntartani a szinkront a termelékenység és a fajlagos bérköltségek változása között, javítva az ország külgazdasági versenyképességét.

A humán tőkére kellene a pénz

Sürgetően várat magára a humán erőforrás csatornáinak (oktatás, egészségügy, szociális ellátó rendszerek) feltőkésítése. Az állam pluszforrásait − erőhöz mérten − ide kellene becsatornázni. A humán tőke fejlesztése az egyik legfontosabb, felzárkózást ösztönző terület, ugyanis a hosszú távú fejlődésnél döntő, hogy a tőkéért, piacokért, technológiáért − végső soron a tudásért − folyó éles nemzetközi versenyben a globális termelési lánc melyik fokán és hogyan sikerül szakosítani a magyar gazdaságot. Nem kizárólag az a cél, hogy minél több munkahely jöjjön létre, hanem minőségi munkakínálat alakuljon ki, aminek az árát megfizetik a világpiacon, és ami nem könnyen helyettesíthető.

Kép: Napi grafikonok