A Magyar Nemzeti Bank jóval hatékonyabb eszközökkel is előrukkolhatott volna - mondta Parragh László a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke a Világgazdaságnak adott interjújában. A fékeket behúzva a forintot például meg lehetett volna fogni a 360-as szinten, ami után egy jól időzített kötvénykibocsátás érdemben javíthatta volna az ország pozícióit.
Azaz egy csapásra előnyt kovácsolhattunk volna a hátrányból, de nem tettük. Az inflációval hasonló a helyzet, már az októberi pénzromlás 6,5 százalékos mértéke is messzire vezetett, amire jött a novemberi 7,4 százalékos adat. Már jóval korábban be lehetett volna avatkozni.
A miniszterelnökkel már 1982 óta ismerjük egymást - árulta el a kamarai elnök. - a Ménesi úti kollégiumból. Rendszeresen egyeztetünk hivatalos keretek között és baráti beszélgetések során is. Olyan még nem volt, hogy fél órán belül ne hívott volna vissza, bízunk egymásban, de a közvélemény túlgondolja ezt a kapcsolatot. Ráadásul ott van az érem másik oldala: Medgyessy Péterrel a mai napig barátok vagyunk, Gyurcsány Ferencet az egyetem óta ismerem, Bajnai Gordonnal pedig többször találkoztunk az üzleti életben.
Változás kell!
Hosszú távon biztosan nem lehet versenyképességi előny az alacsony bérszint - fejtegette Parragh. - A távol-keleti toborzás pedig túllép egy munkaerőpiaci kérdés keretein, ebben az esetben azt is meg kell vizsgálni, hogy fel akarjuk-e hígítani a társadalmat. Remélem, nem. Ezzel szemben oktatni kell, képezni, nyomni felfelé a béreket, és még akkor sem jön haza mindenki, aki ma egy másik országban keresi a kenyerét, de ha tovább nő az életszínvonal, az elvándorlás legalább megállítható.
Ezekre a hosszú távú tervekre akkor is alapértékként kell tekinteni, ha még a közeljövő is tartogathat meglepetéseket: ki tudja például, hány járványhullám jön még? A magunk részéről egyelőre annyit tehetünk, hogy az oltási hajlandóságban rálépünk a gázpedálra: nem jó szívvel, de a kamara is erősíti a kötelező oltást a munkáltatói oldalon.