Ha egy business schoolnak szüksége lenne egy esettanulmányra arról, hogyan lehet elszúrni egy repülőtér menedzselését, annak a ferihegyi repülőtér esete tökéletes alapanyagul szolgálhat - kezdi budapesti tudósítását Kester Eddy, az FT régiós tudósítója. A kiinduló helyzet a következő: a nemzeti légitársaság csődbe megy, ezért az ország egyetlen jelentős repülőterének irányítója - amely egy külföldi kézben lévő konzorcium - elbocsátásokat jelent be.
A turistairodák megnyomják a vészcsengőt, arra figyelmeztetnek, hogy a nemzeti légitársaság nélkül sokkal kevesebb ügyfelük lesz. A diszkont-légitársaságok ugyan jórészt kitöltik a versenytársuk csődje után maradt űrt, ám az üzleti utazók nem szeretik a fapadosokat, ezért az ország lekerülhet a térképükről, a konferencia turizmusnak búcsút lehet mondani.
Baj baj hátán
A súlyos alaphelyzetet még súlyosabbnak láttatja, ha figyelembe veszünk néhány további körülményt. A turizmus hozza az ország GDP-jének 8-10 százalékát, és még ennél is nagyobb az aránya a foglalkoztatásban. A legutóbbi adatok szerint a munkanélküliségi ráta 11,6 százalék volt december és február között, ami kétéves csúcs.
A kormánynak üres a zsebe, az EU nyomására mindenképpen teljesítenie kell költségvetési deficitcélját - három százalék alá kell nyomnia a GDP arányos hiányt - és kedvezményes hitelről készül tárgyalni az EU-IMF párossal.
Mit tesz ilyenkor a parlament és a kormány?
Magyarország esetén a repülőtéren és közvetve az egész turisztikai ágazatban kialakult súlyos helyzetre adott válasz az, hogy nyolc héttel a nemzeti légitársaság bedőlése után átsorolják az ország gyakorlatilag egyetlen nemzetközi repülőterének területét, amelynek eredményeként megháromszorozódik az arra eső ingatlanhasználati adó.
A baráti Németország egyik nagyvállalata, a Hochtief 49 százalékos tulajdonában lévő repülőtér-üzemeltető erre válaszul bejelenti, hogy nem képes kigazdálkodni 7,9 millió euró adót a 2011-es 2,4 millió után, kénytelen emelni a légitársaságoktól szedett leszállási díjat.
Vajon segít-e ez új légitársaságok Budapestre csábításában, a turizmus ösztönzésében, az üzleti utazók visszaszerzésében és abban, hogy a turisztikai ipar bevételei, és ezzel adófizetése emelkedjen? - teszi fel a végső szónoki kérdéseket az FT tudósítója.