Az április 21-i második választási forduló után kialakult eredményt hagyta végül jóvá a hétvégén az Országos Választási Bizottság (OVB). A listás és az egyéni mandátumokra leadott szavazatok, illetve az azok alapján kialakuló országos lista alapján a Fidesz-MDF 188, az MSZP 178, az SZDSZ 19, míg az két utóbbi párt közös jelöltje 1 helyet kap az új parlamentben, melynek alakuló ülését május 15-ére hívta össze a köztársasági elnök. Az OVB-hez, illetve a Legfelsőbb Bírósághoz (LB) az elmúlt két hétben számos állampolgári bejelentés érkezett a választási eredménnyel kapcsolatban, ám egyik esetben sem találták megalapozottnak a bejelentéseket a vizsgálatot lefolytató szervek. Az LB-hez összesen 56 kifogás érkezett a választásokkal kapcsolatban – tájékoztatott a hétvégén Lomnici Zoltán, az LB elnökhelyettese, aki elmondta, hogy 25 beadvány az OVB május eleji döntésével volt kapcsolatban. Ebben a bizottság elutasította a területi listákkal kapcsolatban hozott korábbi állásfoglalását megkérdőjelező beadványokat. A kifogások szerint a választási törvény alapján a területi listák közötti 1 százaléknál kisebb különbség esetén is újra kell számolni a szavazatokat. Nem hoztak változásokat az egyéni választási körzetben lezajlott szavazat-újraszámolások sem. A jogi kifogásokat következetesen megalapozatlannak nevező MSZP és az SZDSZ még a választás hivatalos végeredményének kihirdetése előtt megkezdte koalíciós tárgyalásait. Az egyeztetésekről eddig nem sok tény látott napvilágot, eredménynek jószerivel csak az tekinthető, hogy a kormányzás első 100 napjára meghirdetett szocialista programba bekerült a szabaddemokraták javaslata a diplomás minimálbér emeléséről. A hivatalos verzió szerint jelenleg a programok egyeztetése zajlik, amit követ majd a személyi kérdések áttekintése, vagyis a tárcák felosztása a két párt között. A szabaddemokrata pártelnök azt is bejelentette már, hogy várhatóan május végére felállhat az új kormány. A lapokban azonban rendre megjelennek megbízható forrásra való hivatkozással olyan értesülések, hogy aktuálisan mely minisztériumok juthatnak az SZDSZ-nek, és melyeket tartana meg magának az MSZP. Az információkból az olvasható ki, hogy az MSZP mindinkább korlátozná az SZDSZ mozgásterét az új kabinetben. A 2002-es választás eredménye papíron ezzel ellentétes erővonalakat rajzolt fel, hiszen míg 1994-ben a hasonló felállású koalícióban az MSZP egyedül is rendelkezett az abszolút többséggel, most csak az SZDSZ támogató szavazataival lenne képes többségben kormányozni. A szabaddemokraták tehát jó alkupozícióból vághattak neki a koalíciós tárgyalásoknak, amit az is mutatott, hogy közvetlenül a választások után még meghatározó tárcák vezetése is felvetődött a számukra. Az MSZP ugyan már akkor is magáénak tartotta a kormányon belül erős pozíciókat biztosító pénzügyi és külügyi tárcákat, ám a többi posztra mindkét fél megnevezte jelöltjeit (az MSZP programjáról április 23-i cikkünkben részletesen foglalkoztunk). Napok múltán aztán egyre inkább zsugorodott azon minisztériumok köre, ahol az SZDSZ-nek esélye maradt a vezetésre. Az előző héten már csak néhány tárca esetleges szabaddemokrata irányítás alá kerüléséről szóltak a hírek, ám a közlekedés, a hírközlés-informatika (amennyiben az utóbbi nem kap önálló irányítást), a környezetvédelem, az oktatás és a gazdasági minisztérium ötösfogatából is csak 3 poszt betöltésére látszott valós esély. Ekkorra már kiderült, hogy a szocialisták mindenképp saját hatáskörben kívánják megtartani a már említetteken túl az egészségügyi-szociális szférát, a rendvédelmi-önkormányzati területet, a munkaügyek irányítását, az önálló szintre emelkedő lakáspolitikát, az igazságügyet az agrárium és a nemzetbiztonság felügyeletét. A legújabb értesülések szerint már az oktatás és a környezetvédelem vezetésére is csökkent az SZDSZ esélye. Pedig a szabaddemokratát az oktatás-kultúra kettőséből (amennyiben szétválik a két terület) legalább az egyik irányítását kívánatosnak tartanák. Érdekes a zöldtárca helyzete, a környezetvédelmi miniszter befolyása ugyanis nem jelentős a kormányon belül, ám a következő években az egyik legnagyobb pénzelosztó központtá válthat ez a tárca. Az EU-harmonizáció miatt ugyanis ezen a területen 1000 milliárdos nagyságrendű fejlesztéseket kell a közeljövőben elkezdeni, például a szennyvízhálózat kiépítése kapcsán. A szocialisták eddig nem ragaszkodtak ehhez a tárcához, ám zöldszervezetek nyomására állítólag újragondolták koncepciójukat. A dolgok jelenlegi állása szerint tehát SZDSZ-nek a legnagyobb esélye a közlekedés és a hírközlés-informatika,v alamint a gazdasági tárca felügyeletének ellátására van, vagyis ezeken a területeken tudja majd leginkább megvalósítani a programját. Utóbbi szerepéről egyelőre vajmi keveset lehet tudni, a külgazdaság után a turizmus is elkerülhet a GM-ből, míg a gazdaságpolitika irányítását az MSZP a pénzügyminisztériumnak szánja. Az informatika (ha nem választják le a hírközlésről, mert akkor valószínűleg szocialista vezetés alá kerül) a következő években azonban kulcsfontosságú tárcává nőheti ki magát, amennyiben az állam jogi és pénzügyi eszközökkel támogatja a kapcsolódó infrastruktúra és az idevágó ismeretek elterjedését. A párt informatikával kapcsolatos programjában (melyben egyébként gyakran 2000-et vagy 2001-et neveznek meg az egyes programok indulási éveként, mintha az 1998-ban fogant terveiket egy az egyben átkopizták volna a 2002-es választási programjukba) szerepel, hogy a kormánynak támogatnia kell a közalkalmazottak átmenetileg, 3-5 éves időszakra szóló ingyenes internet-hozzáférését. Az SZDSZ megteremtené továbbá annak a lehetőségét, hogy egy alkalommal féláron, kétéves részletfizetéssel jussanak számítógéphez többek között a 10 és 18 év közötti gyermeket nevelő családok, a másodévre beiratkozott felsőoktatási hallgatók. A párt szerint Magyarországnak haladéktalanul csatlakoznia kell a Szingapúri Egyezményhez, mely egyebek mellett a számítógépek és alkatrészeik vámjának letörésével olcsó hozzáférést tesz lehetővé a felhasználók számára. Az SZDSZ felgyorsítaná a kommunikáció, a hírközlés és az informatikai szolgáltatások területén a liberalizációt. Az internet-szolgáltatók ösztönzésével növelnék az ingyenesen és kedvezményesen igénybe vehető szolgáltatások körét. Az oktatás területéhez kapcsolódva kikötnék, hogy 2004-től nem taníthat hetedikes vagy annál magasabb évfolyamra járó tanulókat az az iskola, amelynek nincs multimédiás eszközzel felszerelt tanterme, míg 2006-ig az osztálytermek negyedében lokális hálózatnak és legalább egy multimédiás számítógépnek kell lennie. A közlekedésben továbbra is az állami és önkormányzati szerepvállalást tart szükségesnek a párt, de számítanak a magántőke aktivitására is. Egyes területeken azonban, például a vasúti közlekedés, az autópálya és az országos valamint helyi közúthálózat, továbbá a vízgazdálkodás döntő részben központi forrásokból fejleszthető – szögezik le. Azokon a szolgáltatási területeken, ahol a nagy a magánbefektetés kockázata, állami garanciákat alkalmaznának a tőkevonzás érdekében. Elterjesztenék a magántőke és az állam közreműködésével létrejövő beruházásokat (private-public-partnership, ppp). Az SZDSZ lehetségesnek tartja, hogy az közútépítési hálózatfejlesztés finanszírozására egy EU-kompatibilis, elkülönített de ellenőrizhető forrásból (például a gépjárműadó) is feltöltött alapra lenne szükség. Számításaik szerint egy ilyen alapnak évente legalább 100-120 milliárd forintot kellene beruháznia ahhoz, hogy évente 50-60 kilométer autópálya, illetve autóút épüljön ki, s a korszerűsítéseket is végre lehessen hajtani. A vasúti közlekedésben azzal számolnak, hogy az erősen veszteséges, szállításokra alig igénybevett mellékvonalakat mintegy 2000 kilométer pályahosszban meg kell szüntetni. Elképzelhetőnek tartják az ilyen vonalak önkormányzati kezelésbe adását. Az SZDSZ szerint ki kell használni a dunai vízi utat: kisméretű és korszerű magyar önjáró hajóraj működtetését is fontosnak érzik, emellett néhány dunai kikötő rendbetételének, esetleg létesítésének jogi-pénzügyi feltételeit is kidolgoznák. A nemzeti légitársaság jövőjéről az a véleményük, hogy tovább kell próbálkozni a szövetség keresésével más légitársaságokkal. Baka Zoltán