Itt az ideje, hogy végre annak nevezzük a jelenlegi helyzetet, ami: depresszió - kezdi Depresszió és demokrácia címen a The New York Times hasábjaira írt publicisztikáját Paul Krugman, Nobel-díjas közgazdász. Igaz, nem a Nagy Világválság (Great Depression) teljes megismétlődéséről van szó, ez azonban sovány vigasz - írja. A munkanélküliség Amerikában és Európában katasztrofálisan magas maradt; a vezetők és az intézmények egyre inkább hitelüket vesztik. A demokratikus értékek pedig ostrom alatt állnak - fűzte hozzá a közgazdász.

Bár a szerző szerint távol áll tőle, hogy rémeket lásson, Krugman leszögezi, fontos, hogy ne sétáljunk bele a "nem is olyan rossz mintha.." kelepcéjébe. A magas munkanélküliség akkor sincs rendben, ha nem érte el az 1933-ban tapasztalt szinteket; a baljós, rosszat sejtető politikai trendek fölött pedig nem szabad átsiklalnunk, csak mert nem látjuk Hitlert - fogalmaz. Az európai politika fejleményeket egyfajta értetlenség veszi körül Krugman szerint, aki azt is megjegyzi, nem mintha Amerikában olyan jól mennének a dolgok.

Borzongás

Először is, az euró válsága megöli az európai álmot: a közös pénz, amelynek a cél szerint össze kellett volna kötnie a nemzeteket, ehelyett kesernyés hangulatot teremtett. Értékelése szerint különösen az egyre keményebb megszorítások szükséglete, főleg az ezt ellensúlyozó növekedést gyorsító lépések nélkül kétszeresen rombolóak. A megszorítások kudarcot vallottak mint gazdaságpolitika, a munkanélküliséget fokozzák, a bizalom helyreállítása nélkül; valószínűnek látszik egy összeurópai recesszió, a pénzügyi válság azonnali fenyegetésének fennmaradása mellett. És roppant haragot is kiváltottak, miután Krugman szerint számos európai dühösen úgy érzékeli a folyamatot, mint a német hatalom keménykezű gyakorlata.

Senki, aki valamelyest ismeri az európai történelmet, nem nézheti a viszálykodás újjáéledését borzongás nélkül - fogalmaz a szerző, hozzátéve: talán rosszabb dolgok is történnek. A jobboldali populisták népszerűsége növekszik Ausztriától -,  ahol a Szabadság Párt (amelynek vezetői szinten is neonáci kapcsolatai vannak) fej-fej mellett áll a közvélemény-kutatásokon az "elfogadott" pártokkal - Finnországig, ahol a bevándorlás-ellenes Igaz Finnek pártja ugyancsak jól szerepelt a legutóbbi választásokon. És ezek még gazdag országok, amelyeknek a gazdaságai viszonylag jól boldogulnak. A dolgok még rosszabbat sejtetnek a közép-kelet-európai szegényebb államokban - olvasható a publicisztikában.

Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) novemberben publikált jelentése arra világít rá, hogy az újabb, a vasfüggöny lehullása után csatlakozott EU-tagállamokban meredeken csökkent a demokrácia támogatottsága a közvéleményben. Nem nagy meglepetésre, a kiábrándulás a legnagyobb gazdasági visszaesést elszenvedő országokban volt a legnagyobb.

Kormánypárti fenyegetés

És legalább egy országban, Magyarországon a demokratikus intézményeket éppen így ásták alá a szerző szerint, aki így ír: "Magyarország egyik nagyobb pártja, a Jobbik, egy rémálom az 1930-as évekből: roma-ellenes, antiszemita, és katonai jellegű szervezeti ággal is rendelkezik." Az közvetlen fenyegetést azonban a Fidesz, a kormányzó jobbközép erő jelenti Krugman szerint.

A Fidesz tavalyi elsöprő erejű parlamenti választási győzelme legalább is részben gazdasági okokkal függött össze: az országban nem sikerült bevezetni az eurót, hatalmas devizaadósságoktól szenved, és őszintén szólva az akkor kormányző baloldali-liberális erők rossz gazdálkodásának és korruptságának köszönhetően. A szerző szerint a Fidesz jelenleg - amely egy új alkotmányt is keresztül erőszakolt egy gyakorlatilag egypárti szavazással - úgy tűnik, igyekszik állandósítani hatalmát.

A részletek összetettek. Kim Lane Scheppele, a Princeton jogi és külügyi programjának Krugman által idézett igazgatója szerint a Fidesz abban bízik, hogy különféle, egymást átfedő intézkedésekkel elhallgattathatja az ellenzéket. A tervezett választási törvény olyan manipulatív módon jelöli ki a körzeteket, hogy az szinte lehetetlenné teszi már pártoknak a kormányalakítást a szerző szerint; a bírói függetlenség veszélyeztetve, a bíróságokat a párthoz hű emberekkel terhelték meg; a közmédiát pártorgánummá alakították át, a független sajtót pedig megleckéztetik; egy, az Alkotmányhoz tervezett függelék pedig gyakorlatilag kriminalizálná a vezető baloldali pártot - sorolja a Nobel-díjas közgazdász.

Több is veszhet az eurónál

Mindez együtt, a tekintélyi elv újjáépítésére utal a demokrácia papírvékony máza alatt, Európa szívében - véli Krugman. És ez csak egy példa arra, ami jóval szélesebb körben is megtörténhet, amennyiben a depresszió folytatódik - teszi hozzá.

Nem világos, mit lehet kezdeni Magyarország autoriter lecsúszásával - zárja írását Paul Krugman. Az USA külügyminisztériuma, javára legyen mondva, igencsak "rajta volt az ügyön", azonban itt lényegében egy európai dologról van szó.  Az Európai Unió elszalasztotta annak esélyét, hogy a kezdetekkor fellépjen az erőkoncentráció ellen - részben mivel az új Alkotmányt éppen akkor passzírozták át a törvényhozáson, amikor az ország az EU-elnöki tisztét betöltötte. Most viszont már sokkal nehezebb lesz megfordítani a csúszást a cikk szerint. Az európai vezetőknek jobban kell próbálkozniuk, máskülönben azt kockáztatják, hogy elveszítenek mindent, amit képviselnek. Emellett kudarcos gazdaságpolitikájukat is újra kellene gondolniuk - amennyiben nem teszik, tovább romlik a demokrácia helyzete - és akkor az euróövezet feloszlása a legkisebb baj lenne - írta Paul Krugman.

Nem Krugman az egyetlen, aki aggódik

Eleni Tsakopoulos Kounalakis, az USA magyarországi nagykövete, a Heti Válaszban megjelent cikkében szintén a magyar demokrácia miatti aggodalomnak adott hangot. Úgy vélekedett, hogy a magyar kormánynak felül kell vizsgálnia a demokratikus intézményeket, úgyis mint a parlamentet, az igazságszolgáltatást és a médiát érintő reformokat. A nagykövet egyebek mellett arra biztatja a magyar kormányt, hogy mielőtt az alaptörvény hatályba lépne, "jól fontolja meg intézkedéseit", mert "számos hiteles hang tesz fel kérdéseket." Ezek között a kérdések között említi például, hogy megfelelő fékek és ellensúlyok vannak-e az új rendszerbe építve ahhoz, hogy megőrizzék a demokratikus intézmények függetlenségét a magyarok eljövendő generációi számára, valamint annak kérdését, hogyan képes egy kormány a demokrácia intézményeit - mint a bíróságok és a média - a legjobban működtetni és szabályozni.

A nagykövet véleményét szemlézve az Economist is - Krugmanhoz hasonlóan - kritikus hangvételű cikket közölt a magyar demokráciával kapcsolatban, amelyben úgy fogalmaz a lap: "Magyarország egyre hangosabban jelez Washington radarján" és  megjegyzi, hogy nem ez az első kritikus hang a nemzetközi porondról. Ennek kapcsán említi Hillary Clinton, Thomas Melia és Werner Hoyer német külügyi államtitkár kritikus megnyilatkozásait, akik mind a demokratikus játékszabályokat áthágó, a független hatalmi intézményeket elfoglaló kormányzati lépések miatt emelték fel a szavukat.

"Az USA-val folyamatos a párbeszéd - mondják (magyar) politikusok - és a sarkalatos törvények nem fogják befolyásolni Magyarország demokratikus értékek iránti elkötelezettségét. De Washingtonban és a többi nyugati fővárosban attól félnek, hogy a dialógus egy irányú, és Budapesten süket fülekre talál" - írja az Economist.