A testület szerint megállapodás csökkentené az ország kockázati felárát, ami mérsékelné az állam és a bankrendszer finanszírozási költségeit. Hozzájárulna ahhoz is, hogy a hazai bankrendszer mérlegalkalmazkodása - és ennek következtében a nettó külső adósság csökkenése - kisebb reálgazdasági áldozatok mellett fokozatosan és kiszámítható módon mehessen végbe. Ez utóbbi folyamatot az EU/IMF megállapodáshoz kapcsolódó, az anyabanki kitettségekre vonatkozó kötelezettségvállalás is erősíthetné.

Az MT megállapította, hogy a magyar pénzügyi közvetítőrendszer továbbra is stabil, sokkellenálló-képessége erős, ugyanakkor egyre kevésbé támogatja a gazdasági növekedést. A hitelintézeteknek a végtörlesztés és a hitelportfolió minőségének romlása jelentős veszteségeket okozott, azonban ezt az anyabankok hazai leánybankokban végrehajtott tőkeemelései kompenzálták.

A MT értékelése szerint növekszik, főként a vállalati szegmensben, a kritikus hitelszűke kialakulásának kockázata, mivel a pénzügyi rendszer eddig is alacsony hitelezési hajlandósága mellett a hitelezési képessége is romlik. A hitelezési képesség romlása mögött az erőltetett külföldi forráskivonás, a devizaswap-állomány gyors és nagymértékű felépülése, valamint a problémás vállalati hitelek magas aránya áll.

A magánszektor hitelállományának zsugorodása és az ország nettó külső adósságának mérséklődése azt eredményezi, hogy a bankrendszer egyre kevésbé ráutalt a külföldi forrásokra, ez hosszú távon kedvező folyamat. A nettó külső adósság meredek csökkenése azonban nem kívánatos, mert a nagymértékű külföldi forráskiáramlás jelentős reálgazdasági költséggel járó vállalati hitelszűkét okozhat. Az erőltetett forráskivonás hátterében az európai bankok gyors mérlegzsugorodása és a hazai bankok gyenge nyereségessége, illetve forrásvonzó-képessége áll. Az MT szükségesnek tartja, hogy a hazai bankrendszer jövedelemtermelő képessége helyreálljon és ezáltal a külföldi forráskiáramlás lelassuljon. A végtörlesztés következtében lecsökkent teljesítő állomány miatti bevételkiesést középtávon kompenzálhatja a bankadó csökkenése, az egyszeri jövedelmezőségi sokkok elmaradása és a kockázati költségek mérséklődése.

A devizafinanszírozás biztosításában a külföldi források helyét növekvő mértékben a kockázatosabb devizaswapok veszik át. Mivel az MT megítélése szerint a magas devizaswap-állományra épülő üzleti modell jelentős mértékben növeli a kockázatokat, ezért az MNB megvizsgálja egy új, makroprudenciális szabályozási eszköz bevezetésének lehetőségét.

A vállalati hitelportfóliót tekintve a nemteljesítő és átstrukturált hitelek állománya jelenleg eléri a teljes hitelportfolió negyedét, és a következő években is további emelkedés várható. Bár a portfolió romlása nem jelent tőkeoldali problémát, a nemteljesítő hitelek állományának finanszírozása forrásokat köt le, ezáltal korlátozza az új hitelezési lehetőségeket. Emellett az elmaradt hitelkamatok miatt a jövedelem-termelő képesség is romlik, ami mérsékli a bankrendszer külföldi forrásvonzó képességét. A hitelezési aktivitás növeléséhez az MT álláspontja szerint elengedhetetlen a meglévő problémás vállalati portfolió mérlegből történő kitisztításának, vagy teljesítővé tételének felgyorsítása.


A hazai bankrendszer növekvő likviditási kockázataira reagálva az MNB a 2012. február 15-én bejelentett három eszközzel igyekszik javítani a bankok hitelezési képességét. A bevezetett eszközök közé tartozik az új kétéves fedezett hiteltender, a fedezeti kör bővítése és az univerzális kibocsátási modellre történő váltás esetén jelzáloglevél-vásárlási program elindítása. Fontos ugyanakkor kiemelni, hogy ezek az intézkedések nem alkalmasak a hitelezési hajlandóság befolyásolására, sem a devizalikviditási feszültségek enyhítésére - fogalmaz az állásfoglalás.