A vállalati átlagnál a normák emelése számít a "legnépszerűbb" technikának a kötelező béremelések okozta költségnövekedés mérséklésére, csaknem minden harmadik cég ezt lépte meg - derül ki a GKI Gazdaságkutató Zrt. februári vállalati felméréséből. Ez annyiban nem meglepő, hogy így oldható meg legegyszerűbben, hogy az alkalmazottak munkaideje (így össztermelése) se csökkenjen, s ezzel párhuzamosan a munkáltató is eleget tegyen törvényi kötelezettségeinek.
A vállalatok negyede emellett kölcsönzött munkaerő alkalmazásával igyekezett enyhíteni a terhet. Ezeken túlmenően a vállalatok 14-19 százaléka csökkenti a hivatalos munkaidőt (mellyel a szürkén foglalkoztatottak száma nő), vagy más munkakörbe sorolja alkalmazottait, esetleg csökkenti a cafeteriát és embereket bocsát el.
Fontos kiemelni, hogy a felmérésben (5 fő feletti vállalkozások, 931 válasz) felülreprezentáltak a magyar tulajdonú kis- és középvállalkozások, illetve nagyvállalatok, s alulreprezentáltak a külföldi tulajdonú nagyvállalatok.
A vállalatok mérete szerinti bontásból jól kirajzolódik, hogy szinte minden cég egynél több technikát alkalmaz. A 250 fő alatti cégek "közkedveltje" a normák emelése, ami a vállalati létszám növekedésével egyre jelentősebb (28-39 százalék). A nagyvállalatok (250 fő felett) 56 százaléka a munkaerő-kölcsönzés mellett is döntött, így levéve magukról az alkalmazással kapcsolatos adminisztratív terheket és egyéb költségeket.
A munkavállalók elbocsátása, illetve munkaidejük csökkentése legkevésbé a nagyvállalatokra jellemző döntés. A cafeteria csökkentése és az egyes munkavállalók "átsorolása" vállalati mérettől függetlenül hasonló népszerűségnek örvendett az egyes kategóriákban.
Az ágazatok közül néhány kiemelkedő gyakorisággal alkalmaz egy-egy technikát. A követelményeket (teljesítménynorma) jellemzően a gép-, a fém- és a feldolgozóipar emelte (rendre 60, 49, 40 százalék), miközben az élelmiszer-, a könnyű, a vegyipar és a kereskedelem a vállalati átlag alatt maradt e tekintetben. A munkaerő kölcsönzés hasonlóan bevett módszerré vált a gép- és vegyiparban, illetve a kereskedelemben (27-30 százalék). Az elbocsátásokat a könnyű- és élelmiszeripar (32-29 százalék) az átlagos szintnél gyakrabban alkalmazta, míg a cafeteria csökkentése inkább a fém- és vegyipar (40-41 százalék kedvelt technikája volt.
A más munkakörbe sorolás a legintenzívebben az élelmiszeriparban (38 százalék) volt megfigyelhető, azonban közkedvelt volt a könnyű- és vegyiparban, továbbá az üzleti szolgáltatásokat nyújtóknál (30-32 százalék) is. A hivatalos munkaidő csökkentése az élelmiszer-, építőiparban és a kereskedelemben haladta meg az átlagos értéket.
Ami jól kirajzolódik, hogy a vállalatok több fajta technikát is alkalmaztak a minimálbér-emelés okozta sokk kezelésére. Ezen belül szerencsére legkevésbé az elbocsátásokkal élnek ("mindössze" a létszám 1,7 százalékát érinti), inkább egyéb módszereket alkalmaztak. Ennek során arra törekedtek, hogy a korábban az idei évre tervezett béremeléseken belül maradjanak, s jusson még forrás a nem minimálbéres munkakörök béremelésére is. Másik fontos következmény, hogy a munkaerő felvétele helyett egyre inkább a kölcsönzött munkaerő felé fordulnak a vállalatok.