Úgy tűnik, a kormány végre meghallotta a "foglalkoztatási csodafegyverként" kezelt közmunkaprogramját kritizáló szakvéleményeket és végre belátta, hogy a program nem vezet sehova, azaz nem segít a munka nélkül tengődőkön. Az Európai Bizottság évek óta szerepelteti az országajánlásai között azt, hogy nagyon kevesen tudnak csak visszatérni az aktív munkaerőpiacra és sokkal inkább egy szegénységi csapdát jelent az abba bekerülőknek, továbbá, hogy a kormány által körme szakadtáig védett közmunkaprogram hatékonysága meglehetősen limitált, az erre elköltött temérdek pénzből sokkal értelmesebb aktív munkaerő-piaci programokat is lehetne indítani - amelyekhez nem mellesleg uniós támogatásokat is igénybe lehet venni, míg a közmunkához nem.

A fentiekkel ellentétben persze az is elképzelhető, hogy nem a jobb belátás áll a nagy fordulat hátterében, hanem valami nyomósabb ok, mindenesetre Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter már az elmúlt héten Marianne Thyssen foglalkoztatásért felelős biztossal közösen tartott sajtótájékoztatóján jelezte, hogy a közmunka rendszerét át kell alakítani, hiszen annak elindítása óta jelentősen megváltoztak a körülmények. Varga már akkor is elmondta, hogy a kormány csökkenteni szeretné a közfoglalkoztatottak számát a jövőben, fenntartva a "segély helyett munkát" elvét, továbbra is biztosítva a munkalehetőséget azoknak, akiknek nincs lehetősége az elsődleges munkaerőpiacra való integrációra.

Mintha Brüsszel kottájából játszanának

A Magyar Közlönyben most megjelent kormányhatározat - amelyek sok tekintetben megfelelnek az Európai Bizottság korábbi javaslatainak - szerint a közfoglalkoztatottak létszámát a kialakult munkaerőhiányra tekintettel 2020-ig a jelenlegi mintegy 230 ezerről 150 ezerre csökkentenék, ennek eszközeként három évből csak egy évet lehet valaki közmunkás.

A további eszközök között szerepel az, hogy a 25 év alatti személyek, valamint a szakképzettséggel rendelkezők csak kivételes esetben kaphatnak közmunkát. A fiatalok csak akkor lehetnek közmunkások, ha az Ifjúsági Garancia Rendszer keretében megvalósuló munkaerő-piaci program nem kínál számukra reális egyéb lehetőséget. A szakmunkásoknak pedig legalább három hónapig várniuk arra, hogy a munkaközvetítő hivatal állást találjon a számukra - csak ha ez nem valósul meg, akkor lehetnek közmunkások.

A jövő év június 1-jétől - felmenő rendszerben - három éves időszakon belül a közfoglalkozatási jogviszonyban eltölthető maximális időtartam egy év lehet, kivéve, ha a versenyszféra nem kínál reális munkalehetőséget az egyénnek, tehát önhibáján kívül nem tud elhelyezkedni.

A kormány döntött arról is, hogy a közfoglalkoztatottak rugalmasan szolgálják ki a mezőgazdasági idénymunka szezonálisan kiugró munkaerő-szükségletét, különös tekintettel a jelenleg meglévő mezőgazdasági kézi munkaerő hiányára.

A nemzetgazdasági miniszert arra is felkéri a kormányfő, hogy tegyen intézkedéseket a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat kompetenciaalapú munkaközvetítés rendszerének kidolgozására.

Az aktív munkaerő-piaci programokra az idei költségvetésben 40 milliárd forintot csoportosít át a kormány úgy, hogy a határozat hatályba lépését követő 15 napon belül 30 milliárdot, legkésőbb 2017. június 30-ig pedig 10 milliárd forint csoportosítanak át. A Nemzeti Foglalkoztatási Alapból pedig a foglalkoztatási és képzési támogatások javára jövőre és 2019-ben összesen 60 milliárd forintot kell fordítani.

A határozat kitér arra is, hogy a belügyminiszter 2017. április 30-ig vizsgálja meg annak a lehetőségét, hogy a jelenleg állami intézményeknél közfoglalkoztatásban lévő személyek miként tudnak saját állományba kerülni és ehhez mennyi többletforrás szükséges.

Végül arról is határozott a kormány, hogy a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó képzési programok és munkaerő-piaci szolgáltatások - főszabályként - európai uniós, illetve (indokolt esetekben) központi költségvetési forrásokból valósuljanak meg.

Bajok vannak

A kormány ugyan szeret a magyar munkaerőpiac impozáns számaival dicsekedni, de valami nagyon komoly baj van a háttérben. Egyebek mellett erre mutatott rá az EB legutóbbi országjelentése is, amelyből kiderült, hogy a munka termelékenységének növekedése Magyarországon jelentősen visszaesett az elmúlt 15 évben, olyan alacsony szintre, ami már feltörekvő gazdaságok esetében is alacsonynak számít. Miközben a munkaerő-termelékenység (az egy munkaórára eső bruttó hozzáadott érték értelmében) 2000 és 2008 között éves átlagban 4 százalékkal nőtt, addig a válság után, 2010 és 2015 között, a növekedési ráta 0,6 százalékkal esett. Ezzel Magyarország azon kevés ország közé tartozott, ahol a munkaerő-termelékenységnek mind a szintje, mind növekedési rátája az uniós átlag alatt volt.

Ez tükrözi a válság utáni fellendülés jellemzőit, vagyis hogy dinamikus volt a foglalkoztatás növekedése, miközben a beruházások csak mérsékelt élénkülést mutattak. A foglalkoztatás dinamizmusát ugyanis jelentősen befolyásolta a közmunkaprogram kiterjesztése, melynek révén tavaly már 220 ezren dolgoztak közmunkásként. A közmunka hatásának kiszűrését követően azonban kirajzolódott, hogy a munkatermelékenység növekedése mindössze 1,1 százalékos lehetett éves átlagban 2010 és 2015 között, ami ugyan kissé az EU-átlag felett van, de elmarad más feltörekvő országok növekedési rátájától.

Mindez a bizottság elemzése szerint annak tudható be, hogy a válság utáni években a teljes tényezőtermelékenység (TFP) még mindig nem tért vissza a válság előtti szintre a 2009-es mélyrepülést követően. Ágazatok szerinti elemzés azt mutatja, hogy a szolgáltatószektor húzza vissza a magyar termelékenység növekedését. Magyarország EU-átlag alatti teljesítményt mutat és a régiós versenytársak munkaerő-termelékenység javulásától is elmarad minden fontos iparágban.