A Bírósági Határozatok Gyűjteményében megjelent jogeset azzal indul, hogy a település polgármestere - az önkormányzat nevében - három nőt is foglalkoztat közmunkásként.

A polgármester a férfi közmunkások előtt - a reggeli munka kiosztáskor - a nőket ölelgette, egyikük mellét és fenekét fogdosta és női mivoltukban megszégyenítő obszcén és trágár kifejezésekkel illette őket. (A bírósági ítélet a trágár szavakat részletezi, de mi ettől eltekintünk.)

Kapcsolódó

A nők három hónap után felmondták a közmunkát és az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordultak, amely megállapította a polgármester által elkövetett jogsértést. A három nő a polgármester bánásmódját azért viselte el hosszabb időn át, mert attól tartottak, ellenkező esetben közfoglalkoztatási jogviszonyuk kapcsán hátrány éri őket. Ezt követte a per.

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy a polgármester a három nőt rendszeresen kéretlenül, zavaróan ölelgette, több ízben is női mivoltukat sértő, lealacsonyító és szexuálisan zaklató kifejezéseket használt velük szemben, kettejüket otthonukban hívatlanul meglátogatta, a harmadiknak pedig tanga alsóneműt, valamint bort vett és befeküdt az ágyába. A bíróság úgy vélte, hogy a polgármester ezzel megsértette a nők egyenlő bánásmódhoz fűződő személyiségi jogát, ezért az önkormányzatot és a polgármestert egyetemlegesen sérelemdíj megfizetésére kötelezte. (Az egyetemlegesség azt jelenti, hogy a sérelemdíj bármelyikükön behajtható.)

Ennek az összege két volt közmunkás nőnél 400-400 ezer, míg a harmadiknál 600 ezer forint volt. A sértettek fejenként 1 millió forint sérelemdíjat kértek, de a bíróság ezt túlzottnak találta. Ugyanakkor nagy súllyal vette figyelembe, hogy a szexuális zaklatással elkövetett jogsértésekre a társadalom egyre érzékenyebben reagál, a nők sérelmét pedig az is fokozta, hogy nem pusztán a munkáltatói jogkör gyakorlója, hanem a település polgármestere tanúsított velük szemben jogsértő magatartást.

Az ítélet ellen a polgármester fellebbezett, de a másodfokú bíróság jóváhagyta az elsőfokú ítéletet.

A polgármester ezt követően felülvizsgálatot kért a Kúriától, de ott is veszített. A legfőbb bíró fórum a határozata indoklásában idézte az egyenlő bánásmód törvényből a következőt: közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport valós vagy vélt neme miatt részesül kedvezőtlenebb bánásmódban, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben levő személy vagy csoport részesül, részesült vagy részesülne. Továbbá: zaklatásnak minősül az az emberi méltóságot sértő, szexuális vagy egyéb természetű magatartás, amely az érintett személynek a nemével függ össze, és célja vagy hatása valamely személlyel szemben megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy támadó környezet kialakítása.

A Kúria kitért arra is, hogy az ilyen esetekben megfordul a bizonyítási teher: a sértő félnek kell bizonyítania, hogy nem tett sértő megjegyzéseket. A bizonyítási teher megfordítását az indokolja, hogy az egyenlő bánásmódot sértő megnyilvánulásokra rendszerint csak a sérelmet okozó és azt elszenvedő személy jelenlétében, nehezen bizonyítható körülmények között kerül sor, ami a kiszolgáltatottabb felet a jogérvényesítéstől visszatartaná. Miután a polgármester az egyenlő bánásmód követelményének megtartását nem bizonyította, a korábban eljárt bíróságok jogszerűen állapították meg a három nővel szemben az egyenlő bánásmód megsértését.