A magyar költségvetés nyilvánvalóan sürgős stabilizálásra szorul. Annak egyik eszköze a kiadási oldal lefaragása, a másik a bevételi oldali növelés. Az állami kiadások között feltűnően sok a beruházás: ott bőven lehetne megtakarítani, bár az uniós fejlesztési pénzek társfinanszírozásán nem érdemes, a kamatkiadásokon nem lehetséges, a politikai elkötelezettségek miatti projekteken (Paks II, kínai vasút, Fudan, stb.) nem egyszerű spórolni - írja Bod Péter Ákos az Mfor-on megjelent véleménycikkében.

Ami rettentő sokba van a költségvetésnek: a 2014-es szinten beragadt rezsitarifák fenntartása. Az elmúlt nyolc évben bekövetkező sokféle költségnövekedés és a mai világpiaci energiaárak mellett sok száz milliárd forintra rúg az állami támogatási igény. A kormány (még) nem szánta rá magát az indokolt, észszerű intézkedésre: a tarifák felülvizsgálatára. Bevételre van szüksége, de nem nyúlt az európai viszonylatban igen alacsony, és jogos nemzetközi kritikának kitett (9 százalékos) társasági adóhoz. Ehelyett ismét a különadó-emeléshez folyamodott - írja a szakértő.

Kapcsolódó

A kijelölt ágazatok jórészt azok, amelyek már a 2010 után is kaptak hasonló terhet; a pénzügyi, távközlési szolgáltatókhoz, kiskereskedelemhez, az energiaszektorhoz most a légiközlekedés társult. Feltűnő azonban, hogy az adóemelés nem érinti az építőipart, pedig ott hatalmas áremelkedés ment végbe, amely során kialakulhatott a szokásos nyereségrátát meghaladó vállalati eredmény, sem pedig a járműipart, holott az korábban rengeteg állami támogatást kapott.

A különadóval sújtott Mol Nyrt.-nél valóban keletkezett járadékszerű többlet, a vállalat a globális olajár-drágulás hónapjaiban mély diszkonttal vette-veszi az oroszoktól az Ural blendet, így jelenlegi költségszintje mellett tényleg különlegesen nagy nyereségre (járadékra) tett szert. Ez az egyetlen tétel a kormány hosszú listáján, amelynek nem kellene átgyűrűznie a lakossági és üzleti szektor költségeibe - véli a közgazdász.

A bejelentések szerint a költségvetési megszorításnak kisebb felét teszi ki a különadókból beszedendő pénz, míg a kiadáscsökkentés aránya 60 százalék – de arról keveset tudni.

Egyes beruházások leállításával a megtakarítás komoly lehet, de nem érdeksérelem nélkül: ezeket már valakiknek odaígérték. Megrendeléseket kell visszamondani, munkaerő-felvételt leállítani. Makrogazdaságilag indokolt döntés, de visszaveti a gazdasági növekedési ütemet, cégek lendületét töri meg - véli Bod Péter Ákos.

A tőzsdei árfolyamok esése, a forint kilengése-gyengülése jelzi: ezek nem jó hírek. További inflációs nyomás fejlődik ki a megszorító csomag nyomán.

A írás teljes terjedelmében az Mfor.hu-n olvasható.