Visszautasította saját 1995-96-os megszorító csomagja és az egymást követő Matolcsy-csomagok összehasonlítását Bokros Lajos, a Közép-európai Egyetemen tanára, európai parlamenti képviselő, a Horn-kormány pénzügyminisztere 1995-96-ban a Figyelőnek adott interjújában. Az akkori és a mostani pakkban még az sem volt közös, hogy mindkettő főként a bevételi oldalt növelte volna - a 17 évvel ezelőtti intézkedések között csak az importvámpótlék volt jelentős bevételnövelő tétel, ám ennek is meghatározták kivezetési menetrendjét, és azt be is tartották.

Ezzel szemben a jelenlegi kormány fél év alatt felrúgta a megállapodást a bankszövetséggel, miközben a lépéseinek nincsenek eredményei. Nem tartják be az ígéreteiket és a hatások, amelyeket megjelölnek nem jelentkeznek. Ezzel szemben a Bokros-csomagnak volt hatása, eredménye, ezért nem volt szükség több pakkra.

Meddig veszik be?

Arra felvetésre, hogy míg annak idején és később is társadalmi tiltakozások kísérték a megszorításokat, ám most beveszi a nép, hogy nem a lakosságot terhelik a szigorítások, a volt pénzügyminiszter azzal reagált, hogy a kormány csak ideig-óráig képes félrevezetni a társadalmat. Valamiféle marxista ihletésű felfogást lát abban, hogy éppen a - zömmel külföldi tulajdonban lévő - szolgáltató szektorokat (a bankszférát, az energiaszektort, a távközlést és újabban a közműcégeket) terhelik "ragadozó" jellegű adókkal, mert ezeket nem tartják termelő ágazatoknak, hanem csak a jövedelmeket újraelosztó, "élősdi" iparágaknak.

Ez a gazdaságfilozófia piac-, tőke- és befektetőellenes, valamiféle értelmetlen, posztkommunista ideológia hatja át, amelynek a lényege egyfajta törzsi nacionalizmus. Bokros szerint a józanul gondolkodó többség ma már tudja, hogy közvetve végül minden gazdaságpolitikai intézkedés "megtalálja" a lakosságot.

Nem veszik be

A volt pénzügyminiszter szerint nem jósolható meg, hogy sikerül-e Magyarországnak kikerülnie a túlzott deficiteljárás alól, a november akár újabb csomagot hozhat. Becstelennek tartja, hogy a kormány az Európai Unióra hárítja az egymás követő intézkedések ódiumát. Az EU soha nem mondja meg milyen konkrét lépésekből álljanak a beavatkozások. A magyar kormány és a nemzetközi szervezetek között az a különbség, hogy az utóbbiak tudnak számolni, ezért Brüsszelben kinevetik azokat a megalapozatlan számokat, amelyeket idehaza hasraütés-szerűen beírnak az egyes intézkedések mögé.